TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, hogy kevés dolgot övez olyan mértékű egyetértés, hogy miért kell a közbeszerzési törvényt megváltoztatni.
Azokban a célokban, amelyeket mind az előterjesztő, mind pedig az eddigi hozzászólók megfogalmaztak, az egyetértés, azt mondhatom, hogy teljes. Hiszen ki ne kívánná azt, hogy a közbeszerzések lebonyolításának rendje és annak megváltozása ne szolgálja azt, hogy uniós és hazai forrásokat hatékonyabban költsünk el, hogy olcsóbbak legyenek beszerzések és beruházások? Ki ne kívánná azt, hogy legyenek a szabályok átláthatóbbak, legyenek egyszerűbbek, kívánjon kevesebb munkát ajánlattévőtől és minden szereplőtől a lebonyolítási rend? Ki ne kívánná azt, hogy zárja ki a korrupció minden fajtáját a közbeszerzések lebonyolítása? Ki ne vágyna arra, hogy minden szereplő számára hozzáférhető legyen a közbeszerzések rendszere, de élvezzenek előnyt azok, akik helyzetükből adódóan vannak nehezebb helyzetben, a kis- és középvállalkozások? Azt gondolom, hogy ezeket a kívánságokat mindannyian támogatjuk, támogathatjuk.
A kérdés azonban az, hogy vajon megfelel-e az elénk letett javaslat ezeknek a kívánalmaknak, eléri-e ezeket a célokat, még akkor is, ha - mint hallottuk - ez az állapot csak ideiglenesnek tekinthető, hiszen a teljes közbeszerzési szabályozás új alapokra helyezése várható ez évben.
Mielőtt a tartalmi mondandómat megfogalmaznám, azért mégis engedjenek meg annyit, hogy kitérjek a benyújtás módjára és az előterjesztés tárgyalásának a körülményeire. Azért muszáj ezzel foglalkozni, mert a pénteken megkapott ezen és más előterjesztések azt a kérdést vetik fel, hogy vajon a képviselők minden tekintetben fel tudnak-e készülni a parlamenti munkára, el tudják-e végezni az ezzel kapcsolatos feladataikat, tudnak-e egyeztetni szakmai és más szereplőkkel, egyáltalán tudják-e értékelni kellő módon az eléjük került előterjesztéseket.
Meg kell fogalmazzam, hogy nem. Tehát úgy gondolom, hogy ezt a fajta munkamenetet nem indokolja semmi, még a sietség sem; az a sietség, amely abból a célból ilyen, merthogy talán mindannyian szeretnénk látni azt, hogy változások történnek, akár a közbeszerzések rendjében is. A sietség erre nem elég indok. Úgy gondolom, hogy a törvény maga is egy olyan szerteágazó, bonyolult és sokak számára áttekinthetetlen részszabályozást ölel fel, amelyben egy hosszadalmasabb szakmai értékelésnek mindenképpen helye lett volna. Hadd fogalmazzam meg ellenérzéseimet a tárgyalási móddal és ezzel a gyorsasággal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy sok képviselőtársunk van ezzel így.
(17.00)
Ha az a kérdés, hogy vajon az előterjesztés orvosolja-e mindazokat a problémákat, amelyeket a közbeszerzésről tudunk és ismerünk, akkor a válaszom az, hogy nem vagy csak részben. Sok esetben aggályos szabályozási változásokkal, sok esetben aggályos pontokkal. Az ismereteink egyébként a problémákat illetően számosak. Hiszen ki ne találkozott volna akár közszereplőként, politikusként, döntéshozóként vagy csak magánemberként is a közbeszerzések problémáival? Ki nem ismeri azokat a helyzeteket, amikor a törvény jelenlegi szabályozása miatt nagyon fontos és közösségi beruházások csúsznak, esetleg nem valósulnak meg? Ki ne ismerné azokat a helyzeteket, amikor látnivaló, hogy az egyes gazdasági szereplők hajlamosak megállapodni és megegyezni egyes közbeszerzésekben? Ki ne tudná azt, hogy vajon mennyivel drágítja meg az eljárás bonyolultsága a közbeszerzéseket és a lebonyolítás rendjét? Ezért tehát azt gondolom, hogy az értékelésnél nem az a probléma, hogy nem vagyunk tisztában a súlyával ennek a kérdésnek, hanem az, hogy vajon milyen szabályozás vonatkozik majd az új közbeszerzési törvényben a lebonyolításra és a működésre.
Ezzel kapcsolatban szeretnénk megfogalmazni azt, hogy problémáink hat pontban foglalhatóak össze a törvény változásával kapcsolatban. Egyfelől elenyésző mértékűre csökkenti a nyilvánosság követelményét és ezzel a közbeszerzések átláthatóságát a benyújtott tervezet. A következő problémánk az, hogy lehetőséget és túlzottan tág lehetőséget ad bizonyos pontokon a szubjektív alapon történő mérlegelésre, és ez bizony korrupciós veszélyeket is magában rejt. A harmadik ilyen kifogásunk az, hogy megnöveli az indokolatlan kiszervezések lehetőségét, és ezzel jelentősen drágíthatja az eljárásokat.
A következő gondunk az, hogy lecsökkenti az eljárásban szereplő résztvevők szakmai hatáskörét, és nem világosan ellenőrizhető hatásköröket ad a közbeszerzésben részt vevő döntéshozók kezébe. Meg kell hogy említsem azt, hogy megszünteti a személyes felelősséget sok helyen, ezzel együtt a számon kérhetőséget is. Legvégül pedig erősen kérdéses a szocialista frakció számára az, hogy vajon a kis- és középvállalkozásokat tudják-e ezek a változások hatékonyan segíteni.
Szeretnék szólni a garanciális elemekről, illetve ezek változásáról. Többen említették már azt a vita során, a vezérszónokok mondandójukban külön kitértek erre, hogy milyen érzékeny az az egyensúly, amely egyfelől úgy akar szabályokat változtatni, lazítani, hogy gyorsítsa ezt az eljárást, minden eljárást, és ez jogos igény. Másfelől pedig éppen ezek a garanciális elemek szükségesek ahhoz, hogy szabályos, normális keretekben, rendezett, jogilag rendezett keretben legyen lebonyolítható minden eljárás. Azt gondolom, hogy a közbeszerzési eljárás több ponton egyszerűbbé válik a jelenlegi szabályozással, ugyanakkor több esetben éppen az eljárás szabályszerűségét, átláthatóságát biztosító szabályok eltörlésével nem használ a minőségnek.
A közbeszerzési szabályok egyszerűsítésével, gyorsításával indokolt változások sok tekintetben olyan lazításokat eredményeznek, amikor számos garanciális rendelkezés kerül ki a jelenlegi törvényi körből. A javaslat szerint nem előfeltétele a közbeszerzési eljárás megindításának a hirdetmény jogszerűségét igazoló ellenjegyzés, vagyis az eljárás szabályosságáért viselt személyes felelősség megszűnik. Jelenleg a Közbeszerzések Tanácsa kötelező jelleggel ellenőrzi a hirdetmények szabályszerűségét, a jövőben, amennyiben ezt az ajánlatkérő nem kéri, csak az uniós forrásokból megvalósuló beszerzések esetében történik meg. Ezért a tanács ellenőrzésért viselt polgári jogi felelőssége is megszűnik.
Hivatalos közbeszerzési tanácsadót a megfelelő szakmai kontroll biztosítása érdekében továbbra is be kell vonni az eljárásokba. Az érdemi szerepe azonban jelentősen lecsökken. Az ajánlatkérő eldöntheti, hogy a szabályosság egyik garanciáját jelentő tanácsadót az előkészítésbe vagy az eljárás további folyamatába vonja be. A jövőben azonban az egész eljárást nem kíséri majd figyelemmel, amennyiben a tervezet elfogadásra kerül. A jelenlegi szabályozástól eltérően ugyanakkor a központosított közbeszerzés során is kötelezővé válik a hivatalos közbeszerzési tanácsadó bevonása, bár ennek a szervezetnek az alapfunkciója éppen a közbeszerzések lebonyolítása, és így elvárható lenne, hogy hivatalból rendelkezzen megfelelő szabályosságot garantálni tudó, szakmaiságot megtestesítő, erre a feladatra alkalmas személyekkel.
A kötelezően létrehozandó és a döntések nem kívánt befolyásolhatóságát korlátozó, legalább háromtagú bírálóbizottságok feladata és hatásköre lecsökken, hatásköre nem terjed ki például az ajánlattevő, illetve alvállalkozója alkalmasságának vagy alkalmatlanságának az elbírálására. Jelentősen csökkennek a közbeszerzéseknek a nyilvánosságra vonatkozó mind tartalmi, mind formai követelményei, töredékére csökken, szinte kiüresedik az ajánlatkérő által interneten közzétenni kötelező adatok és információk köre. A jövőben még ezeket sem kell öt éven át az interneten elérhetővé tenni, formálisan azzal is teljesül az internetes közzététel, ha az pusztán néhány percig elérhető. Megszűnik a hivatalos közbeszerzési tanácsadók továbbképzésen való részvételi kötelezettsége, ez nyilvánvalóan a szakmai színvonal garanciáinak hiányát is jelenti majd a következő időszakban.
Szeretnék egy kicsit szólni a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásáról, illetve helyzetéről, amennyiben a tervezet elfogadásra kerül. Két dolgot szeretnék megemlíteni. Egyrészt azt, hogy az eljárás egyszerűsítését és az ajánlattévők adminisztratív terheinek csökkentését célozza annak kimondása, hogy az ajánlatkérő nem kérheti nyilvántartott tények, adatok igazolását, mentesülni az igazolások benyújtása alól azonban csak abban az esetben lehet, ha az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás nyelvén rendelkezésre álló elektronikus hatósági vagy közhiteles nyilvántartásból ingyenesen jogosult ellenőrizni az igazolandó tényt vagy adatot. Amíg azonban az államigazgatás rendszerei között is jellemzően ellenérték fejében történik az adatszolgáltatás, addig a könnyítésnek gyakorlati jelentősége nem biztos, hogy van.
És még egy mozzanatot szeretnék megemlíteni. Súlyos visszaélésekre adhat alapot a kizárást megalapozó hamis adat szolgáltatására vonatkozó rendelkezés módosítása. A jelenlegi objektív kritériumtól eltérően pusztán a szándékosan eltérően közölt adat minősül hamis adatnak, így ezen ok miatt csak a szándékosság bizonyítása esetén zárható ki az ajánlattevő az eljárásból. Az alkalmasság igazolása tekintetében például hiába tudja az ajánlatkérő, hogy a szolgáltatott adat hamis, ezt az eljárás során elvileg figyelmen kívül kell hagynia, amennyiben a szándékosságot nem tudja bebizonyítani.
Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Valószínű, hogy a vitában számtalan érv, szakmai és szakmapolitikai érv fog elhangzani a tervezettel kapcsolatban. Amennyiben megengedik és megengedi, mégis idehoznék egy, a tervezethez nem tartozó ügyet, amely nem a közbeszerzések tárgyköre. A közbeszerzési törvény módosítása, a közbeszerzések egyszerűbbé tétele nagy valószínűséggel azért kerül a Ház asztalára, mert feltételezzük, hogy lesznek olyan források, amelyeket közbeszerzéssel megpályázva élénkíteni lehet a gazdaságot, és helyzetbe lehet hozni kis- és középvállalkozásokat, a legnagyobb foglalkoztatókat. Ezért tehát a vitában, azt gondolom, legalábbis illendő felvetni azt, hogy a közbeszerzési eljárás módosítása és egyszerűbbé tétele, amennyiben a Ház elfogadja, akkor nyer igazán értelmet, ha európai uniós források hozzáférhetőek, esetleg átcsoportosításra kerülnek, esetleg egyszerűbb szabályok szerint lesznek kellő mértékben elosztva.
Magyarul azt akarom ezzel a bonyolult körmondattal elmondani, hogy a szabályhoz majd pénz is kell, amelyre pályázhatnak a vállalkozások, és nyilvánvalóan ez lendít majd a gazdaságon, nem pedig a törvény változása.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
