DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt meg szeretném köszönni, hogy a tegnapi kora hajnali vitánk után ma még mindig ilyen lelkesen részt vesznek abban a vitában, amely valóban egy nagyon fontos történetről szól, vagyis a földről, ami nem egyszerűen egy vagyontárgy, hanem a létünk alapja, és a mezőgazdaság többfunkciós jellegének megfelelően sok mindent hordoz ez a föld, nem egyszerűen egy vagyontárgyról van tehát szó, amelynek a sorsáról rendelkezünk.
Nagyon érdekes vita volt ma a módosító indítványok kapcsán, kezdve onnan, hogy a hatalmi ágak hogyan is viszonyulnak a törvényhozás folyamatában egymáshoz. Én is azt gondolom - ha szabad ehhez egy gondolatot hozzáfűzni -, hogy valóban, a képviselői szabadsághoz hozzátartozik, hogy legjobb tudása és lelkiismerete szerint ki-ki fogalmaz egy adott törvényi szöveghez módosító indítványokat. Sokszor a szemünkre vetették költségvetés kapcsán is, hogy ha összeadjuk a számokat, amit az egyes képviselők megfogalmaznak, többszöröse jön ki annak, mint amennyi tényleg létezik. Erről szól a törvényhozás. Valóban, ahogy Horváth János képviselő úr mondta, ez egyfajta iteráció, közelítés, ahol a képviselő megfogalmazza a javaslatait, és azt egybeveti egyéb javaslatokkal meg a kormány álláspontjával, és kialakul egy olyan normaszöveg, amit többé-kevésbé egységesen el tudunk fogadni, és abba az irányba mutat persze, amit a kormány meghatároz.
Nyilván egy kormányzásról van szó, tehát van egy iránya egy adott törvénynek. Ha ebbe az irányba működnek a dolgok, és ebbe az irányba mutatnak vagy javítják ennek a hatékonyságát, a módosító indítványok természetesen támogathatók. De az egyes képviselő nyilván nem tudja mindig pontosan, hogy milyen irányba is fogalmazza a kormány meg a törvényjavaslatát.
De ennél érdekesebb volt talán a tartalmi része a dolognak. Azt hiszem, hogy egyrészt azok a megjegyzések, amelyek gyanakvással fogadnak minden ilyen föld körüli törvényt, azok jól levezethetők az előző időszakok súlyos problémáiból. Mindenki gyanakvással tekint, mondjuk, a vagyontörvény után, amit az előző kormány volt szíves beterjeszteni, amikor is kivonta a parlament hatóköréből ezt az egész vagyonkört, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter alá rendelte, és semmiféle rátekintése nem volt erre az egész vagyonkörre senkinek a magyar társadalomban, egy egészen szűk kör kivételével, Gyurcsány Ferenc és csapata kivételével.
Ehhez képest szeretném azért a kontroll szempontjait itt visszahozni. Valóban, egy komoly kontroll épült ahhoz képest, amit korábban jelentett ez a vagyontörvény, akár a föld tekintetében, de minden egyéb vagyontárgy tekintetében is. Ne felejtsük el, itt mondja, hogy a Számvevőszék vizsgálja ezt a tevékenységet. Az ellenőrző bizottság tagjait, és ez utal egy kicsit a pártok szerepére, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága választja meg. Tehát itt, a tisztelt Házban történik a megválasztása annak az ellenőrző bizottságnak, ami felügyeli ezt a tevékenységet. Az éves beszámoltatási kötelezettség - amivel nem nagyon dicsekedhetett az előző kormány, hogy ide akarná hozni a parlament elé az ügyeket, és egyáltalán számon kérhető lett volna az előző kormány, hogy mi történik a nemzeti vagyonnal -, ez egy törvényi kötelezettségé válik, egy beszámolási kötelezettségnek kell eleget tegyen a mindenkori felügyelő miniszter. És itt bizony tetemre lehet hívni, és mindenféle kérdést föl lehet tenni, és egy ellenőrzést lehet gyakorolni afölött, amit korábban kivont az előző kormány a parlament hatóköréből, semmilyen módon semmiféle rátekintést nem tudott elérni, mondjuk így, a törvényhozás, a pártok, de senki Magyarországon, mondom még egyszer, egy szűk körön kívül senki nem tudta, hogy mi történik ezzel a vagyonnal.
Ráadásul sokféle probléma származik abból, és az a törekvés, hogy rendet próbál rakni, és számba kívánja venni azt a vagyont, amiről beszélünk, azt hiszem, ez is előrelépés, mert még egy tisztességes vagyonnyilvántartás sem volt. Nyilván egy olyan közegben, ahol a manipuláció és a spekuláció hatja át az összes mozgást, ott az egy kedvező helyzet, ha semmiféle nyilvántartás a vagyonról nincs. Itt egy nagyon komoly szándék van arra, hogy egy komoly fölmérése készül el a nemzeti vagyonnak és speciálisan a földnek, mint ennek egyik legfontosabb elemének.
(23.50)
Azt hiszem, sokféle kétely abból származik, hogy egy törvénykezési folyamat egyik eleménél vagyunk. Van itt egy, a Nemzeti Földalapról szóló törvény, de csonka ez a folyamat, mert nincs mellé a földtörvény. A földtörvényt meg azért nem lehetett teljes egészében kibontani, mert sok minden kételyre választ ad azután majd, merthogy pillanatnyilag egy moratórium van érvényben, és ennek a moratóriumnak a meghosszabbítására törekszünk, ennek következtében nem lehetett egy olyan földtörvényt is mellé tenni, amely a moratórium feloldásával járt volna együtt.
Csak néhány elemet lehetett mozdítani a földtörvénnyel, és ebből van az a kétely, ami akár jogos is lehet, hogy itt akár ezerhektáros birtokok alakulhatnak ki. De ha tudjuk, hogy a földtörvény a következő lépésben hogyan fogja szabályozni, az üzemszabályozás mit fog jelenteni, és milyen kontrollokat, fékeket épít be, hogy ne alakulhassanak ki ezerhektáros megabirtokok, akkor talán ezek a kételyek egy kicsit alábbhagynak. Tehát nem feltétlenül ezen a törvényen kell keresni mindenféle kételyünkre a választ, én azt hiszem, bár készséggel elfogadom, hogy ha abban a helyzetben lettünk volna, hogy együtt terjeszthetjük be a teljes földtörvényt a Nemzeti Földalapról szóló törvénnyel, akkor valószínűleg sokféle kétely talán nem fogalmazódott volna meg olyan élesen, mint ahogy itt megfogalmazódott, és sok esetben egyet is értek ezekkel a kételyekkel, ha nem látjuk egyben az egész konstrukciót.
Azt remélem, hogy nagyon hamar e tekintetben is tiszta vizet fogunk önteni a pohárba. Bár ugye nyilván itt most abban a helyzetben, amikor a magyar kormány újra meg akarja erősíteni a moratóriumhosszabbítási kérelmét további három évre, hát valószínűleg itt hivatalosan nem jelenthető ki az, hogy itt hamarosan új földtörvény lesz, mert a fő irány most az, hogy a moratóriumot szeretnénk meghosszabbítani, hogy rendezni tudjuk azokat a viszonyokat, amelyek ma még rendezetlenek Magyarországon, az osztatlan közösöktől elkezdve, ami egyébként ismeretlen Európában. Hát nem is tudja, mi az, hogy valakinek van földje, és nem tudja megmutatni, hogy hol van a földje. Tehát ezek ismeretlen fogalmak Európában.
Vagy például az a tőkeszegénység, amivel egy földpiacon megjelenik majd a gazdatársadalom, ennek a rendezéséhez kellene még két-három év, hogy egy kicsit rendbe tegyük a saját birtokviszonyainkat, a saját gazdatársadalmunkat. Tehát a fő irány ma, ha szabad egy picit visszakanyarodni ide, az, hogy próbáljunk időt nyerni, ez alatt az idő alatt rendezzük a birtokainkat, próbáljuk a gazdatársadalmat megerősíteni, hogy úgy lépjen majd erre a földpiacra, hogy versenytársa lehessen azoknak, akik nem ilyen tőkeerővel jelennek meg ugyanezen a földpiacon.
Ugyanígy egyéb korlátjai is vannak annak, hogy mit lehet itt most megfogalmazni, és mit nem lehet megfogalmazni. Most anélkül, hogy nagyon részletezném, csak azt szeretném még egyszer aláhúzni, hogy azt gondolom, ebben a folyamatban, ahol elindultunk egy teljesen kaotikus rendszertől, ahol gyakorlatilag a Nemzeti Földalapot vagy azt az elemét a vagyongazdálkodási részvénytársaságnak, amely a földdel foglalkozott, totálisan kifordították, és pont az ellenkező célra használták, a tőkés spekulációnak volt ez az intézményesített formája. Hát kérem, ne felejtsük el, hogy honnan indult el ez a Földalap!
Azt hiszem, erről érdemes talán két mondatot mondani. Ennek az alapfilozófiája az volt, hogy azért gyűjti be a földet a magángazdaságból, a parasztoktól, az öregektől, mindenkitől, a “földért életjáradékot” program három-négy-öt menetben, nem tudom, hány menetben zajlott, próbálták erőltetni, a paraszt persze annál életre valóbb, hogy figyelt arra, hogy mi történik vele, tehát nagyon sok földet nem sikerült összeszedni, de a szándék világos volt: összeszedni a földeket, értékesítési egységekbe összerendezni - ez Ficsor Ádámék találmánya. Kérem szépen, 80-100 helyrajzi számot összerendezek 6 ezer hektáros méretben, és 1,4 milliárdért meghirdetem. Kinek? Csak a spekuláns tőke tudta vinni ezt a földet, senki más. Megfordítottuk ezt a folyamatot. Megfordul ez a folyamat.
Azt hiszem, ez a szándék érezhető a Földalapra vonatkozó törvényből. Szeretnélek kérni benneteket szeretettel, hogy ha valóban az egészet együtt látjuk, higgyétek el, hogy egy más kép fog kirajzolódni, és a földtörvény tényleges módosítása, azt hiszem, nagyon sok kételyt rendez.
Nyilván az, hogy a kontrollba még kiket lehetne bevonni, hogy az LMP-s felvetésre is hadd mondjak néhány mondatot, természetesen ez szélesíthető lenne, és azt hiszem, elvi akadálya tulajdonképpen nincs is, hogy különféle társadalmi csoportokat vagy érdeklődési köröket, érdekeltségeket bevonjunk a felügyeletbe, a kontrollba, az ellenőrzésbe; akár egy következő alkalommal ezt újra megvitathatjuk, hogy mi legyen az a társadalmi kontroll, amit efölött biztosítunk. Most úgy gondolta a kormány ezzel az előterjesztéssel, hogy a fő szereplői ennek a földügynek nagyrészt itt vannak jelen abban a testületben, amely a kontrollt gyakorolja.
Nagyon hosszan nem szeretnék beszélni, mert megint éjfél körül vagyunk. Azt hiszem, földügyben még többször fogunk itt, akár ezen a parketten is találkozni.
Azt szeretném kérni, hogy miután a kormány maga a 37 módosító indítványból hatot, gyakorlatilag minden hatodikat befogadott, és ebből egyébként négy ellenzéki indítvány volt, ezen az úton továbbhaladva próbáljuk közösen alakítani azt a föld- és birtokpolitikai környezetet és ennek a jogi környezetét, amely elvisz bennünket ahhoz, amiről egyébként közösen beszélünk: kis, közepes, családi gazdasági modell, a fiatalítás modellje, ahol újra benépesítjük a vidéket, ahol nem a tőkés társaságok és állattartó telepek kétes tulajdonosai viszik el a földet, ahol is az állattartó telepek tulajdonosai köztudottan nagyrészt holland, ír, német s a többi befektetők, akik az akkori téesztelepeket kivásárolták a zöldbáróéktól, akik pedig elvitték az emberek elől a telepeket, tehát hogy a történetéről se feledkezzünk el - nem ez a modell van a fejünkben.
Azt hiszem, a mai parlament többsége, akik itt együtt vagyunk, nem ezt a modellt akarjuk követni, hanem épp ellenkezőleg, kis-, közepes családi gazdaságokat akarunk, egy élő vidéket akarunk, és egy foglalkoztató mezőgazdaságot akarunk, amit Ficsor Ádám említett, hogy a foglalkoztatásra tessenek gondolni. Erről egy adatot hadd mondjak! Kedves képviselő úr, az önök 2008-as agrárjelentése volt szíves végre közölni az önfoglalkoztatási adatokat is. Ebből nagyon érdekes dolgok derültek ki. Ha a tőkés társaságok által működtetett, az ön kedvenc társaságai által működtetett földterületet és a családi gazdaságok által működtetett földterületet, amely körülbelül ma azonos nagyságot jelent, körülbelül fele-fele, az egyszerűség kedvéért leegyszerűsíthetjük, fele-fele arányban az egyik és a másik kör műveli, tudja, hogy mennyi embert foglalkoztat az ön által foglalkoztatónak nevezett tőkés társasági kör? (Ficsor Ádám: Százezret!) 86 ezer főt. Annak egy részét, amit ön gondol, a családi gazdaságok foglalkoztatják, a bérmunkások 20 százalékát ugyanis a magángazdaságok foglalkoztatják. 86 ezer főt. Tudja, mennyit foglalkoztat a másik kör ugyanakkora földterületen? Ha ezt az önfoglalkoztatást, a részmunkaidőt és egyebeket... (Ficsor Ádám: Anélkül!) De mi az, hogy anélkül, kérem, hát emberek élnek belőle?! Mi az, hogy anélkül? Hát nem bérmunkáról szól a mezőgazdaság, kedves uram! Nem bérmunkáról szól! (Ficsor Ádám: Statisztika!) Pontosan erről szól a történet! Az önök fejében valami elképesztő káosz van a tekintetben, hogy mi az, hogy megélhetést ad a föld. Hány ember él meg a földből?
