DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előttünk lévő része a Nemzeti Földalap szervezetéről, tehát az intézményes aspektusáról szól a témának. Számos dolog van itt, amit az idő rövidsége miatt csak érinthetek, sőt csak egyik-másikat csupán. Fontosnak tartom, hogy megnézzük azt, amit a tanácsra ró, magáról az intézményről javasol, ígér a törvény idehozója. Azt mondja, hogy: a tanács elkészíti a Nemzeti Földalapba tartozó vagyonelemek hasznosításával kapcsolatos földbirtok-politikai irányelveken alapuló... - és így tovább. Elkészíti, tehát gondolkodásra kijelöli azokat, akiknek ez a feladata, aki ért hozzá, vagy aki hajlamos meggondolni, vagy képes újragondolni mintegy analitikus módon a patológiáit, a betegségeit a magyar agráriumnak.
(22.40)
A tanács maga egy ilyen szervezet; ezt kell átgondolni. És akkor tovább sorolja, hogy mi mindenek ezek. Érvényre juttatja a tanács tevékenysége során megtalált tényeket. Azután tovább: a kormányzat szándékait és a kormány más gazdasági és politikai szándékaival való egyeztetést. Azután a Nemzeti Földalapba tartozó földrészek és azok hasznosítása része ennek a szakasznak. Nos, itt van a földbirtok-politikai elvek irányainak kidolgozása, és ezen irányelvek szerint kell hasznosítani - ígéri. Mik ezek? Családi gazdaságok kialakításának megerősítése. Az, hogy ez ismételten elhangzik, olyasféle, mintha refrén lenne. Na de hát a jó versíró is úgy csinálja, hogy időnként minden szakasz végén van valami sor, ami elismétlődik. A családi gazdaság, azt tenném, ha költő lennék, olyan verset írnék, a családi gazdaságok jellegének, gazdasági racionalizálásának, vagyoni, szociológiai, néprajzi vetületét.
Nagyon érdekes, ajánlok, tisztelt képviselőtársaim, a figyelmünkbe két pontot, az a) és g) pontot. Azt mondja az a) pontban: a földhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése. Néhány sorral később azt írja, a földpiac élénkítése és szabályozása. Vegyük észre, mert lesz talán, aki ezt opponálja, hogy mintha ez a kettő konfliktusban lenne. Nevezetesen, az egyik oldalon a stabilizálás, a másik oldalon a földpiac élénkítése és szabályozása. Az élénkítés, más pontokban később látjuk, a föld adásvételének megértése és olyan mederbe terelése, ami előreviszi a fölhasználatot. Aztán kiegészíti ezt azzal, amikor azt ígéri, hogy racionális földtulajdonosi és bérleti rendszer kialakulásának elősegítése.
Aztán a versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése. Ó, hát ha lehetne, ezt megint refrénnek tekinteném, a versenyképes birtokméretet. Mert valahogyan azok a tévtanok el-eluralkodnak a mai magyar társadalomban, hogy a versennyel mennyi baj volna. Különösen, mintha az agráriumban nem férne össze. Nekem, a cecei parasztgyereknek is, amikor paprikát meg paradicsomot termeltünk, éppen az volt az ösztönzés számunkra, hogy jobban termeltünk, és olyan helyen vetettük, abban a faluban termeltünk paprikát, ahol körülbelül száz kisgazda. És híresek lettünk ott is és majdnem hogy szerte a világon vele. Versengtünk, versenyeztünk, abban is, hogy hogyan kapáltam a paprikát és még mi mindent vele együtt. Szóval, a verseny az agráriumban igenis hogy előrevisz.
Még egy-két pontot, ha szabad említenem: a nem művelt vagy méretük és kialakulásuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek hasznosítása. Óriási bajok vannak nálunk. Magyarországon, pár éve olvastam a minisztérium riportját (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), akkor az volt, 1 millió 300 ezer hektár föld nem volt bevetve, jó termőföld, akkor, amikor ugyanazokon a helyeken, vidékeken 30-40 százalékos munkanélküliség volt. Ott a föld, ott az ember, ezért harcoltunk ezer évig, és akkor a kettő nem áll össze. Ez politika, ez a mi felelősségünk. Köszönöm. (Szórványos taps.)
