SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Van némi bája ezeknek a családias reggeleknek, úgyhogy engedjék meg, hogy ezt a bájat oszlatandó néhány kevésbé kellemes hír idézésével kezdjem.
Június elején a Sony támogatásainak lejártával bejelentette, termelését Gödöllőről a Távol-Keletre helyezi át, a gyárbezárás 540 embert érint. Szintén június elején, a szakszervezeti vezetők munkájának rendszeres akadályozása miatt nevetséges egymillió forintra bírságolta a Hankookot a munkavédelmi felügyelőség. Végül pár napja a Flextronics bejelentette, bezárja móri telephelyét, a termelés egy részét Kínába viszi, 337 munkahely szűnik meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kibontakozó kép egyértelmű és lesújtó, a magyar gazdaság rendkívüli mértékben kiszolgáltatott. Kiszolgáltatottak a munkavállalók, akiket a cégek szakszervezet-ellenes fellépései másodrangú állampolgári létbe taszítanak, kiszolgáltatottak ugyanakkor a hazai kis- és közepes vállalkozások is, akik töredékét kapják a nemzetközi nagyvállalatoknak adott támogatásoknak. Ma már világosan látszik, az olcsó, elhanyagolt és elnyomott munkaerőre építő, lefelé tartó versenyképességi licit nem jött be. Hiába adunk aránytalan és a hazai kkv-kkal szemben igazságtalanul diszkriminatív támogatásokat a multinacionális vállalatoknak, azok az első adandó alkalommal továbbállnak. Ezzel a helyzettel kell tehát szembenéznie a kormánynak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán Viktor által bejelentett 29 pontos akcióterv sajnos azonban a múlt hibás szemléletének, ahogy Mesterházy Attila is elismerte, a Bajnai-kormány gazdasági programjának a folytatását jelenti. Alacsony, a különbségeket növelő egykulcsos adóval kívánja a gazdaságot élénkíteni és a tőkét idecsalogatni. Az egykulcsos adó a belföldi reálkereslet csökkenését hozza, viszont növeli a luxuscikkek iránti keresletet, pedig a kormány nagyon jól tudja, hogy a kkv-k gyengesége részben a gyenge belföldi kereslet eredménye. A kormány tulajdonképpen azt mondja, újabb luxusterepjárók, jachtok és plazmatévék vásárlásával bővíthető a magyar gazdaság. Elnézve a hazai luxusterepjáró-, jacht- és plazmatévéipar fejlettségét, valamint az ezek iránt megnyilvánuló széles társadalmi igényt, nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, hiba van a logikában, a kormány az importot fogja fokozni.
Sajnos úgy tűnik tehát, a kormány rossz helyről, a magyar szocialistáktól és a szlovák jobboldaltól merít inspirációt, a szocialistákat megelőzve ugyanis 2003-ban a szlovák Dzurinda-kormány 19 százalékos egykulcsos adót vezetett be. Ez a modell az alacsony adókra alapozott gazdasági siker szinonimájává lett, vonatkoztatási pont a Fidesz, az SZDSZ és a szocialisták leglátványosabb nemzeti összeborulásának apropója. Érdemes azonban látni, hogy a Szlovákiába bezúduló tőkét és növekedést nem az adócsökkenés okozta, ezek már az adócsökkentés előtt megindultak, sőt a tőkebeáramlás az adócsökkentés után némileg meg is torpant. Érdemes a kormánynak felírnia azt is, hogy a szlovák reform nem járt a foglalkoztatás bővülésével. A szlovák foglalkoztatás a Dzurinda-korszak végén sem érte el a Mečiar által hátrahagyott szintet. A legsúlyosabb következménye a modellnek azonban az állam fokozatos leépülése lett. Az újraelosztás szintje a GDP-hez mérten az 1998-as 37 százalékról 2006-ra 30 százalékra csökkent. Érdemes egy kört tenni a szlovák utakon, ellátogatni a szlovák iskolákba és egyetemekre, hogy megértsük, mit is jelent ez a csökkenés.
Sajnos úgy fest, a gazdasági rendszerváltás helyett egyelőre nem jutott más nekünk, mint a korábbi trendek és a rossz nemzetközi gyakorlatok átvétele. Csehországtól a szlovák jobboldalon át a Fideszig neokonzervatív gazdaságpolitikában lelnek magukra a térség jobboldali pártjai. E pártok közös nevezője az adócsökkentés, ezen keresztül a gazdagabbak támogatása, valamint a büntető, esélymegvonó és minimális állam. Az önmagát baloldalinak mondó szlovák Smer ugyanúgy nem tudott alternatívát kínálni, mint a neoliberális harmadik út káoszába és korruptságába belebukott magyar álbaloldal, miközben a Jobbik továbbra is radikálisan keresi, hol is a helye az adóreformnak a nemzeti radikalizmusban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány! A helyzet az, hogy választani kell. Egyik oldalon van az olcsó bérre és az alacsony adóra épülő versenyképesség, ahol a kirekesztettségre a választ az elnyomó szociális büntetőpolitika adja, ahol a munkavállaló kiszolgáltatottsága kormányprogram rangjára emelkedik. A másik oldalon van a jól képzett, jól fizetett, magas hozzáadott értékű versenyképesség, ahol a kirekesztettségre a befogadás a válasz, ahol a munkavállalók és a helyi kis- és közepes vállalkozók kiszolgáltatottságát egyszerre száműzzük. Sajnos, az első lépések azt mutatják, a kormány nem ezt az utat választotta (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), ám továbbra is bízom benne, hogy felismerik a helyes irányt. Most még megtehetik, holnap egy leépített állammal már nem, pedig (Az elnök ismét csenget.) ez a jövő Magyarországához méltó fenntartható fejlődés záloga.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valódi gazdasági rendszerváltást ajánlok önöknek kiszolgáltatottság helyett.
Köszönöm figyelmüket. (Felemeli a kezét. - Taps az LMP soraiban.)
