TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök a választási kampányban azt ígérték, hogy megvédik a magánnyugdíjpénztárakat. Önök nemrégiben egy olyan tervezetet nyújtottak be a parlamentnek, amely elkobozza a pénztártagok vagyonát.
Önök azt állítják, hogy a tagok választása szabad abban a tekintetben, hogy maradnak-e vagy menjenek az állami ellátásba, de azt állítom, hogy szabadnak mondani egy olyan választást, amely egyik oldalról bünteti a választás egyik formáját, és nem bünteti a másikat, nevetséges.
Tisztelt Államtitkár Úr! A kényszer egyik formája az, hogy aki maradni akar, annak elvész az állami nyugdíja. És tetejébe az ön minisztere, Matolcsy úr egy bősz nyelvújító buzgalmával ezt úgy nevezi, hogy az illető kiszerződik. Tisztelt Államtitkár Úr! Bessenyei és Kazinczy forog ilyenkor a sírjában.
De nem is ez a lényeg, mert az ön minisztere valószínű, hogy ezt meg fogja a nyelvvédőjével, a köztársasági elnök úrral beszélni. Az én kérdésem másra irányul. A kérdésem arra irányul, vajon egyáltalán fizikailag van-e esélyük a magán-nyugdíjpénztári tagoknak eljutni odáig, ahol nyilatkozhatnak a maradási szándékaikról. A tervezet eredeti formája erre nem ad valóságos választ, de ha kis fejszámolást végzünk, akkor azt látjuk, hogy csekély ügyintézési időkkel is számolva valószínű, hogy nemcsak az elméletileg 3 millió pénztártagnak, hanem nagy valószínűséggel az életszerűen maradni akaróknak sincs valóságos esélye arra, hogy erről nyilatkozhatnak. Nem tudnak ugyanis oda eljutni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy erre - a költségvetési bizottság tagjaként volt alkalmam megnézni a költségvetési bizottságnak beadott előterjesztést - a bizottság nevével jegyzett módosító indítvány sem válaszol. Államtitkár Úr! Hogyan lehet presszionálni ennyi embert?
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
(16.10)
