DR. KOVÁCS TAMÁS
DR. KOVÁCS TAMÁS
DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás után mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó azonnal keresni kezdte azokat a lehetőségeket, amelyek jogállami keretek között tették volna lehetővé a korábbi rendszer fennállásának idején megvalósított, ám nem üldözött cselekmények büntethetőségét.
Ebben a körben a jogalkotás szempontjából determináló jelentősége volt a 9/1992. számú alkotmánybírósági határozatban kifejtetteknek. Az Alkotmánybíróság ugyanis az említett határozatában - szemben a második világháború idején megvalósított cselekmények büntetőjogi felelősségre vonásának elvi alapjául szolgáló úgynevezett radbruchi formulával - annak az álláspontjának adott hangot, hogy a jogbiztonság követelménye a jogállam egyik alapköve. Ez az okfejtés teljességgel összhangban áll az úgynevezett Zétényi-Takács-törvény alkotmányellenességét megállapító 11/92. számú alkotmánybírósági határozatban kifejtettekkel, amelyek szerint a már elévült bűncselekmények újbóli büntethetővé tétele alkotmányellenes, miként alkotmányellenes a még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása, félbeszakítása vagy a nyugvási, illetve félbeszakítási okoknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása is. Az Alkotmánybíróság külön kiemelte, hogy az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntető igényét.
A jogalkotás tehát nyilvánvalóan kereste csaknem húsz évvel ezelőtt is azokat a kereteket, amelyek megteremthették volna a teljes körű büntetőjogi felelősségre vonás legális alapjait. Az Alkotmánybíróság azonban kijelölte a kereteket, és a törvényhozás nem talált eddig megoldást. A jogalkalmazó szervek, így az ügyészség is csak a létező, vagyis a hatályos törvények érvényre juttatása által végezhetik tevékenységüket. Megítélésem szerint az ügyészség a rendszerváltást követően mindent megtett annak érdekében, hogy a korábbi bűnelkövetők ne kerülhessék el a felelősségre vonást. Így került sor vádemelésre az úgynevezett kecskeméti, a tatai, a tiszakécskei, a magyaróvári, a berzencei, a tarjáni, az egri, Kossuth téri, Nyugati téri sortüzek ügyében. Ezekben az ügyekben jogerős marasztaló döntés született, a bíróságok végrehajtható vagy felfüggesztett szabadságvesztés büntetéseket szabtak ki. Az ügyészség tekintettel volt az Alkotmánybíróság 53/1993. számú határozatában kifejtett azon tételekre is, amelyek szerint a magyar jog elévülési szabályaira figyelem nélkül kell alkalmazni a háború áldozatainak védelméről szóló genfi egyezmény egyes rendelkezéseit.
Végül a képviselő úr által említett konkrét üggyel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy az ügyészség, a Fővárosi Főügyészség határozatával szemben a feljelentő még panasszal élhet. A panasz benyújtására nyitva álló határidő még nem telt el, vagyis a panasz alapján kerülhet majd sor a határozat törvényességének, megalapozottságának érdemi vizsgálatára, ám ezt a döntést a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészi szervnek kell majd meghoznia.
Kérem a képviselő urat, fogadja el a válaszomat. Köszönöm.
