Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Óbudai polgárként üdvözölnöm kell azt, hogy büntetőeljárást helyeztek kilátásba azok számára, akik bűnösek lehetnek az óbudai, Álomsziget névre elkeresztelt tervezetet illetően. Egyértelmű, főleg annak okán, hogy a sukorói botrányhoz hasonló terveket minden esetben elutasítjuk, kiemeljük: a Jobbik sehol nem akar kaszinóvárosokat Magyarországon. Így van ez Óbudán is, ahol a közismert, általunk csak zöldmezős rondításnak nevezett ügylet tényeit, mivel nem eléggé közismertek, újra és újra fel fogjuk sorolni.
Mintegy 350 ezer négyzetmétert foglalna el a terület szállodákkal, kaszinókkal, éttermekkel, olyan szórakoztatóipari komplexumokkal, amelyek a magyar nemzettest hagyományrendszerét és kultúrájának átörökítését nem igazán segítenék, ráadásul természetvédelmi szempontból is egyedülálló mind a sziget, mind a terület, és a telek eladásánál is találhatók olyan visszásságok, amelyek becsületes magyar ember számára elfogadhatatlanok.
Így a 2000-ben 7 milliárd forintra értékelt területet 2003-ban már csak 4,6 milliárdért adták el, ráadásul jogellenesen csatolták hozzá a kulturális értéknek számító római kori Hadrianus-palotát, amelyet később az állam vissza kellett hogy vásároljon mintegy 1,1 milliárd forintért. Tehát egy olyan tételről beszélünk, amely önmagában is vérlázító. (Folyamatos zaj.)
A Hajógyári-sziget déli harmadának tőlünk való elvétele mintegy 500 milliárd forintos üzlet… - megértem azt, hogy nagyon sok frakció tagjai nem szeretnek odafigyelni erre a témára, hiszen nagyon csúnyán érintettek benne, ugyanakkor az elszámoltatást ők sem fogják megúszni.
Teljesen egyértelmű és őszinték lehetünk magunk között: az Álomszigethez hasonló kaszinóberuházások nem éppen arra szolgálnak, hogy a közeli angyalföldi, tisztességes gyári munkások átruccanjanak egy kicsit huszonegyezni vagy pókerezni az Álomszigetre. Egyáltalán nem a magyar emberek számára találták ki ezeket, hanem a nemzetközi alvilág figurái mellett azokat szeretnék idevonzani, akik általában nemzetközileg is érintettek a hasonló tervezetekben.
Ezért nagyon örülünk annak, hogy Budai Gyula, új elszámoltatásért felelős kormánybiztos azzal indított nyilatkozatai során, hogy már nem kiemelt beruházás az, amiről beszélünk, sőt a nemzetgazdasági miniszter elvben feloldotta azt a tíz évre szóló titkosítást, ami még az előző kormánynak köszönhető - idézőjeles - “áldás”. A Jobbik nagyon kíváncsi arra, hogy ez a tízéves titkosítás annak szólt-e, hogy az ügyben érintett bűncselekmények elévülési ideje egészen véletlenül és pontosan tíz esztendő.
Mint említettem, önmagában is vérlázító, hogy a magyar állam 2008-ban mintegy 1,1 milliárd forintért kellett hogy visszavásárolja a beruházótól a római kori Hadrianus-palotát elfedő hektárokat, a beruházási terület mintegy negyedét, és most már több mint gyanú, hogy a beruházó aránytalanul olcsón, a mai 10 milliárdra becsült ár helyett csupán 3,5-3,6-ért jutott hozzá ehhez a területhez.
A Jobbik emellett erősen támogatja azon régészek munkáját is, akik amíg nem végeznek a területen, addig bizony nem lehet kaszinóvárost építeni az óbudai Hajógyári-szigeten. De adja magát a kérdés, hogy a befektetők miért nem a saját fővárosukban vagy miért nem egy frekventált nyugat-európai városban próbáltak hasonló beruházást kivitelezni. Azért nem, hölgyeim és uraim, mert bagóért és ekkora, ilyen fokú korrupcióval szinte csak Magyarországon lehet értékes zöldterületeket szerezni.
Ezért itt és most meg kell húznunk a vonalat, kimondani, hogy nem engedhetünk több zöldterület-beépítést Budapesten, adjuk vissza a fővárost a magyar embereknek, közparkok, tömegsport-létesítmények vagy akár vadaspark létesítésével a területen. Lényegében mindegy, hogy milyen társadalmi közjót szolgáló befektetés valósul itt meg, kaszinóvárosokra, a nemzetközi alvilág fellegvárára nincsen szükségünk, hiszen a hasonló beruházások magukkal vonják a bűnözés legszélesebb skáláját, a drogterjesztők hálózatát, a prostitúciót. Ezek alapesetben is gondokat okoznak a magyar hatóságoknak, nem biztos, hogy súlyosbítani kéne ezt a problémát. Az Álomszigeten ráadásul magyar ember jó esetben is csak takarító vagy pincér lehetne.
Nagyon örülünk annak, hogy Bencsik János államtitkár kijelentette még az áramszolgáltatókkal kapcsolatban, hogy nem muszáj a magyar piacon maradni azoknak a cégeknek és annak a tőkevonulatnak, amely nem elégszik meg a tisztességes profittal, és kétes beruházásokra ragadtatja magát. Reméljük, kiterjesztik ugyanezt a hasonló területekre is.
És fontos megjegyezni, hogy nem elég az önök által tervezett folyamat, amely szerint a büntetőeljárás során találjuk meg a politikai felelősöket. Mindig van egy bekerülési oldal, mindig van egy olyan vállalkozói réteg, amely nem tisztességes eszközökkel akar Magyarországon érvényesülni. Ezt is meg kell találni, és a Jobbik nemzeti minimuma szerint ezt is el kell számoltatni.
Ugyanakkor komoly aggályra ad okot, hogy amíg a kormányzat az egyik kézzel ad, büntetőfeljelentést helyez kilátásba, a másik kézzel Izraellel aláírja azt a társulási megállapodást, amely a tőke teljes mértékű szabad áramlását helyezi kilátásba, tehát több száz hasonló időzített bombát, több száz hasonló Sukorót, Club Aligát, Álomszigetet tesz lehetővé a közeljövőben. Ezért mondjuk azt, hogy a megoldási körben csak azt tudnánk elfogadni, hogyha az elszámoltatást a beruházási kör…
