Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előrebocsátanám, hogy támogatjuk a tervezet mögött húzódó azon szándékot, amely mindenfajta szabadpiaci praktikától meg kívánja védeni a magyar vásárlót; mi inkább vásárlónak, mint fogyasztónak nevezzük, esetleg az energiafogyasztó kontextusban tudjuk még ezt elfogadni. Ugyanakkor az a tény, hogy mindössze november 26-ától 29-éig takat s az a három nap adatott meg arra, hogy a törvénytervezetet megismerjük, feldolgozzuk, lefolytassuk az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket, ez annyit jelez, hogy az előterjesztés meghatározója vagy analfabéta volt a tárgyalt témához - én ezt nem feltételezném -, vagy pedig egyáltalán nem érdekli mások véleménye, olyan automatikus szavazást vár el mindenkitől, mint tették azt önök adott esetben a lisszaboni szerződés olvasatlanul történő megszavazása, aláírása esetén is.
De visszatérve a tárgykörünkre, még egyszer mondom, támogatandó az, hogy bármiféle szabadpiaci praktikától és egyáltalán egy tőzsdeszerű rendszertől megvédjük a magyar vásárlót. Csakhogy ezen előterjesztés a hosszú távú kitekintést mintha nélkülözné. Jelen pillanatban egy tüneti kezelést kíván alkalmazni egy tátongó sebre. Most nem láthatjuk azt, hogy a fogyó energiahordozók korában egy tarthatatlan helyzetben milyen jövőképet vázol fel.
Miért tarthatatlan ez a helyzet? Jelen pillanatban Magyarország egy teljesen egészségtelen kétirányú függőségben feszeng.
(19.00)
80 százalékban közvetlenül vagy közvetett módon nyugat-európai felvevőpiacok jóindulatától függ, hogy az árukivitelünket megvásárolják-e, avagy sem, az energiahordozók tekintetében pedig egy teljesen egészségtelen, egyoldalú keleti függőség lelhető fel, amelynek feloldására számtalan ígéret elhangzott, mégsem láthatóak erre utaló jelek.
Ugyanakkor a tőlem jobbra elhelyezkedő frakciótól az ezzel kapcsolatos kritika enyhén szólva hiteltelen, annak tekintetében, hogy több ciklus állt volna rendelkezésükre, hogy bármit kozmetikázzanak legalább ezen a rendszeren. Ehhez képest kiszolgáltatták a magyar vásárlókat a szabadpiacnak, kiszolgáltatták a magyar embereket bizonyos tőzsdeszerű manipulációk játékainak, ami teljességgel elfogadhatatlan.
A jelenlegi előterjesztés abszolút jó irányba mutathatna abban az esetben, ha nem hagyná változatlanul a magyar energiafogyasztók jogtalan kifosztását eredményező, a számlákba beépített úgynevezett járulékos költségeket. Az alapíjban is megnyilvánul ez, de benne található az importkorrekciós tényező, és az a biztonsági készletezési díj, amelynek a tételeibe belerejtve egész egyszerűen továbbra is megvalósítható egyfajta áthárítás, és amely olatos kormá kifizettetése adott esetben indokolatlan.
Állandó visszatérő probléma, és ezen előterjesztés legalább gesztusértékkel kezelhetné azt is, hogy a gáz minősége, a fűtőértékbeli eltérések országos szinten is hatalmas szórást mutatnak, tehát adott esetben egy vidéki fogyasztó sokkal kiszolgáltatottabb a rendszernek, mint egy jól kiépített és olyan helyen élő magyar vásárló, akinek nem kell ezektől a problémáktól tartania. A lakossági reklamációk esetén a szolgáltatók továbbra is a készülékek hibáira mutatnak ujjal.
Tehát elmondhatjuk azt, hogy továbbra is egy multinacionális nagyüzemnek vannak kiszolgáltatva a magyarországi energiafogyasztók és -felhasználók, ezért indokolt lenne a szolgáltatóktól független folyamatos gázminőség-ellenőrzés kialakítása. A törvényben erre a követelményre egyébként utalást lehetne tenni, ha lenne időnk módosító indítványokat érdemben benyújtani, és szakmai találkozókat és megbeszéléseket lefolytatni e tekintetben, de önök erre három napot biztosítottak, ami enyhén szólva komolytalan. A részletszabályozások pedig a végrehajtási rendeletekben jelenhetnének meg.
Az sem fogadható el, hogy a teherviselés elve nem egyeztethető össze azzal, hogy egyes helyeken a polgármesteri hivatal gáztámogatási hozzájárulást ad a kerületi nyugdíjasoknak - ez itt van például az V. kerületben is -, ugyanakkor más, csőd szélén álló vidéki önkormányzatok ezt nem tehetik meg, ilyen módon az energiafogyasztók megint csak egy kettős mérce hatása alá esnek, ami jelen pillanatban a XXI. század Magyarországán egy gondoskodónak tervezett állam keretein belül mélységesen elfogadhatatlan.
A tervezet legnagyobb hibája mégsem ez. A legnagyobb hiba egyértelműen az, hogy megint csak megspórolja a távlatokat, a víziókat, az importfüggőségünk ugyanis a jövőben, ha minden így marad, tovább növekedik, mivel a hazai források kimerülőben vannak. Az előző években a különböző kormányok pedig a koncessziós szerződésekkel az esetleges új mezők kutatását és termelésbe állítását olyan külföldi magántőkés társaságoknak játszották át, akiktől esetleg annyit várhatunk, hogy bizonyos 8 vagy 12 százalékos díjakat fizetnek utána vissza Magyarországnak, de ez az egész rendszer nincs magyar kézben.
Ennek értelmében elvárható lenne az is, hogy az egyoldalú orosz importfüggőséget csökkentsük, hogy a tározók rendszere hosszú távon is stratégiai ágazatként magyar kézben maradjon, és egész egyszerűen egy olyan gazdasági struktúra alakuljon ki, amely az általam említett kétoldalú függőséget, miszerint Nyugatra függünk az export tekintetében, Keletről pedig függünk az energiahordozók beszerzése tekintetében, végre egyszer szüntessük meg. Önöknek volt erre húsz évük, sajnálatos módon nem történt előrelépés ez ügyben, ezért kérem, hogy tegyenek ez irányban valamit. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
