DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Két fontos területre szeretnék reagálni, amit itt képviselőtársaim felhoztak módosító javaslataikkal, és a véleményüket is kifejtették erről, csak hogy a vita talán előrébb halad a megegyezés felé is, ha ezt a két tételt lezárjuk. Bízom ebben, hogy az én indokolásomat is megértik és elfogadják.
Egyrészt a GDP-arányos védelmi költségvetés mértékét rögzíteni akaró módosító javaslatról, annak fontosságáról Juhász képviselő úr beszélt. Azt hiszem, az kellő mértékű garancia, ha a költségvetési hiány mértékét az alkotmányban rögzítjük, általánosan, valamennyi ágazatra nézve, viszont nem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha ágazatonként is rögzítenénk. Hiszen ez megkötné a mindenkori kormányzat mozgásterét. Sarkalatos törvényeket és alkotmányt nem lehet mindennap módosítani, legalábbis nem szerencsés. Azt hiszem, azzal, hogy törekszünk arra, higgye el, szívesen költenénk többet is a honvédelemre, ha lenne miből, ha az ország nem ilyen gazdasági helyzetben lenne, mint amilyenben van.
Hozzáteszem, ha ilyen szándék van, kár, hogy ez most jutott önöknek eszébe, hiszen 2004 óta, a 2004. évi CV. törvény a honvédelemről az önök időszakában került elfogadásra, amit valóban nagyon nagy többséggel fogadott el a magyar parlament, akkor is meg lehetett volna ezt tenni. Mi biztosan partnerek lettünk volna ebben, még nem volt ilyen rossz gazdasági helyzetben az ország, ha rögzítették volna az akkori honvédelmi törvényben, hogy bizony-bizony, a védelmi költségvetés legyen 1,1 vagy 1,5, vagy 1,8 százalék. Ez nem történt meg. Most ezt rajtunk számon kérni, egy ilyen rossz örökséget hátra hagyva, szerintem nem feltétlenül korrekt.
A másik a közfoglalkoztatás kérdésköre. Azt hiszem, ez egy fontos kérdés, látom, hogy a módosító javaslatok is döntően erre vonatkoznak. Valóban, a régi gondolataink mentén nehéz ezt megérteni, ezt elfogadom. Azt mondta Juhász Ferenc képviselő úr, hogy a magyar katonák veszélyhelyzetben persze jó, ha mennek és mentik a hazát, és azt mondta, békeidőszakban viszont nem jó, ha ez megtörténik. Én azt hiszem, a magyar katonának mindig dolga a hazát védeni. És hogy most békeidőszakban élünk-e vagy sem, megint egy érdekes kérdés. (Dr. Varga László: Gazdasági szabadságharc.) Azt hiszem, ha úgy tekintünk rá, hogy igazából van-e katonai fenyegetettség vagy pedig nincs, akkor azt mondhatjuk, hogy valóban minimális a katonai fenyegetettség, NATO-tagok vagyunk, de gazdasági, pénzügyi értelemben nincs békeidőszak. Bizony-bizony veszélyhelyzet van. Veszélyhelyzetben van az ország, óriási adósság halmozódott föl, ezt nekünk törlesztenünk kell.
Ebben az adósságtörlesztésben a foglalkoztatás, a termelő kapacitás kialakítása kulcsfontosságú. És mindenkinek, minden állami intézménynek, minden magyar embernek ebben bizony részt kell vállalnia. Ez sajnos így alakult, döntően önöknek köszönhetően. Ezért aztán bizony-bizony a Magyar Honvédségnek is van ebben szerepe. Úgyhogy, ha tetszik, akkor tekintsünk úgy erre, hogy új időszámítás kezdődik ezen a területen is. Egyébként pedig a tartalékos rendszert nagy erőkkel elkezdtük kiépíteni, ők is civil munkavállalók, sőt a Magyar Honvédség állományát is a munkaerőpiacról kell 2004 óta megszerezni, hiszen megszűnt a sorkatonai szolgálat, a szerződéses állományt is a munkaerőpiacról kell megszerezni. Tehát bizony-bizony ebben a feladatban, a közfoglalkoztatásban a Magyar Honvédségnek is van tennivalója, és ebben kérjük természetesen az önök segítő közreműködését is.
Köszönöm szépen.
