DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a 17., 49., 58. és 67. pontokhoz szeretnék hozzászólni, de mielőtt ezt megtenném, ott folytatnám, ahol Fónagy államtitkár úr az általános vita lezárásaként abbahagyta. Az államtitkár úr azért jó néhány pontatlan megfogalmazást is tett az előterjesztői zárszó során, nevezetesen, próbált minket arról meggyőzni, hogy mennyire lehetetlen egy nemzetgazdaság összes problémáját egyetlen törvényben megoldani. Képtelenség az ország valamennyi gondjára egyetlen törvényben választ adni, gyógyírt találni. Az államtitkár úr egy hatalmas tévedésben volt akkor is, és szerintem van a mai napig is. Nem az az elvárásunk, hogy a közbeszerzési törvénnyel egy csapásra mindent megoldjunk. A közbeszerzési törvényben nyilvánvalóan az elmúlt több mint másfél évtizedben felmerült közbeszerzési jellegű problémákat kell megoldani. Ez elvileg nem is lenne vitás, csak azért kell mégis elmondanom, mert az államtitkár úr ezek szerint nagyon rossz úton halad, illetőleg vakvágányra terelték azok, akik meggyőzték arról, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas ezeknek a problémáknak a megoldására.
Azt is elképedve hallgattam, hogy az elmúlt egy évben több száz szakértő, tanácsadó, én nem tudom, még milyen rendű, rangú személy dolgozott ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozásán. Azt kell mondanom, anélkül, hogy bárkit szándékomban állna megsérteni, hogy ha ez így van, akkor az a szólásmondás igaz, miszerint vajúdtak a hegyek, és egeret szültek, mégpedig egy egészen parányi kis egeret. Hiszen ha ezen a közbeszerzési törvényjavaslaton egy éven keresztül több száz embernek vagy akár csak száz embernek kellett dolgoznia, akkor ott óriási problémák történtek, óriási szakmai hibák merültek fel.
Nyilván kíváncsi lennék például arra is, sok más képviselőtársammal együtt, hogy a köztisztviselőkön, kormánytisztviselőkön kívül hány ügyvédi irodának, Fidesz közeli tanácsadónak, jogtanácsosnak, ügyvédnek fizettek ezért az igen-igen silány munkáért, amely egyébként tele van nyelvhelyességi, stilisztikai és helyesírási hibákkal sok esetben, de önöket természetesen semmi nem zavarja, igazából a vitában sem kívánnak érdemben részt venni. Néznek magukon körbe, nézik egyébként az ülésterem egyébként gyönyörű, impozáns részeit, illetőleg a Parlament épületét, de érdemben nem tudnak, nem is akarnak ehhez hozzászólni.
Aztán amit az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén is tapasztaltam, az újfent elképesztő volt. Rögtön a 17. ajánlási pont kapcsán a jelenleg még hatályban lévő közbeszerzési törvény kivételesen itt jó úton halad, illetőleg a tavaly nyarat megelőző állapot is megfelelő volt, hiszen itt a klasszikus ajánlatkérők, akik támogatásból valósítják meg a beszerzéseiket, abban a kedvező helyzetben voltak, hogy jó darabig csak 75 százalékos támogatási intenzitás felett kellett közbeszerzési eljárásokat lefolytatniuk. Most ezt lecsökkentenék a több mint fele arányú támogatásokra, amely egyébként ezeket az ajánlatkérőket rendkívül nehéz helyzetbe hozza, hiszen még a klasszikus ajánlatkérői körhöz képest is sokkal gyengébb tanácsadói, szakértői háttérrel rendelkeznek, így rájuk ez aránytalan terhet fog róni. Ezért is javasoltam azt, hogy csak a 75 százalékot elérő vagy meghaladó arányú támogatás esetén legyen ezeknek az ajánlatkérőknek közbeszerzési kötelezettségük, csak ebben az esetben kelljen közbeszerzési eljárásokat lefolytatniuk, azonban szokásukhoz híven minden indokolás nélkül ezt a módosító javaslatot is elutasították, mint ahogyan az 50 javaslat közül egyet sem fogadtak el, illetőleg egy olyan javaslat van, amely talán kapcsolódó módosító indítvány formájában még megmenthető.
Rögtön folytatnám a 49. ajánlási ponttal. Itt arról van szó, hogy nemcsak az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott áruk és szolgáltatások értékét kell adott esetben építési beruházások esetén beszámítani a becsült értékbe, hanem kértem azt, hogy a rendelkezésre bocsátott munkaerő értéke is beszámítható legyen, hiszen akár bruttó bér, akár bruttó bér és adó, közterhek, járulékok formájában kiszámolható, hogy mennyi az adott, rendelkezésre bocsátott munkaerő értéke. Egyébként ezt én nem kevés előrelátással fogalmaztam meg, hiszen a közbeszerzéseket nagyszerűen össze lehetne kapcsolni az országos közmunkaprogramokkal, óriási lehetőségeket rejt mindez magában, mondhatni, egy egész aranybányát lehetne kiaknázni, ha önök hagynák. Csak az a helyzet, hogy önök úgy politizálnak, amilyen szakmai munkát végeznek - még inkább nem végeznek -, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Teljes, totális káosz, anarchia, rendezetlenség, átgondolatlanság, koncepciótlanság jellemzi az önök tevékenységét, mert hogyha ez nem így lenne, akkor például ezt a javaslatot is nyugodtan átengedték volna, hiszen akár útépítésekkel, akár egyéb komolyabb építőipari beruházásokkal nagyszerűen kapcsolható lenne a közbeszerzési törvénynek ez a része.
Arra persze volt eszük, arról persze nem feledkeztek meg, hogy a jogi szolgáltatásokat - gondolok itt az 58. ajánlási pontra - kivételi körbe helyezték, nemcsak a nemzeti eljárási rend keretében, hanem az uniós értékhatárt elérő vagy meghaladó jogi szolgáltatásoknál is meghagyták ezt a lehetőséget, azzal a kicsinyke szigorítással, amely szerint uniós értékhatár esetén legfeljebb valamifajta hirdetményt kell majd közzétenni a szerződés megkötéséről. Ez nyilvánvalóan kedvezni fog a mindenkori kormányzathoz közel álló ügyvédi irodáknak, hiszen vég nélkül, orrba-szájba lehet majd több száz milliós, akár milliárdos megrendeléseket adni olyan munkákra, amelyek a tizedét vagy századát sem érik, viszont kiváló lehetőség kínálkozik így a pártkasszák feltöltésére, mondhatni, a pártkasszák, az illegális kampányfinanszírozás benzinkútjai lehetnek az ebben rejlő lehetőségek is.
Végül, mert nem sikerül a végére érnem, de fogok egyébként még gombot nyomni, a 62. számú ajánlási pontra hívnám fel a figyelmüket. Itt egy többszörös nyilvántartási kötelezettséget írnak elő, azon ajánlatkérők számára is, akik 2004. május 1-jétől kezdődően többségükben már bejelentkeztek…
