DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 9., 10. és 12. ajánlási pontszám alatt található javaslataink szellemében kívánnék hozzászólni, és ezeket indokolva mondanám el azt, hogy nyilvánvalóan Egyed Zsolt képviselőtársam sem gondolhatta komolyan és teljesen általánosítva, amit mondott. Hiszen valóban nem tagadja el senki, hogy vannak a magyar társadalomnak olyan részei, akik sajnálatosan nem tudtak beleszocializálódni a munka világába. Ezt nem vitatja senki. De az is vitathatatlan, hogy nagyon sokan nem találtak munkalehetőséget az elsődleges munkaerőpiacon. Vannak ilyen kistérségek, ezt önök is tudják, tehát nem is akarok én ezen vitázni, szerintem ezt mind a ketten hasonlóan látjuk.
Ugyanakkor a szemléletbeli hozzáállásunkat bemutatta, hogy már a Bajnai-kormány bizonyos szociális módosításai kapcsán 2010. január 1-jétől egy családban csak egy rendelkezésre állási támogatás folyósítása történhetett meg, a család másik családfenntartóját úgymond pedig közmunkával igyekezett az előző kormány ellátni, tehát lehetőséget kívánt neki biztosítani arra, hogy megfelelő bért vigyen haza, ami egy hátrányos helyzetű kistérségben kenyeret ad az asztalra. Tehát ez a szemlélet volt ebben a dologban, és ez a szemlélet nem a “mindenképpen rendészeti probléma” szemlélete, hanem a “mindenkinek esélyt” szemlélete.
Tehát abban különbözik az alapállásom ebben a tekintetben, hogy én nem vagyok hajlandó azt a helyzetet elfogadni, hogy azt gondoljuk társadalmi csoportokról, emberek tömegeiről ebben az országban, hogy márpedig az ő helyzetén, szocializációján nem lehet változtatni. Azt gondolom, hogy olyan szabályozókat kell állítani, hogy ez változzon, de olyan bérért, amelyért megfelelően el tudja látni a családját. Tehát ebben gondolunk mást, és azt hiszem, hogy abban, amit önök gondolnak, abban a magyar társadalom egy részéről lemondanak.
Tehát ezt tényleg a legnagyobb jószándékkal mondom, ezt szerintem gondolják újra, a vidéki térségekben (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben valóban tömegével vannak emberek, akik nem tudnak egyébként az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni.
Köszönöm szépen.
