DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval erről a kötésről beszélnek önök, nem pedig másról, ami ebben a törvényben van.
Ezek a rendelkezések pedig sajnos annak a jogi alapját teremtik meg, hogy mivel a legnagyobb ellenzéki pártot a politikai eszközrendszerrel nem sikerült megsemmisíteniük, adminisztratív eszközökkel tehessék tönkre politikai ellenfelüket, a párt vagyonát pedig elkobozhassák. És ez nem csak deklaráció, tisztelt képviselőtársaim, mert sokan kérdezték ezt a nyilvánosság előtt is tőlem, tőlünk, hogy nem gondoljuk-e úgy, hogy ez pusztán egy deklaráció.
Ha kétségei lettek volna e tekintetben bárkinek, akkor az előterjesztő képviseletében Varga István képviselő úr megadta erre a választ, hogy bizony, nem az. Volt már ilyen, csak én úgy vélem és úgy gondolom, hogy az a korszak nem a demokráciák történetének a része lett, nem így emlegetik. Nem így emlegetik azokat a korokat, amikor a politikai ellenfeleket adminisztratív eszközökkel kívánják megsemmisíteni, vagy legalábbis, mert ne menjünk ilyen távolra, talán idáig nem fog kelleni menni, de ennek a jogi alapját megteremtik. Megteremtik annak a jogi alapját, hogy erre bármikor lehetőség nyíljon.
Önök azt állítják, hogy a javaslat az ’56-os bűnösök felelősségre vonhatóságáról és az áldozatok megsegítéséről szól. Hadd kérdezzem meg: akkor miért szól másról vagy másról is? És javítsanak ki, tisztelt képviselőtársaim, én sajnálom, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam nincs itt a teremben, hiszen ő jegyzi azt a javaslatot, amit a közvéleményben lex Biszkunak ismernek, és ami valóban erről szól. A lex Biszku lehetővé teszi tehát ezeknek a bűnösöknek a felelősségre vonását, és megjegyzem, hogy abszolút osztom Gulyás Gergely képviselőtársam álláspontját, amely szerint a nemzetközi jog és a nemzetközi jogi normák közvetlenül lehetővé tették volna a felelősségre vonást. Gulyás képviselőtársam azt mondta, hogy ezt az ügyészség nem alkalmazta, pedig alkalmazhatta volna. Én is egyetértek ezzel az állásponttal.
Tehát ezt a lehetőséget nem ez a törvény adja meg, hanem Gulyás képviselőtársamnak az önálló javaslata.
Szeretném világossá tenni, hogy aki el nem évülő bűnöket követett el, aki embertársai megkínzásában bűnös, azt a mi álláspontunk szerint is el kell ítélni, akár a Horthy-korszakban tette, akár a Rákosi-korszakban tette, akár máskor követte el ezeket a bűncselekményeket.
Tisztelt Országgyűlés! Elítélem és elítéljük, többes számban is tudok bátran beszélni, a Lenin-fiúkat. Elítélem és elítéljük Prónay bandáját, elítéljük a nyilas és ávós verőlegényeket, s mindazokat, akik nekik az utasításokat adták. Elítélem azokat, akik az ’56-os megtorlásokban szerepet játszottak mint politikai vezetők, bírák vagy ügyészek. Igen, képviselőtársaim, ezeknek az embereknek a Terror Háza falán a helyük, a képüknek természetesen.
Sem lelki, sem szellemi, sem pedig politikai közösséget nem vállalok Biszku Bélával. ’56 kapcsán régóta hangoztatjuk és hangsúlyozzuk, hogy Nagy Imrét véljük hősnek, s nem a másik oldalt. Azt gondolom, hogy ez az ’56-os forradalomról és szabadságharcról alkotott nézetrendszeremet is elég pontosan leírja.
Mi megalapítottuk a Nagy Imre-érdemrendet. Egyben kérdezem is, hogy önök egyébként miért kívánják azt most megszüntetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! De a maguk javaslata sajnos nem csak róluk szól. Önök is idézték azt, fideszes felszólaló képviselőtársaim, hogy az MSZMP kiszolgálására létrehozott minden politikai szervezetet bűnözőszervezetnek minősít a törvény. Például a KISZ-t is, amibe egyébként legjobb tudomásom szerint kötelező volt belépni. Így a mi meglátásunk szerint több millió embert bélyegeznek bűnözőnek, gondolom, akaratuk ellenére, de ettől még a törvény így szól, hiszen egy bűnözőszervezet tagja az én meglátásom szerint maga is bűnöző.
(20.30)
S ha már ilyen kifejezéseket használunk, akkor nyugodtan a büntető törvénykönyv fogalomrendszerét vehetjük alapul: aki bűnszervezet tagja, az biztos, hogy bűnöző. Azt gondolom, ebben nincs vita közöttünk. E szervezetek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért. Ezt deklarálják önök. Érdemes lenne tudni, hogy kire gondolnak ebből a körből. Érdemes lenne tudni, hogy ki az a kör, aki ebbe beleesik. Gondolom, nem esik bele az, aki egyszerű KISZ-tag volt. Gondolom, nem esik bele talán még az sem, aki egyszerű párttag volt.
De milyen szintű vezető esik bele, tisztelt képviselőtársaim? A KISZ-titkár már igen? Vagy az MSZMP valamilyen vezető tisztségviselője már igen? Vagy csak az esik ebbe bele, aki kimutathatóan el nem évülő bűncselekményeket követett el? Mert erről nem szól a törvény, sőt mi több, még a törvény indoklása sem. Ha sorra vesszük azt, hogy egyébként az önök frakciójában kik azok, akik beleeshetnek ebbe, akkor egy nagyon hosszú listát fogunk találni. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy néhány nevet említsek, néhány nevet említsek egy olyan gyűjtésből, amely egy hozzánk nem igazán lojális újságban, a Heti Válaszban jelent meg. Feltételezem, hogy az itt leírtak igazak: Stumpf István MSZMP-tag, a Hazafias Népfront alelnöke; Járai Zsigmond MSZMP-tag, kormánytag és a Heti Válasz szerint III/II-es együttműködő; Matolcsy György MSZMP-tag, III/II-es együttműködő; Martonyi János MSZMP-tag, kormánytag, III/II-es együttműködő. Ez a három ember tehát például Varga képviselőtársam szerint hazaáruló - ezt mondta az emelvényről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Igen, ezt mondta.)
Ugyancsak hazaáruló Szita Károly, aki III/III-as együttműködő, az önök kaposvári polgármestere. De említhetném Pintér Sándort, aki MSZMP-titkár volt, vagy Boross Pétert, aki szintén önöknek segít és MSZMP-tag volt, vagy Pozsgay Imrét, aki MSZMP KB-tag volt, Szűrös Mátyást, aki szintén MSZMP KB-tag volt, Schmitt Pált, aki miniszterhelyettesi rangban szolgált ’89 előtt, Kerényi Imrét, aki MSZMP alapszervezeti titkár volt, Mikola Istvánt, aki a Hazafias Népfront tagja volt, Fónagy Jánost, aki MSZMP-tag volt; Varga Mihályt, aki KISZ-titkár volt; Deutsch Tamást, aki KISZ-titkár volt, és magát Orbán Viktort is, aki szintén KISZ-titkár volt, édesapja pedig párttitkár, de ezt természetesen senki nem rója fel, mert úgy gondolom, hogy mindenki a saját tetteiért felel, nem pedig a felmenője tetteiért. És hadd említsem Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, aki szintén KISZ-titkár volt, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága alá tartozó Társadalompolitikai Intézetnek a munkatársa. De egy másik újságban fellelhető névsor szerint Turi-Kovács Béla képviselő urat is említhetnénk, aki MSZMP-tag volt, de említhetnénk Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, aki szintén MSZMP-tag volt, akárcsak Harrach Péter képviselő úr, aki szintén MSZMP-tag volt. Ezt a listát tehát, azt gondolom, lehetne még folytatni, én magam is tudok más neveket, akik nincsenek ilyen vezető pozícióban a Fideszben, és bizony tisztséget töltöttek be, és nem csak egyszerű tagjai voltak a KISZ-nek vagy a Magyar Szocialista Munkáspártnak.
Őszintén remélem, tisztelt képviselőtársaim, ha komolyan gondolják a saját javaslatukat, akkor a fideszes párttagkönyv nem jelent majd mentességet. És hadd kérdezzem meg: ezeket az embereket is egyébként felelősségre kívánják vonni? És hadd kérdezzem meg azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek után mégis hogyan kell értelmezni azt, hogy az MSZP többek között a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető, csak merthogy az MSZP elnökségének tagjai közül hadd említsek néhányat, Mesterházy Attilát, Szabadkai Tamást, Harangozó Tamást, Kunhalmi Ágnest vagy éppen saját magam, akik ma tehát tagjai vagyunk az elnökségnek, és a rendszerváltozáskor egytől egyig gyerekek voltunk még. Hol van tehát az a személyi összefonódás?
Úgy hiszem, hogy az általam felsorolt nevek, amelyek ma a Fidesz-kormány tagjai vagy a Fidesz vezető politikusai, biztos, hogy nagyobb bűn terheli őket az állampárt dolgaiért, viselt dolgaiért, mint mondjuk minket, akiket szintén felsoroltam. A Fideszben tehát a pártvezetést jellemző személyi folytonosság sajnos éppúgy megvan, mint az MSZP-ben, ha nem jobban.
Amit leírtak tehát, vagy amit mondanak most sok esetben, a legnagyobb tisztelet mellett azt mondom, hogy nem mindig igaz. Önök pontosan tisztában vannak azzal, és ön is, Rétvári államtitkár úr, csak mert ezt külön kiemelte, hogy a békés rendszerváltás záloga volt, hogy az MSZMP jogutódja legyen az MSZP. Ez akadályozta meg, hogy egy erős kommunista párt maradjon meg, amely a békés átmenetre komoly veszélyt jelentett volna. Ezt ön is tudja, Rétvári államtitkár úr, ez egy megállapodás része volt, ezt ma kiemelni a történelmi kontextusból megint csak téves következtetésekre fog alapot adni.
Politikai értelemben tehát az MSZP bűnössé nyilvánításával ezt a tényt tagadják, a békés átmenetnek a jelentőségét értékelik le. S teszik mindezt, tisztelt képviselőtársaim, 22 évvel a rendszerváltozás után - vagy 21-gyel, megközelítés kérdése, hogy ’89-et vagy ’90-et tekintjük-e annak -, és persze felmerül az a kérdés, amit önök is hangoztattak, hogy miért maradt el. De ez a levegőben is maradt, mert erre választ önök nem adtak, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért maradt el a felelősségre vonás - azután, hogy a Fidesz húsz éve elvi alapon nem támogatta a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslatot, amely tartalmában gyakorlatilag az volt, mint ami most itt előttünk fekszik.
Aztán volt Orbán Viktornak egy első miniszterelnöki periódusa, akkor sem tartotta ezt szükségesnek, sőt annak idején, az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök úr a rendszerváltozás lezárásáról szónokolt. Aztán hadd emeljem ki, hogy közeledjünk a mai naphoz, hogy önök másfél éve kormányoznak. Biztos a Jobbik beszélni fog arról, hogy a Jobbik számtalanszor terjesztett elő ehhez hasonló javaslatot az Országgyűlésnek, és önök mindannyiszor leszavazták. Akkor nem volt fontos? És most, másfél évvel a kormányra kerülésük után hirtelen azzá vált? Miért? Akkor válaszolják meg, kérem, önök, képviselőtársaim, hogy miért csúszott ez 22 évet!
Egy ok biztos, hogy figyelemelterelésnek is szánják ezt a javaslatot. Beszélünk erről, és beszélnek a sajtóban is erről. Nyilvánvaló az is, hogy több olyan törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, ezt is beleértve, amelynek az időzítése nem véletlen. Nem véletlen az, hogy a költségvetés elfogadásának az idejére esik, nem véletlen az, hogy az IMF-fel való kapcsolat újrafelvételének az idejére esik, és még sorolhatnám, de nem szeretném azt állítani, és nem is állítom, hogy csupán és csak figyelemelterelésről szól ez a törvény - jó lenne egyébként, ha ez csak így lenne.
Ez a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy legyen jogi alap az MSZP betiltására, ha önöknek úgy diktálja az érdekük. Azt a pártot ugyanis, képviselőtársaim, vagy civil szervezetet, amelyik bűnözőszervezet - és hát a jogutód az, és önök szerint is felelőssé teendő minden állampárti bűnért -, a hatályos jogszabályok alapján fel kell oszlatni, a működését meg kell tiltani. A törvénytelenül felhalmozott vagyont, amelyről szintén beszél az önök javaslata, azt pedig értelemszerűen a hatályos jogszabályok alapján annak örökösétől is el kell kobozni. Erről beszélek, amikor az adminisztratív megsemmisítés eszközeiről beszélek. Ezt a módszert szokták a történészek a diktatúrák kialakulásának korai stádiumában a politikai ellenfél adminisztratív eszközökkel való felszámolásának nevezni. Ráadásul köztudott, képviselőtársaim - bár bizonyosan lehet majd kivételeket találni, biztos vagyok benne, de köztudott -, hogy az MSZMP-vagyon visszaszállt az államra, és azt egy jobboldali kormány szétosztotta a demokratikus választáson a parlamentbe került pártok között.
(20.40)
Így lett például székháza a Fidesznek, és amikor eladta, így lett abból székházbotrány. A mai kormánypártok tehát, ha így nézzük, akkor éppúgy örökösei az MSZMP-pártvagyonnak, mint az MSZP. Persze, tudom, ez kicsinyes jogászi szőrszálhasogatás, és ez senkit nem érdekel akkor, amikor önök egy szép, új rendszert építenek ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt is érdemes lenne önöknek meggondolni, hogy amikor pálcát törnek a Magyar Szocialista Párt fölött, akkor véleményt mondanak egy kicsit a szavazópolgárokról vagy az ő irányultságukról is, ugyanis ezt a pártot három alkalommal juttatták kormányzati pozícióba a választópolgárok, és hat alkalommal juttatták demokratikus választáson a Magyar Országgyűlésbe. Én úgy hiszem, hogy ezt a tényt illene figyelembe venniük, értékelniük és elfogadniuk.
A javaslat az előbbieken kívül sajnos szolgál még egy célt is, és ki kell mondanom, hogy a történelemhamisításét, tisztelt képviselőtársaim. Beszéltünk itt már sok törvény kapcsán arról a folyamatról, amit én is és sok más képviselőtársam is Kulturkampfnak aposztrofált, amelynek a célja az, hogy kiírja a magyar történelemből az elmúlt 60-70 évet. Olyan ez, persze, mint amikor az ókori Egyiptomban kivájják a falon a korábbi fáraó szemét, hogy akkor ő nem is létezett, de persze ettől még létezett. És aki ezt a törvényt megalkotta, meg a Nemzeti hitvallást, Orbán Viktor PR-osai, mert ez legalább eljutott hozzánk információként, és azt gondolom, hitelesként, az ókori kőművesekhez hasonlóan biztos úgy gondolják, hogy történelmi tettet hajtanak végre.
De hiába deklarálják, tisztelt képviselőtársaim, a Nemzeti hitvallásban, hogy ez a korszak nem is létezett, nem is volt - volt! Hiába nevezik át a tereket, a hidakat és a bíróságokat, hiába állítják vissza a Kossuth-tér ’44 előtti állapotát, hiába száműzik József Attila szobrát, hiába érvénytelenítik a rendszerváltozás alkotmányát, s most hiába bélyegzik meg és nevezik bűnözőnek a baloldali embereket, azok még léteznek, és létezni is fognak, ahogyan az elmúlt 60-70 év is létezett, annak minden jó és rossz eseményével együtt.
Teljesen világos, a szocializmus és a rendszerváltozás utáni 20, önök szerint, képviselőtársaim, legalábbis a miniszterelnök úr szerint átmeneti év után össze akarják csúsztatni Orbán Viktor országlását a ’44 előtti világgal. Csak őszintén szólva nem egészen értem, képviselőtársaim, hogy miért. Miért éreznek rokonságot azzal a korral, azzal a korszakkal?
Ahogy azt sem értem, ha már az Országgyűlés történészi feladatokat vállal magára, miért állunk meg 1944-nél. Ugyanis úgy gondolom, előtte sem volt minden rendben. Miért nem mondunk ítéletet, és miért nem határolódunk el, mondjuk, Prónay és Héjjas tetteitől, vagy a zsidótörvényektől, amelyek ’44 előttiek? Miért nem mondunk ítéletet azokról, akik felelősek a második világháborúba belépésünkért Hitler oldalán? A zsidók deportálásáért? Szálasi hatalomra jutásáért? A doni tragédiáért, amiről egyébként szó volt itt már ma az ülésteremben? Vagy egy polgárosodott Európában a cselédvilág fenntartásáért vagy az egymillió zsellérért? Miért nem 1918-tól kezdjük, mondjuk, a magyar történelem számítását, mármint értelemszerűen visszafelé? Miért nem onnan tekintünk Magyarországra? Azt az időszakot tudjuk tolerálni? A kommunista időszakot nem?
Nem is tudom, ki mondta, talán épp Wittner képviselő asszony, hogy ki meri mondani, ez a két korszak ugyanolyan. Én is azt gondolom, hogy Rákosi és Szálasi között (Wittner Mária: Sztálin!) nem sok különbség van, egyetértünk képviselő asszony, abszolút egyetértünk, pedig azt is tudni kell, hogy nem volna anakronizmus ezt a korszakot is megítélni és megbélyegezni, ha a kommunista korszakkal ezt megtesszük, ugyanis szerencsére élnek még a ’44 előtti világ kárvallottjai is. Úgy gondolom, azokkal is kellene foglalkozni, azokról is kellene szólni. Nem tudom, tehát, hogy miért éreznek valamilyen különös vonzódást önök a ’44 előtti világhoz; úgy hiszem, az sem volt minden szempontból követésre méltó.
De azt gondolom, most nem is ez a fontos. Ha a célunk valóban az, hogy az el nem évülő bűncselekményt elkövetőket felelősségre lehessen vonni, akkor hozzanak, legyenek szívesek, arról törvényt. Ha a célunk vagy az önök célja valóban az, hogy a kommunista vezetőknek, akik súlyos bűncselekmények elkövetéséért felelősek, a nyugdíját csökkenteni lehessen, akkor hozzanak arról törvényt, akkor tartalmazza a törvény azt. De a mai politikai riválisaikat és rajtuk keresztül több százezer, sőt millió baloldali érzelmű embert megbélyegezni, azt gondolom, helyesnek semmiképpen sem minősíthető.
Tisztelt Képviselőtársaim! Annyit még engedjenek meg, bár erről más képviselőtársam a frakcióból fog bővebben szólni, hogy említést tegyek még másik két rendelkezésről. Az egyikről csak érintőlegesen, mert két törvényjavaslat vitájában is kifejtettük erről az álláspontunkat, ez a Legfelsőbb Bíróság elnökének az elmozdítása. Úgy gondoljuk, ez beleillik abba a sorba, amivel önök a független intézményeket a saját befolyásuk alá kívánják hajtani. Ott ezeket az érveket elmondtam, nem ismétlem meg; azonban hadd olvassak fel egy olyan cikket, amelyre talán csak az államtitkár úr hívta fel a figyelmet, senki más a megszólalók közül, vagy legalább is én nem vettem észre, hogy szólt volna, ez az úgynevezett 28. cikk a javaslatból, hadd olvassam fel ezt a cikket.
“Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, ha az Alkotmánybíróság vagy az Európai Unió Bírósága döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő, és a hiányzó összeg a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás követelményeinek sérelme nélkül a központi költségvetésről szóló törvényben más célra meghatározott összeg terhére sem pótolható, tartalmában és elnevezésében is kizárólag és kifejezetten az e kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani.”
Én azt gondolom, hogy aki végighallgatja, már az is érti, miről van szó, de azért hadd tudatosítsam még egyszer. Ez nem szól másról, mint hogy az önök hibás döntéseit az emberekkel fizettessék meg. Nem szól másról, mint hogy ezen rendelkezés alapján adót lehet kivetni, le lehet foglalni a bankszámlákon elhelyezett betéteket, vagy éppen államosítani lehet magánvagyonelemeket, abban az esetben, ha ez a helyzet előadódik. Például amikor a nyugdíjvagyont államosították, akkor sokan az európai fórumokhoz fordultak. A javaslat értelmében, hogyha ezek az európai fórumok igazat adnak a kérelmezőknek, akkor a nyugdíjvagyont úgy kell visszaszerezni, hogy arra külön adót vetnek ki, vagy esetleg bankszámlákat zárolnak. Ez a 28. § tehát ennek a lehetőségeit nyitja meg, tisztelt képviselőtársaim.
A végére mondanék egy, önök közül biztosan sokak felháborodását kiváltó mondatot, de vállalom most is, és fogom vállalni a jövőben is. Van olyan párt, amelyik jogi értelemben jogutódja az MSZMP-nek, és van, amelyik felfogását és módszereit tekintve az. Én, őszintén szólva, szívesebben tartozom az előzőkhöz.
És mielőtt akár az államtitkár úr, akár más azt mondaná, hogy nyújtsunk be módosító javaslatokat, és a jobbító módosító javaslatokat szívesen fogadják, most bejelentem, nem nyújtunk be módosító javaslatokat, ugyanis úgy gondoljuk, hogy egy torzszülöttet nem érdemes plasztikázni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
