MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szávay István képviselő úr szavait nem tudom cáfolni.
Kalmár Ferenc szavaihoz szeretnék hozzászólni annyiban, hogy azt gondolom: nagyon-nagyon fontos volt ez a párhuzam is, amit a képviselő úr idehozott a Ház elé, nemzetpolitikai gondolkodás szempontjából. Azt gondolom erről a most előttünk fekvő törvényről, hogy a megbocsátás, amit a sajnos most már teljesen elpárolgott szocialisták szoktak a szemünkre vetni és mindig elvárni… (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) - nem hiány szempontjából említem, csak hogy a tényt közöljem a jegyzőkönyvvel. A megbocsátást szokták emlegetni mindig és számon kérni rajtunk. Mindig az marad csak ki a történetből, hogy aki bocsánatot kér, annak meg lehet bocsátani, de önmagától még nem áll be a megbocsátás, csak akkor, ha a penitenciát is elvégezi az illető, vagyis a jóvátételt is meg kell tennie.
Azt gondolom, hogy nagyon igaz annak az idős embernek a szava, aki említette egy alkalommal nekem: kifizetetlen számla nem marad az örökkévalóságban. Mindennek egyszer elérkezik az ideje. És ahogy szoktuk fogalmazni, az embert kötelességünk szeretni, a másik embert kötelességünk szeretni, merthogy keresztény emberek vagyunk, de a bűnt viszont maximálisan el kell ítélnünk. Éppen ezért gondolom azt én is mindannyiukkal együtt, és most már, ahogy így még inkább szót tudunk majd érteni az időben, azt gondolom, hogy az a szocialista gondolkodás, ami Bárándy képviselő úr szavaiban megjelent, abszolút méltatlan volt ehhez a helyzethez. Azt gondolom, eggyel tudnának segíteni ennek a törvénynek a beteljesítésében, ha feloszlatnák magukat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
