DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is ennek a törvényjavaslatnak a címe, amivel itt most már egy óránál is több ideje foglalkozunk? A 2012. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról beszélünk, és ennek a címnek a kulcsszava az, hogy megalapozó. A fő gond az, hogy ez nem alapozza meg a jövő évi költségvetést, mert többek között annak ellenére, hogy 102 különböző törvény módosítására tesz javaslatot, gyakorlatilag egyetlen számadatot nem közöl arra vonatkozóan, hogy azok a hiányzó és kellőképpen alá nem támasztott, meg nem tervezett bevételek vajon hogyan jönnek elő ezekből a törvényekből. Az Állami Számvevőszék véleménye többek között azt tartalmazza a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban, hogy a központi költségvetés közvetlen bevételeit illetően, tehát a közvetlen bevételek, vagyis az APEH vagy újabb nevén a NAV által beszedett vagy beszedendő bevételek 95 százalékára vonatkozóan szeptember közepén még nem voltak a Számvevőszék számára megismerhető számítások, dokumentumok, becslések, amelyek alátámasztották, alátámaszthatták volna a jövő évi bevételi előirányzatokat.
Az ember azt gondolná, hogy azóta már eltelt annyi idő, hogy ezek az akkor még hiányzó számítások, prognózisok, becslések, elemzések elkészültek. Ebben a törvényjavaslatban ezek nem érhetők tetten. Tehát ez a címével ellentétben nem alapoz meg számunkra lényegében semmit, hiszen itt különböző intézkedésekről van szó, amelyekről majd pár szót fogok mondani én is. El is hangzottak itt különböző vélemények, tehát nem tudni változatlanul, hogy mi fogja megalapozni a jövő évi költségvetést, miközben nemcsak ez a törvényjavaslat-csomag, hanem más fontos, talán ennél is fontosabb törvények is itt vannak a Ház előtt, többek között az adótörvények és a velük kapcsolatos módosítások. A költségvetési bizottság a hét elején tárgyalta az adótörvényekkel kapcsolatos módosító indítványokat. 367 indítványt tekintettünk át, és ezek között voltak olyanok, amelyek alapvető változtatásokat céloztak az adótörvényekkel kapcsolatban. Itt is elhangzott már a tömegközlekedéssel kapcsolatos esetleges adó bevezetése, vagy ami a mai napig kérdőjeles, az eva, az egyszerűsített vállalkozói adó sorsa, tehát nagy részrendszereket kívánnak ezek a módosító indítványok megváltoztatni. Tehát az egyik nagy terület maga az adócsomag kapcsán változhat meg a módosító indítványok következtében.
A másik nagy terület maga a költségvetési törvény, amelyhez eddig, illetve nem eddig, hanem összesen 475 módosító indítvány érkezett be. Ezek között is számos olyan indítvány van a kormánypárti oldalról is, amely indítvány lényeges változtatásokat céloz meg a jövő évi költségvetésben. Önmagában tehát ebből a törvénycsomagból, amely előttünk van, nem látható át, nem ismerhető meg, nem győződhetünk meg arról, hogy az itt javasolt különböző módosítások nyomán lesz egy megalapozott költségvetése az országnak, a kormánynak, az államnak.
(10.40)
El kell mondanom, kedves képviselőtársaim, az ez évi tapasztalatokat, ennek kapcsán a dolgok összefüggenek egymással. Jövőre nem új világ kezdődik, hanem folytatódik a 2011. esztendő, és olyan sejtéseim vannak - bár tévednék, az ország érdeke, azt gondolom, fontosabb az én számításaimnál vagy becsléseimnél -, ebben az esztendőben, ha visszatekintünk, az ez évi költségvetés már februárban igencsak inogott, nem mondom, hogy megbukott, mert végül is együtt élünk vele, de emlékezzünk vissza arra a 250 milliárd forintos stabilizációs csomagra, amely már februárban szükségessé vált azért, mert a 2011-es költségvetés sem volt megalapozott.
Ami ennél is fontosabb tétel: szeptemberben hozott a kormány egy határozatot, amelyben az alárendelt minisztériumok és központi költségvetési szervek számára úgynevezett maradványtartási kötelezettséget írt elő közel 700 milliárd forint összegben, aminek az a lényege, hogy arra kötelezi őket, hogy ezt a pénzt ne költsék el, egészen pontosan ne fizessék ki ezeket a tételeket ebben az esztendőben, miközben ezeknek az összegeknek a felhasználására az Országgyűlés hatalmazta fel a minisztériumokat, illetve a központi költségvetési szerveket, és aztán meg is fejelte még szeptemberben ezt a maradványtartási kötelezettséget a kormány egy további zárolással. Tehát ha összeadom a stabilizációs csomagban lévő összegeket meg ezt a maradványtartási kötelezettséget, az 1000 milliárdhoz közeledő összeg. Igaz, a korrektség kedvéért hozzá kell tennem, hogy minden esztendőben van áthúzódó tétel százmilliárdos nagyságrendben, amit nem fizet ki a kötelezettséget vállaló költségvetési szerv, ez igaz, de ezek spontán módon áthúzódó tételek, és ezekre direkt módon még előírásokat is adni furcsa volt ebben az esztendőben, nem is beszélve arról, hogy ilyen direkt felhatalmazása a kormánynak nincs is, hogy maradványtartási kötelezettséget írjon elő. Ezt levezeti a kormány az államháztartási törvényből, ami jogilag is vitatható, hogy van-e ilyen jogosítványa a kormánynak, hogy a parlament által megszavazott tételeket utólag ő megpántlikázza, és közölje a költségvetési szervekkel, hogy el ne költsétek ezeket a tételeket. Ez a probléma, hogy ez a salátatörvény-javaslatnak nevezett törvénycsomag nem alapozza meg a jövő évi költségvetést, nem jut át az az erő ebből, hogy az ember azt hihetné akár szakmailag, akár politikusként, hogy igen, igen, ez egy jó költségvetés, alátámasztják a különböző intézkedések.
Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk arra, vagyis inkább úgy mondanám, hogy sokan emlékszünk arra, hogy a ’90-es évek elején úgy indult a költségvetési tervezési munkavita, hogy egy, azaz egy törvényjavaslat került a Ház elé, és ebben a törvényjavaslatban voltak azok az egyéb törvények is, amelyek most külön csomagban kerültek elénk. Nem is volt ezzel különösebb baj mindaddig, amíg olyan sok egyéb törvény nem került a költségvetési törvényjavaslatba, hogy az már az áttekinthetőségét veszélyeztette, és elvonta a figyelmet magáról a költségvetésről. Ezért hozta az Alkotmánybíróság azt a határozatát 2006-ban, amely nagyon helyesen megtiltotta úgymond ezt a gyakorlatot, és 2006 óta külön törvényben, az előttünk fekvő salátatörvényben - hogy én is ennek nevezzem - tekinthetjük át azokat a javaslatokat, amelyekkel úgymond a kormány meg kívánja alapozni a saját költségvetési törvényét. Tehát a költségvetési törvényjavaslat, aminek az első körén túl vagyunk, önállóan tárgyalható, és arról elkülönítve folyhat a vita, noha, mint ma is tapasztaltuk, a dolgok összefüggenek egymással, és nem lehet eltekinteni, nem lehet nagyon függetleníteni magunkat magától a költségvetési törvénytől, a fő törvénytől, amit szem előtt kell tartanunk, hiszen hol az adótörvényekhez, hol az itt lévő, különböző ágazati törvényekhez kell visszanyúlnunk.
Ez a törvényjavaslat-csomag sok szempontból érdekes. Én a magam részéről szakmai szempontból azt helyeslem, előrelépésnek tartom és elfogadom, hogy az államháztartási törvény módosítása kapcsán - ami ebben szintén szerepel - a különböző bírságokat, illetékeket, díjakat, hozzájárulásokat, amelyeket a kötelezett nem fizetett ki felszólításra sem, ezeket a bevételeket központi bevételként kívánja kezelni a kormány a jövőben. Azt gondolom, ettől átláthatóbb lehet legalábbis ez a területe a központi költségvetésbe integrált bevételeknek. Azt mindenképpen hiányolom, hogy ebben a javaslatcsomagban egyetlen számadat nincs arra vonatkozólag, hogy mennyi bírságra, milyen díjakra, illetékekre számít ennek következtében a központi kormányzat, tehát végül is a számok nagyságrendje ebből nem érzékelhető.
Kitüntetett helyzetbe kerülnek viszont az adóhatóságok, mindenekelőtt a volt APEH, a - most már új nevén - Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a helyi önkormányzatok, a helyhatóságok adóhatósági tevékenysége is, ugyanis ezeket a bírságokat, egyéb bevételeket adók módjára szedhetik majd be. Itt szeretnék egy számomra rendkívül fontos kérdésre utalni és felhívni a figyelmet arra, hogy nem mindegy az, hogy az adóhatóságok - különös tekintettel az adóhivatalra - milyen stílusban, milyen módszerekkel, milyen gyakorisággal és egyéb szempontból közelítenek az adófizető állampolgárokhoz. Az adóhivatal is a köz pénzeiből működik, az adóellenőrök és az adószervezet is közpénzekből gazdálkodnak, és azt gondolom, hogy itt is kellene egyfajta stílusváltás, mert időnként olyan benyomásom van, magánemberként és egykori vállalkozóként is, adófizető állampolgárként is, hogy valamiféle felsőbbrendűség, egyfajta, nem eléggé állampolgárbarát vagy adófizetőállampolgár-barát magatartás jellemzi az adóhivatal munkatársait - tisztelet a kivételnek, mert természetesen nem mindenki ilyen. Kérem, az adófizető nem pusztán adóalany - az a kisvállalkozó termeli meg többek között azt a nemzeti jövedelmet, azt a GDP-t, amire most nagy szükség lenne, tehát úgy tessék majd közelíteni az adóhivatalnak a megnövekedett hatáskörével az állampolgárokhoz, az adófizetőkhöz, hogy ne legyen ez a konfliktus vagy ez az ellenségkép előttük, ami időnként megnyilatkozik egy-egy intézkedésük előtt. Arra gondolok - hogy egészen konkrét legyek -, hogy ha egy esedékes bírságot felszólítás után sem fizetett meg az illető állampolgár vagy vállalkozás, akkor ezt a bizonyos kötelezettséget az adóhatóság megkapja, és vagy foglalási jegyzőkönyvvel a hóna alatt, vagy ha van folyószámlája az illetőnek, akkor a folyószámláról történő inkasszóval, leemeléssel érvényesíti a jogát. Ez jogilag rendben is van.
De például az lenne Európa-barát és civilizált megoldás, ha mielőtt egy azonnali inkasszóval leemeli a folyószámláról az ott talált pénzt, és fogalma sincs a betéttulajdonosnak, a folyószámla-tulajdonosnak arról, hogy most miért vitték el a pénzét, előtte egy felszólítást azért megérne talán az adóhivatal részéről is az, hogy kedves uram vagy hölgyem, ön ennyi bírsággal tartozik, szíveskedjék ezt befizetni, mert különben elviszem a pénzét. Elviszi a pénzét, és akkor keresheti, nézegethet szegény számlatulajdonos a bankjában, hogy hova lett a pénze - persze előbb-utóbb kiderül, ha kiderül, nem könnyű kideríteni sem, hiszen nem köteles az adóhivatal ezekről prompt információkat adni. Tehát azt szeretném ez ügyben mondani mindannyiunknak és különösképpen a kormánynak, a pénzügyi kormányzatnak, az adóhivatal vezetőinek, hogy tekintsük egyenrangú állampolgárnak a vállalkozókat, a kisvállalkozókat meg a nagyvállalkozókat is akkor, amikor az adótartozásaikat, a bírságbefizetéseiket és az egyéb kötelezettségeiket kérjük számon és hajtjuk be ezeket az adókat, mert a civilizált világban ez így szokás.
(10.50)
Az adóhivatal nálunk igen hatalmas összegekkel gazdálkodik, mint mondtam. Az a rezsiköltség - így nevezik ezt a szűkebb szakmában -, amibe az adók beszedése kerül, jövőre 132 milliárd forint lesz. Tehát 132 milliárd forintjába kerül az országnak az, hogy a központi adókat beszedje az erre jogosult NAV, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. 22 500 ember egy hatalmas apparátus. Azért is mondom, hogy ne a félelmet sugározza magából ez a hatalmas apparátus, hanem a szakszerűséget és a toleranciát, mert lehetnek helyzetek, amikor a bírságot, a díjat, egyéb kötelezettséget az állampolgár, a vállalkozó nem tudja azonnal befizetni, különösen a jövő esztendőben, amikor a helyzet sokkal nehezebb lesz, mint az eddigi években. Ezt a helyzetet ne hivatalnoki flegmasággal és erőfölénnyel kezelje az adóhivatal.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már elhangzott - az előterjesztés is utal erre, és a bizottsági vitákban is szó volt róla -, 102 törvényjavaslatot érint ez a csomag, és ezek döntő része lényegében arra vonatkozik, hogy azokat az egyéb bevételeket, amiket eddig a bírságot kirovó vagy díjat megállapító központi költségvetési szerv vetett ki vagy állapított meg, egy központi számlára fizessék be. Azt gondolom - mint már utaltam rá -, ez jó lehet, növelheti az áttekintést, és csökkentheti vagy megszüntetheti azt az érdekeltséget, amely abból fakadt, hogy a bírságbevételeket a bírságot kirovó központi költségvetési szerv magának tarthatta meg. Ez reményt keltő lépés, mert ha egy központi szervhez kerül a bírságbeszedés, akkor a rendőr meg a közterület-felügyelet csak azért nem fog bírságolni, hogy több bevételre tegyen szert az ezzel foglalkozó szervezet. Én ezt a magam részéről szakmailag mindenképpen támogathatónak tartom.
Mindazonáltal a jövő évi költségvetési törvényjavaslat - mint utaltam rá - ettől a törvénycsomagtól nem lett megalapozottabb. De a kormánynak az az öt bűvös célja, ami már többször is elhangzott - ma is elhangzott, hogy milyen célokat akar megvalósítani a jövő évi költségvetéssel a kormány -, ezzel a csomaggal nem látszik világosabban megvalósíthatónak. Azt gondolom, hogy a jelenlegi időszakban inkább az improvizáció, a kapkodás és az idegesség jellemzi a kormányzat jövő évi költségvetéssel kapcsolatos munkáját. Erre utalnak azok a kormánypárti módosító indítványok, amelyek az adótörvényekhez és a költségvetési törvényjavaslathoz vannak benyújtva.
Azt gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy nem áttekinthető ez a helyzet, s tényleg komolyan mondom, nem csak azért, mert ellenzéki oldalról ezt szokták mondani és illik is elmondani az ilyen vitákban, tényleg szakmai meggyőződéssel mondom, hogy vissza kellene vonni ezt a költségvetési törvényjavaslatot, és a mai ismeretek birtokában újra benyújtani. Semmi tragédia nem történne akkor sem, ha december 31-én nem lenne megszavazott költségvetése az országnak - vannak erre technikák és példák -, mert fontosabb egy jó költségvetés, mint a különböző határidőknek és Mózes-kőtáblába vésett számoknak való megfelelés. Elsősorban a hiányra gondolok.
Azt gondolom, sokkal fontosabb a magyar emberek érdeke annál, mint hogy a 2,5 százalékos hiánycélt Mózes-kőtáblába vésse a kormány, és ha törik, ha szakad, azt mindenképpen teljesíteni akarja. Mert hiszen erről szól a történet. A központosításra váró bírságok és egyebek azt célozzák, hogy egy kalapba kerüljenek ezek a pénzek és a hiánycél megvalósítását szolgálják. Volt már példa arra ebben a Házban az elmúlt negyedszázadban, hogy egy miniszter, hallván a képviselői véleményeket, az ellenzéki véleményeket, azt mondta: tekintse a tisztelt Ház a törvényjavaslatot első olvasatnak, majd visszavonta azt. Dörgő taps fogadta a bejelentését.
Nos, megígérve a dörgő tapsot az ellenzéki oldalról, azt ajánlom a tisztelt kormánynak, hogy ezt a költségvetési törvényjavaslatot vonja vissza, és egy új törvényjavaslatba szerves módon építse bele azokat a változtatásokat, amiket ez a salátatörvény tartalmaz, és azokat a fontos elemeket, amiket a kormánypárti képviselők kvázi önállóan nyújtottak be, és egy új költségvetési törvénnyel induljunk el újra azon a rögös úton, amely a jövő esztendőben ránk vár.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
