CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY
CZERVÁN GYÖRGY vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év az agráriumban az állandó esőzések miatt elszenvedett károktól volt hangos. Ezzel szemben az idei évben óriási porfelhők tornyosultak az őszi vetések talaj-előkészítő munkálatait végző munkagépek mögött, annyira száraz volt a talaj, és még sajnos most is az. Az őszi aszály miatt az ország egyes területein a repcevetések egy jelentős részét ki kellett szántani.
Aki egy kicsit figyelmesebben szemléli a mezőgazdaságban folyó eseményeket, az láthatja, hogy a mezőgazdasági termelést egyre szélsőségesebb időjárási körülmények között kell folytatnunk, és az iménti példák is ezt támasztják alá. Nekünk, akiknek élethivatásunk a mezőgazdaság, tartósan fel kell készülnünk a szélsőséges körülmények közötti gazdálkodásra, és meg kell találnunk ezen időjárási szélsőségek hatékony kezelésének lehetőségeit.
(19.40)
Ez a felkészülés elsősorban szakmai kihívás. Meg kell keresnünk azokat az agrotechnikai lehetőségeket, speciális eljárásokat, ellenálló növényfajtákat, amelyek használatával sikeresek lehetünk ezen új, egyre változékonyabb körülmények közt. Azonban bármilyen sikeres is legyen ez az innovatív munka, a kockázatok teljes egészében nem szüntethetőek meg. A XXI. század európai társadalma komoly elvárásokat fogalmaz meg a gazdálkodókkal szemben. Elvárja a hiánytalan és elérhető áron történő élelmiszer-ellátást. Elvárja a magas minőséget és a megkérdőjelezhetetlen élelmiszer-biztonságot. Elvárja az ellenőrizhetőséget és a nyomon követhetőséget. Elvárja az egészséges környezet fenntartását, a természeti és környezeti értékek megőrzését, de elvárja a vidéki térségek kulturális sokszínűségének fenntartását is. Igen komoly elvárások ezek.
Látni kell azonban, hogy a fogyasztói piac csak részben ellentételezi az iménti elvárásokból eredő többletköltségeket, ezáltal az agrárnépesség teljes társadalom számára nyújtott, szinte pótolhatatlan szolgálatait.
Az előzőekben hivatkozott időjárási szélsőségek sok esetben érdemi nehézséget jelentenek ezen társadalmi elvárások teljesítése során. Egy felelős társadalomnak éppen ezért többek közt saját érdekeire tekintettel is át kell vállalnia ezen kockázatok egy részét. Én hiszem, hogy ezen felelősségvállalás szükségessége a magyar emberek számára sem lehet kérdéses. Ebből adódóan az agrárkormányzat kidolgozta az időjárási és más természeti kockázatok kezelésének komplex rendszerét. Ezen rendszert egy átfogó, az időjárási kockázatokhoz kapcsolódó eljárásokat egységes szerkezetbe foglaló törvény alapjaira kívánjuk helyezni.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat, mint az a címéből is kitűnik, sokkal több mint egyszerű mezőgazdasági kárenyhítési szabályozás. Az elmúlt év vis maior eseményeit követő jogvitákból egyértelműen levonható az a következtetés, miszerint helyes volt, hogy az Országgyűlés sürgősséggel törvényt alkotott a fedezeti vásárlásokkal kapcsolatos semmisségről. Az időnként egymásnak ellentmondó ítéletek azonban rávilágítottak a hatályos szabályozás ellentmondásaira is. A mezőgazdasági termelés eredményeit a gazdaság több szektora és a társadalom egésze élvezi, és ennek fényében nem tisztességes, ha a gazdálkodás időjárási kockázatait teljes egészében a termelők kénytelenek viselni. Ezen megfontolásokból tűzte ki céljául a javaslat a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok érintettek közötti ésszerű kármegosztáson alapuló, egységes kezelési rendjének kialakítását. Ennek része, de nem kizárólagos eleme a kárenyhítés.
A javaslat 3. §-a egyértelműen rögzíti, hogy az időjárási és más természeti okokra visszavezethető, így senkinek fel nem róható kockázatokat az érintetteknek közösen kell viselniük. A kockázatok legnagyobb részét természetesen a termelőknek kell viselniük, hiszen egyedül nekik nyílik lehetőségük arra, hogy kellő felkészültségükkel, tapasztalatukkal, valamint speciális technológiák alkalmazásával a termelés kockázatait minél nagyobb mértékben kiküszöböljék. A javaslat megerősíti az elmúlt évben megalkotott szabályozást, miszerint a felvásárló, amennyiben a szerződést a termés betakarítása előtt köti meg, akkor az időjárási kockázatok rá eső részét nem háríthatja át a termelőre.
A javaslat részben nemzeti, részben pedig közösségi forrásokból kívánja támogatni a mezőgazdasági biztosítások megkötését, ezáltal is elősegítve a termelői öngondoskodás kiszélesítését. A támogatott biztosítási konstrukciók részletekbe menő kidolgozásával lehetővé válik, hogy a biztosítók az eddigieknél nagyobb mértékben járuljanak hozzá az időjárási kockázatok kezeléséhez.
A javaslat újszerű megvilágításba helyezi a földtulajdonosok felelősségét. A korábbi szabályozás inkább csak elméleti, mint gyakorlati lehetőséget biztosított arra, hogy a haszonbérleti díjat adott esetben mérsékeljék. Figyelemmel arra, hogy a termőföld haszonbérbe adása után jelenleg adófizetési kedvezmény vehető igénybe, ami a gyakorlatban adómentességet jelent, méltányolható az a jogalkotói szándék, hogy ezen kör is részt vállaljon az időjárási és más természeti okok miatti kockázatokból.
Tisztelt Országgyűlés! Külön kell szólni az állam mezőgazdasági kockázatkezelésben vállalt szerepéről. Az elmúlt évtizedekben szinte általános gyakorlattá vált, hogy a mezőgazdaságot menetrendszerűen sújtó időjárási és más természeti kockázatok okozta károk egészben történő vagy részbeni megtérítése érdekében minél nagyobb összeget próbálnak meg a költségvetésből kisajtolni az érintettek, több-kevesebb sikerrel. (Gőgös Zoltán: Kevesebbel.) Vitán felül áll, hogy ezen eseti kezdeményezéseket nemes cél vezérli. A költségvetés tervezésének szempontjai azonban nehezen egyeztethetőek össze az időjárás véletlenszerűségéből adódó milliárdos forrásigényekkel, így az eseti megoldások nem tekinthetők üdvözítőnek.
Az imént bemutatott tényezők, az EU-szabályozás adta korlátok, valamint a rendelkezésre álló költségvetési források véges volta miatt egyre sürgetőbbé vált egy olyan új konstrukció kidolgozása, amely reményeink szerint hosszú távú megoldást jelent.
Nekünk, aktív mezőgazdasági termelőknek tudomásul kell vennünk, hogy a közösség részéről csak akkor részesülhetünk többlet pénzügyi segítségben, ha mi magunk is kellő részt vállalunk a kockázatok kezeléséből. Ezen termelői összefogás valósul meg a javaslat szerinti kockázatközösség létrehozásával. A kockázatközösség alapját a termelők befizetései alkotják. Az állam a szabályozás megteremtése mellett pénzügyileg is hozzájárul a kockázatok kezeléséhez, ennek megfelelően a nemzeti költségvetésből minden évben legalább ugyanakkora összeget juttat a kockázatközösség kasszájába, mint amennyit a termelők befizettek. A kockázatközösség erősítését szolgálja a javaslatnak azon rendelkezése is, amely a termelői befizetéseket, valamint az ahhoz kapcsolódó állami hozzájárulás összegét alapszerűen kezeli.
Az állami segítség különösen indokolt esetben kiterjed azon termelőkre is, akik a törvény erejénél fogva nem kötelesek részt venni a kárenyhítési rendszerben, és önkéntesen sem csatlakoztak ahhoz. Ezen állami segítségnyújtás egy oldalról nyilván elvárható. Más oldalról azonban a termelők és a közösség felelősségi viszonyai nem lehetnek egyirányúak. Épp ezért a javaslat erre az esetre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy az e címen támogatásban részesült termelő az elkövetkezendő három évben akkor is kötelezően a kockázatkezelési rendszer tagjává válik - és így természetesen az összes tagot terhelő fizetési kötelezettségnek is eleget kell tennie -, ha az általa művelt terület mérete ezt nem teszi indokolttá, illetve kötelezővé. Azt hiszem, ez a társadalom részéről jogos elvárás.
Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben szeretném röviden összefoglalni a mezőgazdasági kockázatkezelő rendszer fő elemeit. Az új rendszer két pilléren nyugszik. Az első pillér a mezőgazdasági termelői kockázatközösség létrehozásában, míg a második pillér a mezőgazdasági biztosításokhoz nyújtott támogatási konstrukciókban ölt testet.
Néhány szót az első pillérről. A mezőgazdasági termelők kockázatközössége - eltérve a korábbi szabályozástól - nem az adózási formától, hanem az üzemmérettől, illetve a termelői tevékenységtől teszi függővé a tagságot a kockázatközösségben. A kockázatközösségben ugyanis azon termelők vesznek részt a törvény erejénél fogva kötelező jelleggel, akik/amelyek legalább egy hektár ültetvényen gazdálkodnak, vagy legalább öt hektár szántóföldi zöldséget művelnek, vagy legalább tíz hektár szántóföldi művelésre szolgáló területen gazdálkodnak.
Az imént felsoroltaknál kisebb területen gazdálkodók számára a javaslat a kárenyhítési rendszerhez való önkéntes csatlakozás lehetőségét is biztosítja. A területadatokat az évenként benyújtandó egységes kérelem alapján kell megállapítani. Ez a megoldás a támogatási rendszerünk egyszerűsítése, áttekinthetőbbé tétele érdekében tett lépésnek tekinthető. A termelőknek ugyanis lehetőséget kívánunk adni arra, hogy egy kérelemmel minél több jogcímen, minél több jogcím alapján igényeljenek, igényelhessenek támogatást. E megoldással az adatok ellenőrzése is egyszerűbbé válik.
Azon termelők, akik/amelyek tagjai az egységes rendszernek, évente és hektáronként ezer, illetve háromezer forint összegű kárenyhítési hozzájárulást fizetnek attól függően, hogy milyen termelő tevékenységet folytatnak. Az így befolyt összeget az állam ugyanekkora összeggel egészíti ki a központi költségvetésből. A javaslat azt is lehetővé teszi, hogy a költségvetés szükség esetén további támogatást nyújtson a mezőgazdasági károk enyhítése céljából, így a rendszer pénzügyileg felülről nyitott.
Szükséges kiemelni, hogy a jelenlegi szabályozás csak a mikro-, kis-, középvállalkozásoknak minősülő termelői kör számára teszi kötelezővé a kockázatközösségben való tagságot.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy kezdeményeztük a bizottságnál ezen kárenyhítési rendszer kiterjesztését valamennyi termelőre.
(19.50)
Amennyiben a bizottsági hozzájárulás a parlamenti vita alatt megérkezik, a javaslaton a szükséges módosításokat átvezetjük. Reményeink szerint legkésőbb 2013-tól már valamennyi termelőre kiterjeszthető lesz az új kárenyhítési rendszer. Az így képzett pénzalapból azon termelők, akiket/amelyeket elemi káresemény sújtott, kárenyhítő juttatást vehetnek igénybe. A juttatás mértéke az elszenvedett hozamérték-csökkenéstől függ. A kárenyhítési rendszer csak a 30 százalékos mértéket meghaladó hozamérték-csökkenés felett biztosít támogatást, amelynek maximális összege nem haladhatja meg annak 80 százalékát.
A javaslat részletesen szabályozza mind a káresemények igazolásának, mind a kár megállapításának, mind pedig a kárenyhítő juttatás igénybevételének technikai szabályait. E szabályok fontos eleme a kár megállapítása. Az agrárkár-megállapító szerv ugyanis a káreseményről, a kár bekövetkezéséről, annak mértékéről, illetve a hozamérték-csökkenésről hatósági bizonyítványt állít ki. E hatósági bizonyítvány kulcseleme az egész kockázatkezelési mechanizmusnak, hiszen az abban foglalt ténymegállapítások nemcsak a kárenyhítés során, hanem például a földhaszonbérleti díj mérséklésénél is szerepet játszanak. Ezt a megoldást is a szabályozás egyik új elemének lehet tekinteni.
Tisztelt Országgyűlés! A kárenyhítő juttatás igénybevételére való jogosultsággal összefüggésben külön kell szólni a belvízkárokról. Ahogy ezt mondani szokták, Európa boldogabbik felén a rendszeresen visszatérő belvíz ismeretlen fogalom. Az elhibázott kárpótlás, vagyonnevesítés és földkiadás eredményeként a meliorált területek közül számos helyen megszüntették a csatornákat, vagy azokat felverte a gaz, eltömte az odahordott szemét. A kormány ezen a helyzeten gyökeres változást akar elérni. A közmunkaprogramok keretében lehetőség lesz a csatornák karbantartására. A termelőktől, mint említettem, elvárható az öngondoskodás egy meghatározott szintje. Amennyiben egy terület rendszeresen belvizes, akkor a termelőtől elvárható, hogy vagy vezesse el onnan a vizet, vagy pedig ne vessen oda olyan kultúrát, amely a belvíz miatt károsodhat. Annak érdekében, hogy ezen késztetés még egyértelműbb legyen, a javaslat úgy rendelkezik, hogy belvízkár után kárenyhítő juttatás egymást követő öt éven belül legfeljebb három alkalommal vehető igénybe.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabályozás második pillére a biztosítási elem. A javaslat e része nem arról szól, hogy az állam a biztosítók zsebét akarja kitömni, hanem arról, hogy az öngondoskodás szükségessége a termelők köreiben is minél egyértelműbbé váljon. Az állami szabályozás felelőssége ugyanis fennáll, hiszen nemcsak az egyén, hanem a közösség érdeke is, hogy egy különleges természeti esemény ne jelentse azonnal a termelői kör széles rétegeinek ellehetetlenülését. A mezőgazdasági biztosítás díjához részben az európai mezőgazdasági garanciaalapból, részben pedig a központi költségvetésből finanszírozott támogatás vehető igénybe, legfeljebb 65 százalékos mértékig.
Előzetes elképzeléseink szerint a termelőket a minél szélesebb kockázati fedezetet jelentő biztosítások megkötésére szeretnénk ösztönözni. Mindezek mellett részben szabályozási, részben pedig pénzügyi eszközökkel kívánjuk lehetővé tenni, hogy a biztosítási díjhoz nyújtott támogatás mértéke közelítse vagy érje el a támogatásként nyújtható összeg maximumát. Az e célra elkülönítésre kerülő forrásokat elsősorban egy speciális, minden fontosabb kárnemet felölelő csomagbiztosítás támogatására kívánjuk fordítani. Az iméntieknek megfelelően egy olyan, jelenleg nem létező biztosítási konstrukciót hívunk életre, amely fedezetet nyújt többek között az aszály vagy a gyümölcstermést sok esetben teljesen elpusztító tavaszi fagykár okozásának megtérítésére.
A javaslat a közösségi szabályozással összhangban rendelkezik arról is, hogy az a termelő, aki/amely nem él az öngondoskodás lehetőségével, az egyébként neki járó kárenyhítő juttatásnak csak a felére jogosult, más megközelítésben: minél nagyobb az öngondoskodási hajlandóság, annál nagyobb a közösség által nyújtott támogatás.
Tisztelt Országgyűlés! A kárenyhítési rendszer végrehajtásával kapcsolatos néhány technikai rendelkezés is szót érdemel. Az előzetes elképzelések szerint a kárenyhítési rendszer működtetésében a megyei, fővárosi kormányhivatalok, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, az Agrárgazdasági Kutató Intézet, az Országos Meteorológiai Szolgálat, valamint a Földmérési és Távérzékelési Intézet vesz részt. Ezt arra figyelemmel kívánom külön is kiemelni, hogy a javaslat értelmében a termelők által befizetett kárenyhítési hozzájárulásból és a költségvetési támogatásból létrejött források éves összegének legfeljebb 4 százaléka a végrehajtással és a fejlesztéssel kapcsolatos költségek fedezésére használható fel. Miután a kormány köteles évente beszámolni az agrárgazdaság helyzetéről, nem látom akadályát, hogy a beszámoló e pénzeszköz felhasználására is kiterjedjen. Ez a pénzforrás jelenti a termelők minél jobb tájékoztatását, az előrejelzést, a kockázatkezelési rendszer fejlesztését szolgáló kiadások fedezetét.
A klímaváltozás negatív hatásainak kivédése nemcsak nemzeti érdek, hanem a közös agrárpolitika kiemelt prioritása. Erre figyelemmel az Európai Unió a közeljövőben rendszerbe kíván állítani olyan előrejelző és termésbecslést segítő, távérzékelésen alapuló rendszereket, amelyek csökkenthetik a termelői kockázatokat. Magyarország többek között e pénzeszközök felhasználásával is szeretne olyan nemzeti rendszert működtetni, amely alkalmas ilyen információk feldolgozására és a gazdák, a gazdálkodók mind teljesebb körű tájékoztatására.
Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió mezőgazdasági biztosa a közelmúltban hozta nyilvánosságra a Bizottság javaslatait a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó közös agrárpolitika új prioritásairól. A Bizottság álláspontja szerint a mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzete továbbra is nehéz marad, mivel több kockázattal, a termelékenység csökkenésével, valamint a ráfordítási árak növekedése miatti árpréssel kell szembenézniük. Ezért továbbra is fenn kell tartani a jövedelemtámogatást, valamint meg kell erősíteni a kockázatok és a válsághelyzetek kezelésére irányuló eszközöket. Az erős lábakon álló mezőgazdaság nélkülözhetetlen az uniós élelmiszeripar és a globális élelmezésbiztonság szempontjából. E bizottsági dokumentumban megfogalmazott gondolatok alapján állítható, hogy a kormány által benyújtott és az elkövetkező hetekben megtárgyalásra kerülő, a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvényjavaslat nemcsak alapvető nemzeti érdekeinkkel, de a főbb európai célkitűzésekkel is összhangban van.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a kormány által benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
