DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság által igényelt gyakorlati szaktudással rendelkező munkavállalók képzéséhez feltétlenül szükséges a szakképzés gyakorlati oldalának erősítése, támogatásának biztosítása. A duális képzés, azaz a gyakorlati képzés vállalati környezetben történő megvalósításának kiterjesztése Magyarországon nélkülözhetetlenné teszi a szakképzési hozzájárulás rendszerének törvénytervezetben foglalt átalakítását.
Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat kiemelt célként tűzi ki, hogy a szakképzési hozzájárulási rendszer garantáltan biztosítsa a duális képzéshez szükséges forrásokat, és azokat preferálja, akik maguk is részt vállalnak a szakember-utánpótlás nevelésében. A szakképzési hozzájárulás rendszerének átalakítása az eddigieknél következetesebben szolgálja a szakképzési hozzájárulás eredeti célját, az iskolai rendszerű szakképzés és az iskolai rendszeren kívüli felnőttképzés támogatását, megteremti a beszámolási és ellenőrzési rendszer teljeskörűségét és zártságát, a pénzeszközök felhasználásának átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, és érvényesíti a döntéshozatal szabályozottságát. Az új törvény elfogadásával a szabályozás áttekinthető, a jelenleginél egyszerűbb, bürokráciától mentesebb lesz. A gazdálkodó szervezetek részére méretüktől függetlenül egyenlő esélyt biztosít a támogatásokhoz való hozzáféréshez. A hatályos törvény és végrehajtási rendeletei az elmúlt évek alatt több alkalommal is módosultak, a szabályozás így rendkívül bonyolult, nehezen áttekinthető lett, továbbá nem szolgálta hatékonyan a hazai szakképzés fejlesztését, a jogszabályokban előírt feladatok eredményes ellátását.
A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a vállalkozások a szakképzési hozzájárulási kötelezettségüket gyakorlati képzés szervezésével, fejlesztési támogatás nyújtásával, saját munkavállalók részére szervezett képzéssel és pénzbeli befizetéssel teljesíthetik. A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének egyik módja a tanuló, illetve a hallgató gyakorlati képzésének a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás vagy tanulószerződés alapján történő megszervezése.
A hozzájárulásra kötelezett jogosult arra, hogy a tanulók gyakorlati képzésével kapcsolatos költségeit visszaigényelje, amennyiben azok összege önmagában meghaladja a bruttó kötelezettséget. A gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezettek jelenleg bonyolult, tételes költségelszámolási rendszer keretében tudják érvényesíteni a képzéssel kapcsolatban felmerült költségeiket, esetenként akár egy évig is várniuk kell, ha kötelezettségüknél többet fordítottak erre a célra. A kkv-k egy része éppen e bonyolult és nehézkes rendszer miatt egyáltalán nem számolja el a gyakorlati képzés költségeit. A hozzájárulásra kötelezett csökkentheti továbbá bruttó kötelezettségét a térségi integrált szakképző központ részét képező szakképző iskola, valamint a felsőoktatási intézmény számára a gyakorlati képzés tárgyi feltételei javítását szolgáló felhalmozási támogatás nyújtásával a bruttó kötelezettség 60, illetve 30 százalékáig.
Az Európai Unió 7 éves tervezési ciklusához igazodóan a 2004-2010 közötti időszakban vizsgáltuk a fogadott fejlesztési támogatás összegét. Ebben a ciklusban a jogosultak összesen 109 milliárd forint összegű fejlesztési támogatást fogadtak, ebből 78 milliárd forintot a szakképző és 31 milliárd forintot a felsőoktatási intézmények. A vizsgálat alapján megállapítható a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek által közvetlenül nyújtott fejlesztési támogatás egyik komoly problémája, hogy megoszlása rendkívül egyenlőtlen, hiszen több támogatás nyújtására van lehetőség azokban a térségekben, ahol a gazdasági környezet fejlett, a magas foglalkoztatotti létszám miatt magas a szakképzési hozzájárulási kötelezettség összege, és ahol a szakképző intézmények menedzsmentjének ez irányú érdekérvényesítő képessége erős. Ebből adódóan éppen a hátrányos térségek szakiskolái nem vagy csak jóval kisebb mértékben juthatnak hozzá a fejlesztéshez szükséges támogatáshoz, ezáltal nem csökkentek a szakképző iskolák infrastrukturális feltételei közötti különbségek.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet által kezelt és elkülönült bevallási és nyilvántartási rendszer nem alkalmas a nyújtott és a fogadott támogatások összevetésére, valamint a támogatások ellenőrzésére. A fejlesztési támogatásnak nem alakult ki olyan információs rendszere, amelynek alapján értékelni lehet, hogy a fejlesztési támogatásként nyújtott összegek mennyiben járultak hozzá a szakképzés színvonalának javításához. A fejlesztések eredményességét, gazdaságosságát és hatékonyságát a szétszórtság miatt központilag vizsgálni nem lehet, arról csak a felhasználó oktatási intézményeknek, illetve fenntartóiknak van információja. Az NSZFI és az Állami Számvevőszék a támogatással kapcsolatban megállapította, hogy nagymértékű a felhasználás szabálytalansága. A nyújtott és fogadott fejlesztési támogatás szervezett és intézményes ellenőrzése 2007-ig nem működött megfelelően. Az NSZFI által e tárgykörben 2007 és ’10 között végzett ellenőrzések alapján 33 milliárd forint fogadott támogatásból 7 milliárd forint minősült szabálytalan felhasználásnak. Az ellenőrzések által feltárt szabálytalanságok a következő kategóriákba sorolhatók: nem szakképzési, hanem közismereti fejlesztési célokra történő felhasználás; nem fejlesztési célra, hanem működtetésre történő felhasználás; szakképzésfejlesztésre történő felhasználás, de a támogatásból vásárolt eszköz a kötelező használati időn belül kikerült a támogatást fogadó birtokából; a támogatott nem tudta bemutatni a támogatásból vásárolt eszközt; jogosulatlanul fogadott fejlesztési támogatás, illetve a lehetségesnél magasabb összegű fejlesztési támogatás fogadása; szabálytalan és magas összegű felhasználások 4,3 milliárd forint összegben, büntetőjogi kategóriába sorolható szabálytalanságok 1,8 milliárd forint összegben.
A hozzájárulásra kötelezett a saját munkavállalói számára szervezett képzés költségeivel is csökkentheti a bruttó kötelezettségét. A szakképzési hozzájárulást a saját munkavállalók részére szervezett képzéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezett esetében vizsgálati tapasztalatok támasztották alá azon tényt, hogy az e körbe tartozó kötelezettek saját érdekeik szem előtt tartásával határozzák meg, hogy a munkavállalóikat milyen képzésben részesítik, így a pénzügyi források felhasználásánál a szakképzésfejlesztés országos céljai nem érvényesülhettek. E kört érintően probléma az is, hogy a képzés költségelszámolásának ellenőrzésében több szervezet is érintett, így a jelenlegi rendszer nem biztosítja hatékonyan a hozzájárulásra kötelezett azon körének kiszűrését, amelyre jogosulatlanul számoltak saját munkavállalók képzése címén költséget.
A 2010. évben folytatott és viszonylag kis méretű mintán végzett ellenőrzések alapján e körben 419 szakképzési hozzájárulásra kötelezett az ellenőrzött 449 millió forintból összesen 244 millió forint képzési költséget számolt el jogosulatlanul. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján levonható az a következtetés, hogy a kedvezmény lehetővé tette a jutalomból vagy pihenési célú és nem kifejezetten szakmai céllal szervezett képzések megvalósítását, elszámolását. Ez nyilvánvalóan nem szolgálta sem az élethosszig tartó tanulást, sem a munkafeladatok magasabb szakmai színvonalon történő ellátását.
Az ÁSZ szerint a bevallások feldolgozására és ellenőrzésére kialakított rendszer nem zárt, ezáltal nem biztosított a járulék teljes körű beszedése. A szakképzési hozzájárulás bevételezését nehezíti az is, hogy a beszedése nem egyetlen szerv hatáskörébe tartozik, a gyakorlati képzést szervezők az NSZFI-hez, a többi kötelezett a NAV-hoz nyújtja be a bevallását. A két szervezet közötti feladatmegosztás hátránya, hogy nem lehet pontosan felmérni, valamennyi kötelezett eleget tesz-e bevallási kötelezettségének. Teljeskörűségi vizsgálatot tehát egyik szervezet sem tud végezni, azaz a rendszer nem teszi lehetővé annak kiszűrését, ha egy adóalany nem tesz eleget bevallási kötelezettségének, így az sem állapítható meg, hogy hányan mentesek a kötelezettség teljesítése alól, és hogy ez mekkora összeget jelent. Az adóhatóság járulékalapra vonatkozó adatai alapján számított bruttó szakképzési hozzájárulás és a bevallásokban szereplő elszámolások adatai között 2009-ben és 2010-ben az eltérés évente meghaladta a 40 milliárd forintot. A rendszer hiányossága következtében nem mutatható ki, hogy ez az eltérés miből adódik. Az NSZFI ellenőrzi a gyakorlati képzés szervezésére elszámolt költségeket, a fejlesztési támogatások elszámolását, továbbá az oktatásért felelős miniszter, valamint a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által jóváhagyott támogatási összegek tekintetében a szerződések teljesítését.
(17.00)
Ellenőrzései humánerőforrás-kapacitás hiányában az érintett körnek csak elenyésző részét fedik le, azokhoz is többnyire külső szakértőket vesz igénybe. Vizsgálatai így nem eredményesek, nem hatékonyak. Az ÁSZ megállapítása szerint nem biztosított, hogy a szakképzési hozzájárulásból a Munkaerő-piaci Alapba befolyt összeget kizárólag szakképzési fejlesztési célok megvalósítására használják fel.
Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi gazdasági környezetben különösen fontos, hogy valamennyi hozzájárulásra kötelezett eleget tegyen bevallási, befizetési kötelezettségének, és a szakképzésre fordított közkiadások hatékonyan kerüljenek felhasználásra. Ezért a kormány-előterjesztés mellékletét képező törvénytervezet a szakképzési hozzájárulási rendszer átalakítására az alábbi intézkedéseket tartalmazza.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A törvénytervezet a szakképzési hozzájárulás céljának meghatározásakor tételesen felsorolja azon tevékenységeket, amelyek a hozzájárulásból finanszírozhatók és támogathatók, így a szakképzésről szóló törvény hatálya alá tartozó iskolarendszerű képzéseket, a felsőoktatási jogszabályok szerinti gyakorlatigényes, államilag támogatott alapképzési szak keretében folytatott gyakorlati képzéseket, az említett képzések fejlesztésére irányuló tevékenységeket és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzést.
A szakképzési hozzájárulás alapját továbbra is a társadalombiztosítási járulék alapja képezi. A szabályozás a foglalkoztató járulékfizetési kötelezettségének teljesítését könnyíti, csökkentve az adminisztrációs terheket azáltal, hogy a foglalkoztató egyazon összeg alapulvételével fizeti a jövőben is a társadalombiztosítási járulékot és a szakképzési hozzájárulást.
A vállalkozások a hozzájárulási kötelezettségüknek a NAV elektronikus rendszerében a társadalombiztosítási járulékbevallással egyidejűleg, havonta tehetnek eleget.
A tervezet alapján a bevallásokat az eddigi rendszertől eltérően, egységesen a NAV kezeli és ellenőrzi, annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer alkalmas legyen a bevallást be nem nyújtók és a jogosulatlan elszámolások kiszűrésére. A bevallások tekintetében az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezen intézkedéssel a társadalombiztosítási járulék és a szakképzési hozzájárulás bevallása a jelenlegi bonyolult és külön-külön történő eljárás helyett sokkal egyszerűbb módon, egyidejűleg valósítható meg. Különösen a kkv-szektornál egy jelentős könnyítés ez, ahol a vállalkozások egy része az eddigi bonyolult és nehézkes eljárás miatt nem számolta el a gyakorlati képzés költségeit.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség gyakorlati képzés szervezésével való teljesítésének jelenlegi bonyolult, tételes költségelszámolási rendszere helyett differenciált normatíva kerül bevezetésre. A normatíva számításakor a jelenleg elszámolható költségtételek mellett érvényesül az egyes szakmák, illetve szakmacsoportok gyakorlati oktatásának tényleges költségigénye. Ezzel megszűnik a jelentős eszközigényű, és ezért magas képzési költségű szakmák hátránya, ami a korábbiakban hozzájárult a torz, nem a gazdaság igényeinek megfelelő képzési szerkezet kialakításához. Ezért a duális képzés kiterjesztése érdekében hozott fontos intézkedés lesz a gyakorlati képzés normatív módon történő finanszírozása.
A hozzájárulás teljesítésének módját a kötelezett maga választja meg, amely történhet gyakorlati képzés megszervezésével vagy pénzbeli befizetéssel. A kötelezett maga állapítja meg és vallja be a szakképzési hozzájárulás alapját, az éves bruttó kötelezettségét, a figyelembe vehető kötelezettségcsökkentő tételek összegét, valamint a nettó kötelezettségét. A hozzájárulásra kötelezett a tárgyévben havonta hozzájárulási előleget fizet. Amennyiben a gyakorlati képzést szervező kötelezettséget csökkentő tétele meghaladja a bruttó kötelezettsége mértékét, akkor azt havonta visszaigényelheti. A havonta történő visszaigényelhetőség szintén jelentős változtatás a jelenlegi rendszerhez képest, amikor erre akár egy évig is várnia kellett annak, aki kötelezettségénél többet fordított a mindannyiunk számára fontos szakember-utánpótlásra.
A támogatási rendszer átalakítása során érvényesül, hogy az eddigieknél a tényleges költségekhez lényegesen jobban igazodó forrást biztosít a hozzájárulásra kötelezett által folytatott gyakorlati képzés feltételeinek fejlesztésére. Új eleme a rendszernek, hogy forrást biztosít a szakképző iskolák tanműhelyeiben folyó gyakorlati képzés személyi és dologi költségeinek támogatására is.
A nemzeti foglalkoztatási alap, korábban Munkaerő-piaci Alap képzési alaprész pénzeszközeiből támogatás nyújtására ad lehetőséget tanulószerződés kötése céljából a szakképzési törvényben felhatalmazott olyan, korábban nem jogosult szervezeteknek, amelyek a gyakorlati képzéssel kapcsolatban felmerülő költségeiket jelenleg nem tudják érvényesíteni. Ilyen fontos szervezetek például a szakképzési törvényben feljogosított egyházi fenntartású intézmények, költségvetési szervek, meghatározott nonprofit szervezetek.
A tervezet által meghatározott támogatási rendszerben továbbra is kiemelt fontossággal bír a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj forrásának biztosítása. A törvényjavaslat alapján kivezetésre kerül a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek által saját döntésük alapján felhasználható azon két, az előzőekben részletesen bemutatott és nem hatékony kötelezettségcsökkentő tétel, amelyek az iskoláknak közvetlenül átadható fejlesztési támogatást és a saját dolgozó képzését biztosították.
Ugyanakkor ezen támogatások szakmai céljai nem vitathatóak, ezért a szóban forgó két eddigi kötelezettségcsökkentő tételt, illetve ezek támogatási céljait egy jól meghatározott, ellenőrizhető, egyenlő esélyeket biztosító pályázati rendszeren keresztül valósítjuk meg. Azaz e két fontos cél támogatása nem szűnik meg, csak átalakul. A szakképzési hozzájárulás terhére elszámolható, a térségi integrált szakképző központoknak, valamint a felsőoktatási intézményeknek hozzájárulásra kötelezettek által közvetlenül átadható fejlesztési támogatást a decentralizált keretből pályázati úton nyújtott támogatás váltja fel. A saját munkavállalók képzéséhez kapcsolódó költségek támogatására a jövőben pályázati úton elnyerhető uniós források állnak rendelkezésre. Ezért nem jogosak azok az aggodalmak, amelyek a szakképző intézményekben folyó képzés feltételrendszerének romlását, valamint a vállalatok saját dolgozói képzésének megszűnését vetítik előre.
Ugyanakkor a hozzájárulási rendszer és a képzési alaprész bevételeinek a fenti intézkedéssel történő átalakítása biztosítja a képzési alaprész bevételi és kiadási oldalának stabilitását annak érdekében, hogy a szakképzési hozzájárulás céljai és az indokolt támogatási igények kielégíthetőek legyenek, amelyek közül legfontosabb, hogy a gyakorlati képzés költségeire biztosítson támogatást.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
