DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közkívánatra néhány dolgot szeretnék elvarrni, hátha segíti a következő időszak gondolkodásmódját vagy gondolatmenetét, és előre elnézést kérek, de minden egyes pontot nem biztos, hogy meg fogok tudni válaszolni. Javaslom, hogy a részletes vita kapcsán azokat a konkrét elemeket beszéljük majd át, vitassuk meg.
De a lényeget tekintve. Kedves Képviselőtársaim! Most a kabáthoz keressük a gombot, a kabát a szakképzési törvény, a gomb pedig a hozzájárulásról szóló törvény. Nagyon fontos eleme a kabátnak, de sose felejtsük szem elől, hogy mi is a fő cél. A fő cél a szakképzési rendszer átalakítása, méghozzá oly módon, hogy a lehető legjobban igazodjon a munkaerőpiac igényeihez, és az a darab papír, amit a kezébe vesz a tanuló a végén, az ne csak egy darab papír legyen, hanem annak valóságos tartalma is legyen. Ez a legfontosabb.
Hogy ennek a fontos célnak a megvalósítása hogyan lehetséges? Másfél százalék a szakképzési hozzájárulás. Elhangzott, már ez is üdvözítő, hogy nem emelkedett. Ez nagyságrendileg 51 milliárd forintot jelent egyébként - évek óta 40-50 milliárd forintos nagyságrendről beszélünk. Ha ez az utolsó forintig a szakképzést szolgálná, kizárólag a szakképzést, annak én személy szerint is rendkívüli módon örülnék. Mindjárt el fogom mondani, hogy az önök idejében sem így volt, és most hogy miért nincs így, azt is mindjárt hozzáteszem. A szakképzéssel kapcsolatosan azt egyértelműen szeretnénk tisztázni, és ha megnézik a most hatályos és az új tervezetet, minden olyan eleme, ami nem konkrétan a szakképzést segíti, az ki van takarítva. Ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés, úgy gondoljuk.
A tanulószerződések számát növelni kell. Most mondtam az előbb, ahhoz, hogy eredményt érjünk el, be kell vonni minél több vállalkozót. Jelenleg nagyságrendileg 40 ezer tanulószerződés van Magyarországon. A statisztikák itt eltérnek egymástól, de nagyságrendjét tekintve ennyi, és mi néhány éven belül ennek legalább a dupláját szeretnénk. Ehhez a kamara segítségét hívtuk elsősorban, hiszen ők azok, akik ebben a legtöbbet tudnak nekünk segíteni. És hogy hogyan lehetséges ez? És akkor itt már kitérek részletekre. Amikor önök azt mondják, hogy nagyon jó lenne, ha a kis-, középvállalkozói szektor is azt mondaná, hogy szeretnék egy-két fő tanulót foglalkoztatni, vagy akár egy ötfős foglalkoztatotti létszámnál felveszek egy tanulót. Jelen pillanatban a helyzet az, hogy odamegy a könyvelőjéhez, megkérdezi tőle, hogy mit csináljak. A könyvelő azonnal rávágja: ott felejtsd el az egészet, ahol van, mert be kell fizetned 150 ezer forintot, és egyébként óriási bürokrácia kapcsán esetleg az év végén majd mindenféle papírmunkával vagy kapsz vissza, vagy nem kapsz. Tehát átláthatatlan a rendszer. Ezért a kis-, középvállalkozói szektor egy jelentős része nem foglalkoztat tanulót, pedig rendkívül fontos lenne, hogy ebben a szegmensben is lehetőséget találjunk. Éppen ezért alakítjuk át úgy a rendszert, hogy a lehető legegyszerűbb, mindenféle adminisztrációs tehertől mentes módon tudjuk ezt kezelni. Most gyakorlatilag négy lábon áll a szakképzési hozzájárulás elszámolhatósága, ezt a vezérszónoki körben említettem is, nem is akarok most erre kitérni. És látnunk kell azt, hogy bizony lesznek olyan cégek, vállalkozások, amelyeket ez a változás érzékenyen érint, különösen azokat, amelyeknek a másfél százalék jelentős összeg, és ehhez képest ők tanulót nem vagy alig foglalkoztatnak. Ez biztos, hogy így van. A célunk az, hogy minél több tanulót foglalkoztassanak, és azok tudják ezt a forrást felhasználni leginkább, akik ebben effektíve részt is vesznek.
Normatív támogatás. Ma a 440 ezer forint többször elhangzott. Ennyit kap a géplakatos is, az eljárás szerinti hegesztő is, a fodrász is, a kereskedő is, holott nagyon jól tudjuk, hogy az anyagigénye, eszközigénye egészen más az egyik szakmának, mint a másiknak. Ez így nincs rendben. Ahhoz, hogy itt is rendet tegyünk, a normatívát el kell téríteni. Persze, ha jól működik a rendszer, és megkérdezik, hogy miért 440 ezer, és miért nem 660 vagy 820… - tehát ha a rendszer rendben van, akkor innentől financiális, költségvetési kérdés az, hogy ez az átlagnormatíva hogyan osztható el a gépész szakmacsoport, meg mondjuk, a kereskedő szakmacsoport között. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha a törvény jó, akkor onnantól kezdődően, hogy esetleg azok, akik most a 440 ezer helyett 380 ezer forintot fognak, mondjuk, látni adott soron valamilyen szakmában - ugye, ők effektíve úgy élik meg, hogy rosszabbul jártak a mostani elszámolható költségekhez képest -, ez innentől csak költségvetési kérdés lehet.
Saját dolgozók képzése, mert ez is egy nagyon fontos dolog. Itt elhangzott, hogy nyelvi képzésre szükség van-e, vagy sem, vagy hogyan látjuk mi ezt a kérdést. Nincs közöttünk vita e tekintetben, szeretném hozzátenni, mert valóban nagyon fontos részben a saját dolgozók képzése is, részben a felnőttképzés is mint egy fontos lába a képzésnek vagy a szakképzésnek. No de, ha mögé megyünk egy picit a dolognak: az előbb néhány számadatot mondtam, azok elég elkeserítő számadatok voltak, és hát bizony a helyzet az, hogy ide, úgy ítéljük meg, hogy nagyon-nagyon fontos a kontroll. Az, ami most zajlik saját dolgozók képzése címén számos esetben, kedves képviselőtársaim, az nem azt a célt szolgálja, amire ezt az egészet kitalálták. De hogy egyébként szükség van rá, nem vitatjuk, éppen ezért uniós forrásokból, a hazai források helyett uniós forrásokból szeretnénk - nagyságrendileg egyébként 6-7 milliárd forint volt, amit éves szinten a cégek erre fordítottak - a következő időszakban. Tudjuk, hogy az uniós forrással van némi macera, meg adminisztráció mögötte, tény és való.
(18.10)
Csak az is igaz, hogy ezzel kontrollálhatóvá válik az a fajta tevékenység, amelyet saját dolgozó képzése címén meg tud egy-egy vállalkozás tenni. Tehát nem zárkóztunk el tőle, de a lehetőséget ilyen módon szeretnénk megteremteni.
Elhangzott az, hogy január 1-jétől ez aggályos meg kétséges; önök is tudják, tisztelt képviselőtársaim, a helyzet az, hogy a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény költségvetési évet követ és nem tanévet. Tehát szeptember 1-jétől ezt bevezetni meglehetősen fura lenne, legfeljebb 2013. január 1-jét tudnánk elképzelni, de a ’13. január 1-jét azért nem szeretnénk, mert gyakorlatilag reményeink szerint a szakképzési törvénnyel - jó lett volna egyébként, ha együtt éli az életét, egyébként halkan, zárójelben szeretném megjegyezni, éppen a kormány előtt van a szakképzési törvény, és bízunk benne, hogy hamarosan a parlament elé is kerül - utol fogják hamarosan érni egymást reményeink szerint, de ezt január 1-jétől kell. Az tény, amit Sós képviselő úr jelzett, hogy vannak gondok, amelyeket az áthúzódó időszak miatt -kötöttem szerződést, és mi lesz jövőre - átmeneti rendelkezésekben kezelni kell. Látjuk, érzékeljük ezeket a problémákat, és igyekszünk is kezelni.
A decentralizált kerettel kapcsolatban azért arra még egyszer szeretném hangsúlyosan fölhívni a figyelmet, Gúr képviselő úr kérdezte, hogy jó lenne, ha ez egy fix összeg lenne, vagy százalékosan meghatároznánk, hogy mennyi legyen. Szeretném hozzátenni, hogy a jövő évi költségvetésben hozzávetőlegesen 6 milliárd forint ez az összeg, és reményeink szerint, amikor a rendszer beáll, ez minden évben több és több. És ami nagyon lényeges, hogy ez két finanszírozási lábon fog működni, az egyik az iskolai tanműhelyekben levő képzések személyi és dologi feltételeit fogja segíteni, ez nagyon fontos, ilyen nem volt, ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés, a másik lába pedig azokat a lehetőségeket fogja jelenteni pályázati úton, amelyeket most a vállalkozások közvetlenül adtak át tiszkeknek vagy egyéb, felsőoktatási intézményeknek.
Tehát még egyszer: forrás lesz, csak itt is az átadás lehetősége kontrollálható, ellenőrizhető, hogy a keleti régiókban is, Borsodba meg Szabolcsba is jusson ebből egy kis pénz, és ne csak oda, ahol egyébként köszöni szépen a gazdaság, rendben van. Nagyon lényeges, hogy a képzésre az ilyen hátrányos helyzetű térségekben is lehetőségünk legyen forrásokat biztosítani vagy forrásokat fordítani.
RFKB vagy MFKB, regionális vagy megyei fejlesztési képzési bizottság; önmagában nem is ez a fő kérdés szerintünk. Mi azért javasoljuk a megyei szintet, egyrészt, mert minden gyakorlatilag megyei szintű, regionális szinten közigazgatás nem marad, a másik, ami ennél talán fontosabb, hogy mondjuk, egy észak-alföldi régiót figyelembe véve egészen más Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének meg Jász-Nagykun-Szolnok megyének a helyzete. A regionális fejlesztési képzési bizottság, ha be akarja azonosítani a hiányszakmákat vagy a túlképzéseket, és ezt régiós szintre gondolja, bizony nagy bajban van, mert lehet, hogy az egyik Szabolcsban hiányszakma, de lehet, hogy a mellette levő megyében már nem is biztos. Ezért úgy gondoljuk, hogy a megyei szintű leképezés működőképes és alkalmas lehet.
Nagyon lényeges kérdés, hogy a képzési bizottságok valóban képesek-e beazonosítani a hiányszakmákat meg a túlképzést. Ha nem, akkor nincs rájuk szükség, ha viszont igen, akkor pedig nem olyan módon kell kezelni, mint eddig, hogy hoztak egy döntést, aztán a tiszk úgy döntött, ahogy döntött. Nem? Van szankció? Semmilyen szankció nincs, gyakorlatilag ennek ellenére beindítja, a normatív támogatást ugyanúgy le tudja hívni. Vagy mondjuk, egy ügyes felnőttképző, miután a tiszk esetleg komolyan veszi, ráindul a másik oldalon, és az állam másik zsebéből elkezdi ontani magából a túlképzett szakembereket. Tehát magyarul, itt is rendet kell tenni, és a felnőttképzéssel párhuzamosan kell ezt a problémát kezelni.
Sós képviselő úr vetette fel, hogy megéri-e neki részt venni a képzésben. Bizony, igaza van, valóban ez most Magyarországon így kerül terítékre. Azt szeretném jelezni, hogy ebben bizony a munkaadók oldaláról is másfajta hozzáállásra van szükség. Tehát ha csak financiális kérdésként kezelem a szakképzést, hogy üsse kavics, foglalkoztatok egy tanulót, na de mit adtok nekem ezért, ez a fajta szemlélet nem jó szemlélet. Értem én azt, hogy egyébként pénz nélkül nem fogjuk tudni ezt a célt elérni, és nem is áll szándékunkban nem támogatni ezt a fajta elképzelést, csak azért azt is világosan kell látni a vállalkozásoknak, hogy számukra a jövőbe befektetett tőke az a tanuló, akit ő foglalkoztatni fog. És ezt nem lehet adott esetben pénzben kifejezni vagy megváltani.
Tehát itt egyfajta szemléletváltásra egészen biztosan szükség van, de még egyszer mondom, a mostani finanszírozáshoz képest főleg a kis-, középvállalkozói szektorban, ha tanulót kíván foglalkoztatni, nem fog rosszabbul járni, sőt jobban fog járni, és lényegesen egyszerűbb lesz az adminisztrációs terhe.
Tehát a havi bevallással, a NAV-val kapcsolatban, hogy havonta kell, szeretném jelezni, hogy ez egy darab lap lesz, amin a könyvelő el fogja tudni intézni ezt az ügyet, tehát az adminisztrációs teher ezáltal nem fog növekedni.
És a felnőttképzésre még egy gondolat erejéig visszatérve: kettős dolog, ha ma Magyarországon megkérdezünk valakit, akár az utca emberét, és azt kérdezzük tőle, hogy mit szólsz a felnőttképzéshez, az esetek döntő többségében azt mondják, hogy á, hagyjuk már a fenébe ezt az egészet, van egy ismerősöm, aki már a hetedik papírját szerzi meg, és a nyolcadikat szeretné, mert nagyon jól érzi magát, mert egyébként ingyen van a képzés, meg még keresetpótló juttatást is kap érte, tehát olyan nagyon nincs indíttatva, de a nyolcadik fajta képzést még nagyon szívesen elvállalná. És erre volt lehetőség az elmúlt időszakban, hogy ezt a fajta, ilyen egymásra rakódó bizonyítványokat mi finanszíroztuk. Nem fogjuk finanszírozni tovább, már ma sem finanszírozzuk, hanem azt mondjuk, hogy a harmadik képzés már csak akkor lehet, ha egyébként munkaerő-piaci háttér van, magyarul: konkrét munkaerőigény van mögötte.
Tehát kettős a dolog, mert egyrészről, ha az uniós statisztikát nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon a felnőttképzésben részt vevők aránya a fele sincs az uniós átlagnak. Tehát ha csak ezt a statisztikát nézzük, akkor rengeteg pénz, energia, lehetőség kell a felnőttképzésbe. Ha a másik lábát nézzük, amiről az előbb beszéltem, akkor azt mondjuk, hogy valami nem stimmel a felnőttképzés rendszerében, mert nem szolgálja azokat a célokat; ha megnézzük, hogy hányan helyezkedtek el, hol helyezkedtek el, jó a statisztika, meg jónak tűnik, mert 40 százalék fölötti, ha a 180. napon megnézzük a képzés befejezését követően, a statisztika azt mutatja, hogy 40 százalék fölött van azok száma, akik elhelyezkedtek. De ha megnézzük az elhelyezkedést, hogy hol történt meg, hogy a szakmában történt-e, amiatt helyezkedett el, mert kapott egy darab papírt, vagy közmunkában van, erről már nem szól a statisztika. Ezt csak úgy halkan, zárójelben mondom, tehát ne csapjunk be senkit, magunkat meg különösen ne.
Tehát fontos számunkra a felnőttképzés, akarunk is mellé, mögé támogatási lehetőséget. Lesznek olyan támopos források, amelyek kifejezetten a nyelvi és az informatikai képzéseket fogják támogatni, kifejezetten ezt a kettőt, több milliárdos nagyságrendben. Tehát magyarul, ebből a törvényből nyilván nem látunk minden lábat, van lehetőség és lesz lehetőség, csak szeretnénk, ha ez kontrolláltan, abban a mederben folyna, amiről itt az előbb említést tettem.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
