ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az ember, ha végighallgatta az eddig elhangzott hozzászólásokat, nyugodtan lehet azt mondani, hogy Sós képviselőtársamnak is, Gúr Nándor képviselőtársamnak is, Ferenczi Gábornak is és mindenkinek, aki hozzászólt valamilyen mértékben, bizonyos kérdésekben igaza van. De azt hiszem, mindannyian tudjuk azt, hogy mitől fáradt ki a magyarországi szakképzés. Tudjuk nagyon jól azt is, hogy maga a szakképzési hozzájárulás az elmúlt időszakban hogy történt. Szabályszerűen az intézményeknek vadászniuk kellett a vállalkozók irányában, hogy hozzájussanak valamilyen forráshoz. Több intézményvezetővel beszéltem magam is az elmúlt időszakban, és mindenki úgy fogalmazott, hogy sokkal célszerűbb ez a fajta beszedése magának a szakképzési hozzájárulásnak, mert ez biztonságot fog nyújtani mindenki számára abban az értelemben, hogy a visszaosztás területén egészen biztos, hogy meg fogják kapni azt a forrásmennyiséget, amely szükséges mindenképpen ahhoz, hogy az intézményben, a megfelelő szakképzési rendszerben ezt a forrást fel tudják használni.
Tény és való, hogy a vállalatoknál történő szakképzés kérdése egy nagy kérdés, mert egy kisebb vállalkozásnál a források oldala nem biztos, hogy rendelkezésre fog állni, de egy nagyobb cégnél - és most itt ne a multicégekről beszéljünk, hanem a magyarországi nagyobb gazdasági társaságokról - elemi érdeke, hogy a saját dolgozóit képezze, és elemi érdeke, hogy arra fordítson forrást is. Mint ahogy elemi érdeke - Ferenczi Gábor is nagyon jól tudja - a Burnsnek, vagy a Payernak, vagy a Poppe&Potthoffnak, hogy adott esetben bizonyos időszakonként kivigye a saját németországi vagy ausztriai telephelyére a dolgozókat, hogy a legújabb technikával, technológiával is meg tudjanak ismerkedni. Tehát vannak nagy cégek, amelyek erre mindenképpen tudnak fordítani.
Viszont, amit Kara Ákos is mondott, és talán itt jön be az, amire Gúr Nándor több alkalommal visszautalt: a dunántúli képzési formáknál és a gazdasági fejlődés szempontjából sokkal előbbre vannak ezen a területen, mint az északi részen lévő, gazdasági adottságukból és annak szempontjaiból lévő szakképzési rendszerek, de ez mindig egy településpolitika kérdése is. Nem véletlenül mondta Kara Ákos a győri példát, de én ugyanígy tudom - és ezt Ferenczi Gábor is alá tudja támasztani - az ajkai szakképzési példát mondani, mert mi is megpróbáltuk annak idején, amikor az ipari parkot létrehoztuk, és hívtuk, hoztuk a különböző gazdasági társaságokat - ebben vannak külföldi és magyar társaságok is -, akkor eleve volt egy ösztökélés arra, hogy a saját szakképzési rendszer vissza tudjon állni, mint a ’60-as években. Hisz akkor is tanműhelyi rendszer volt, aki jobban tanult, másodiktól fogva az már a különböző cégeknél tulajdonképpen ösztöndíjért dolgozott, és annak alapján egy biztos munkahelye is volt, mert ott, ahol ösztöndíjért gyakorlati foglalkozás keretében alkalmazták, egészen biztos, hogy meg is tartották, ha jól viselkedett és jól dolgozott. Azt hiszem, ez egy normális szempont volt, és ugyanezt kellene valahol visszaállítani. Csak ha egy település elveszíti a gazdasági társaságok közötti kapcsolatot, és nem figyel oda, hogy annak a településnek a hosszú távú fejlődése érdekében milyen képzési formára vagy képzettségre van szüksége az adott gazdasági társaságok esetében, akkor kicsúszik a talaj, elveszik tulajdonképpen maga a képzési forma.
Tudnék számos olyan példát mondani, ami például Ajkára is jellemző volt, hogy milyen bázissal rendelkezett annak idején, mert azt lehet mondani nyugodtan, hogy Magyarország egyik legnagyobb szerszámkészítő bázisa volt, és lehetne sorolni a forgácsolási és egyéb más szakmákat, amelyek ma vajúdnak és halódnak. Miért? Holott igény a gazdasági társaságok részéről megvan. És ehhez társult hozzá, hogy nemcsak a szakképzést próbáltuk meg ebben az irányban előmozdítani, hanem a felsőfokú képzésnél a Pannon Egyetemmel kötöttünk egy olyan megállapodást, hogy az akkreditált felsőfokú szakképzés is el tudjon indulni Ajkán több intézménynél. Tehát amikor egy település odafigyel arra, hogy milyen szegmenset választott magának adott esetben a gazdasági fejlődés szempontjából… - Ajkának az volt az elsődleges érdeke, hogy az elektronika területén, hisz ennek voltak vívmányai, valamint hogy olyan ipari létesítményeket tudjon vonzani, ami alapján az addig kialakult szakképzési formában tovább lehet fejlődni. Ma már ott tartunk, hogy olyan hiányszakmák alakultak ki, ami tősgyökeres adottsága volt annak a településnek, és ezt kellett volna tovább folytatni.
(19.30)
Tehát ha egy célt meg tud fogalmazni egy település, ehhez mindenképpen a szakképzési hozzájárulás hozzá tud járulni.
Ösztökélni kell mindenképpen a gazdasági társaságokat arra, hogy szerződést kössenek, hiszen ez egy biztosíték valóban, hogy jól képzett szakembert, szakmunkást fognak kapni, mert ők saját maguk képzik a gyakorlati oktatás területén, a saját igényeiknek megfelelően a fiatal embert; és ez biztosíték arra is, hogy adott esetben létszámhiánnyal nem fog küszködni, és nem kell máshonnan odavinni - fogalmazzunk úgy - embereket.
A bevezetéssel kapcsolatban: én azt mondom, hogy minél gyorsabban, annál jobb.
Azokra a felvetésekre egészen biztos, hogy Sós képviselőtársam és Ferenczi Gábor is fog beadni módosító indítványt, amiket ők is felvetettek. Az üzemen belüli képzés dolgainak, a hátterének a biztosítása - egészen biztos, hogy a tárca is nyitott lesz ebben a kérdésben, és keresni fogja azt a megoldást, ami alapján ennek a biztosítékát tulajdonképpen lehet biztosítani. De egy biztos, hogy az eddigi rendszer hihetetlen rossz volt, ezt mindannyian tudjuk, Sós képviselőtársam is tudja, Gúr Nándor is tudja, és mindenki tudja, hogy nagyon rossz volt. Tehát semmiféle biztosíték nem volt. Itt azon múlott, hogy egy iskolaigazgató felvette a pléhpofát - fogalmazzunk úgy -, és elment könyörögni mindenhová. Ha sikerült, akkor sikerrel járt, ha nem sikerült, akkor sajnos ott tartott, ahol tartott. Viszont ezzel a rendszerrel lehet biztosítani azt, hogy valóban a szakképzési hozzájárulást az adott rendszerhez hozzá tudja rendelni.
Itt a regionális vagy a megyei. Én most is azt mondom, hogy a megyei az a pont, ahol nagyon jól lehet látni, és nagyon jól lehet tudni, hogy annak a megyének milyen gazdasági potenciálja tud kialakulni, milyen vállalkozási formák telepedtek meg, vagy adott esetben milyen irányultság alakult ki; és egy megyén belül lehet legjobban eldönteni azt, hogy adott esetben valóban annak a gyereknek a mozgatása, annak a gyereknek a biztosítása ahhoz, hogy valóban mindennap be tudjon járni az iskolába, és megfelelő szakképzést és megfelelő gyakorlati képzést is tudjon kapni, az a megyei szint, amelyik tényleg képes ezt átlátni. Regionális szinten teljesen mások az érdekek. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt időszakban a regionális szintek hogyan vertek szét bizonyos kérdéseket vagy fejlődési irányokat. Annak idején nálunk is ki lett alakítva a Székesfehérvár-Veszprém-Ajka ipari tengely; ma már teljesen másról beszélünk, mert szétesett, mert bejött a régió, a régió szempontjából mások voltak az érdekek, érdekviszonyok. És a döntések, nagyon jól tudjuk, hogyan alakultak ki. A mindenkori, adott esetben politikai háttér és nyomás alapján születtek meg döntések, és ennek alapján sérült adott esetben egy-egy olyan érdekfolyamat, ami hosszú távra tudta volna meghatározni egy-egy térség fejlődését vagy annak a képzési formáját is. Én azt mondom, hogy a megyei szint az, amelyik valóban rá tud látni, és hatással tud lenni akár. A későbbiekben a megyei önkormányzatok átalakítása is tulajdonképpen abba az irányba fog elmozdulni, hogy a területfejlesztés, területrendezés, források elosztása. És ott lesz nagyon hatékony, én most is azt mondom, megyei szintű elosztásban, amikor a forráselosztások is pontosan oda fognak találni, ahová annak oda kell érkeznie, és ezáltal lehet a szakképzést, szakmunkásképzést is nagymértékben erősíteni.
Itt kérdés az, hogy a szakközépiskolai vagy a technikusi képzés kérdése hogyan fog alakulni, de azt hiszem, majd a későbbiekben az oktatási törvény, szakképzési törvény rendszerével kellőképpen ki tudjuk fejteni, és tudjuk ütköztetni egymással azokat a szakmai érveket, ami megfelelőképpen tudja azt a döntést meghozni, hogy valóban olyan szakképzési rendszer alakuljon ki, hogy valóban a technikusi rendszer is valahol mindenképpen, mint egyfajta középszintű vezetői szint érvényre tudjon jutni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
