GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ferenczi képviselőtársam mondja, hogy sok a pénz a szakképzésben, volt ilyen mondata. Lehet, hogy összefüggésrendszerében nem így gondolja, de amikor az összehasonlítást teszi a felsőoktatás rendszerével, akár az orvos- vagy bármilyen képzésekkel kapcsolatban, akkor azt kell mondani, sajnos sokkal nagyobb kiadásokat jelent, mondjuk, az orvosképzés adott szemesztere, mint adott esetben a szakképzés hároméves időszaka, legalábbis így mérhetők össze egymással, de ez nem baj. Én azt gondolom, a szakképzésben nincs sok pénz. Lehet, hogy még a maitól is lehet hatékonyabban felhasználni ezeket a pénzeket, nekem inkább az a bajom, hogyha a meglévő pénzek nem kellő hatékonysággal fordulnak meg ott, ahol meg kell fordulniuk.
A dolog másik része, hogy persze, miért nem akarnak a fiatalok részt venni a szakképzésben. Nyilván ennek sok oka van. A szülők is úgy gondolják, gondolták, ha valaki diplomát szerez, akkor utána van valami biztos, fogható íróasztala a gyermeküknek. Ez nem igaz, sok csalódás született és születik emiatt. Valójában az is fogja a fiatalokat, hogy nem látják azt a perspektívát, hogy ha megszerzik a szakmai képesítést, akkor a munkaadók kellőképpen megfizetik őket. Ma a magyar szakmunkás gyakorlatilag még mindig nincs olyan szinten megfizetve, hogy motivált legyen ez irányú tanulmányok elvégzésére.
Az utolsó mondat pedig az egyetértésről szól. Szeretném megerősíteni abban önmagunkat is, hogy a munkavállalók is és a munkaadók is közösen és kölcsönösen érdekeltek abban, hogy a szakképzési hozzájárulás keretei között meglévő források felhasználása szólhasson arról, hogy a saját dolgozója képzésére fordíthasson az a munkáltató, aki foglalkoztat. Ez az ő érdeke is és a munkavállalóé is.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
