HERMAN ISTVÁN ERVIN
HERMAN ISTVÁN ERVIN
HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, amikor a T/4862. számú törvényjavaslatot tárgyaljuk a szakképzési hozzájárulás módosításáról, jusson eszünkbe John Fitzgerald Kennedy gondolata, amely így szól: nemzetként nem fejlődhetünk gyorsabban, mint ahogy az oktatásunk fejlődik. Az emberi elme a legfontosabb forrásunk. Úgy gondolom, e fontos törvény megtárgyalásakor ezek a gondolatok jó alapul szolgálnak, és kellő navigációs pontokat biztosítanak számunkra.
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Jelentős törvényjavaslatot tárgyalunk, hiszen a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvénytervezet a magyar munkaerőpiac, iskolarendszer egyik fontos szabályozó eleme, alapvetően pénzügyi szempont. Visszatekintve az elmúlt évekre, évtizedekre, megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás után a külföldi tőkebefektetés egyik fontos szempontja a jól képzett, olcsó munkaerő volt, ami az akkori viszonyokban egy befektetői szempontként jelentkezett.
A gazdasági helyzet, gazdasági szerkezet megváltozott, most is változás alatt van. Ennek megfelelően a jó munkaerőt biztosító iskolaszerkezet és a munkaerőpiac egyensúlya egyre fontosabb szerepet tölt be. Sok esetben tapasztaltuk, hogy az iskolaszerkezet lokálisan vagy nagyobb mértékben sem fedte le a munkaerőpiac minőségi és mennyiségi követelményeit. Ha elemezzük a középfokú oktatási rendszert, azt látjuk, hogy egyre több fiatal került be a gimnáziumi osztályokba, akiknek nagy része továbbtanul a felsőoktatásban, s mint tudjuk, a felsőoktatásban is sokszor olyan képzést választottak a fiatalok, amelyre a munkaerőpiacon nem volt igény, az iskolarendszerű középfokú szakképzésbe egyre kevesebb és egyre kisebb tudásszintű gyerek került.
A vállalkozói szféra sokszor mutatta ki elégedetlenségét, hogy az iskolarendszer sem arányaiban, sem irányában nem igazodik az általuk jelzett munkaerő-piaci követelményekhez. A szakközépiskolák, különösen a szakiskolák egyre kevesebb fiatalt tudtak képezni. Ennek több oka van, csak néhányat sorolok föl, nem a teljesség igényével. Egyrészt a szakképzésbe kerülő fiatalok száma azáltal is csökkent, hogy sajnos az elmúlt években, évtizedekben jelentős demográfiai csökkenést tapasztaltunk. Másrészt leértékelődött a szakmunkás fogalma, léte. Sajnos, sokszor a társadalmi megítélésben, részben a média befolyásolásának hatására a szakmunkásképzés nem kapta meg azt a presztízst, elismertséget, amelyet a ma és különösen a jövő gazdasága megérdemel és elvár.
Harmadszor, az iskolarendszer pénzügyileg sem volt érdekelt a munkaerőpiac kiszolgálásában, hiszen az iskolák, majd később a tiszkek finanszírozása minimálisan függött - és ez jelenleg is így van - a munkaerőpiac valós elvárásaitól, foglalkoztatási trendjeitől.
A fentiek eredőjeként megállapíthatjuk, hogy sajnos a munkaerőpiac és az iskolarendszer aszimmetriája miatt sok esetben a jövő munkanélkülijeit képeztük, amelyet nyilvánvalóan meg kell szüntetni. Létrejöttek a regionális fejlesztési és képzési bizottságok, ezek egyik célja pont az volt, hogy a jogszabályok által rájuk háruló lehetőségek alapján egyensúlyt teremtsenek a helyi munkaerőpiac és az iskolastruktúra között. Biztató kezdeményezés, néhány biztató lépés és eredmény is bekövetkezett, hiszen a kamarák - érdekképviseletekkel, munkaügyi szervezetekkel együtt - komoly munkaerő-piaci prognózisokat készítettek. Részt vállaltak a gyakorlati képzőhelyek előkészítésében, tanulószerződéseket kötöttek, és számtalan programmal, pályaválasztási eseményekkel, eszközökkel igyekeztek a munkaerőpiac és képzőrendszer között konstruktív együttműködést, egyensúlyt megteremteni. Jelenleg tehát jó úton haladunk a duális képzés kiterjesztésében, amelynek - mint tudjuk - egyik fontos eleme, hogy erősítsük a szakképzés gyakorlati oldalát a finanszírozási oldalról is.
Tisztelt Ház! A jelenlegi törvénytervezettel kapcsolatosan az alábbiakat szeretném kiemelni. Mivel a fenti célokat több jogszabály igyekszik jó irányba terelni, ezért fontos kiemelni, hogy a különböző törvényeket szoros összhangban kell értékelni, összhangjukra oda kell figyelni. Példaként említeném az olyan meghatározó kapcsolódó törvényeket, mint a köznevelési törvény, a szakképzési törvény, a felnőttképzési törvény, a felsőoktatási törvény, az önkormányzati törvény, és nem utolsósorban az adótörvények, valamint a részleteket bemutató egyéb jogszabályok, végrehajtási rendeletek.
Tisztelt Ház! A törvénytervezetben látható változások közül a legfontosabbakat emelném ki. A törvénytervezet a hozzájárulásnak a szak- és felnőttképzésen belül is kiemelten a gyakorlati képzés finanszírozására való felhasználását állítja fókuszba. Jó dolog, hogy a szakképzési hozzájárulásból finanszírozható tevékenységek kiszélesednek az iskolarendszerű képzések területén a gyakorlatigényes, államilag támogatott alapképzési szak keretében folytatott gyakorlati képzések, valamint az iskolai rendszeren kívül a felnőttképzés területén.
A törvénytervezet hangsúlyt helyez az egyszerűbb állam szellemében a bürokrácia csökkentésére. Az új szabályozás terve szerint kevesebb adminisztrációval jár a hozzájárulás teljesítése. A kötelezettség teljesítését a befizető részéről könnyíti, hogy a foglalkoztató ugyanazon összeget alapul véve fizeti a jövőben a társadalombiztosítási járulékot és a szakképzési hozzájárulást, ezen kötelezettségünknek a NAV felé havonta egyidejűleg tehetünk eleget. A tervezetből látszik, hogy az egységesen, minden kötelezett részéről a NAV-hoz kerülő bevallási, elszámolási kötelezettség egyszerűsíteni fogja az egyedi, túlbürokratizált eljárást, és üdvözölendő a havi elszámolás lehetősége is.
Az elmúlt időszak egyik jelentős intézményének lehet tekinteni a tanulószerződés rendszerét. Mint tudjuk, a tanulószerződés lényege, hogy a szakmát tanulni akaró kezdő tanuló és a vállalkozás közös megállapodást, azaz tanulószerződést írnak alá azzal a céllal, hogy a tanuló által választott és a cég által igényelt szakmában közös gyakorlati képzést valósítsanak meg. A tanulószerződés ilyen értelemben egy konkrét oktatási megrendelés a diák és a cég részéről az iskola felé.
Jelenleg közel félszázezer ilyen tanulószerződést tartanak nyilván a kamarák. A tanulószerződések keretében a cégek javadalmazásban részesítik a diákokat, amely a minimálbér minimum 20 százaléka. Megjegyzendő, hogy alapvetően a vállalkozások alkalmazták ezt a megoldást, hiszen érdekük volt a jó munkaerő-utánpótlás érdekében áldozatot vállalni, saját nevelésű munkaerőt képezni.
(17.40)
A jelenlegi törvény alapján is a vállalati gyakorlati képzőhely finanszírozása elszámolható volt a bér alapján megképzett szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére. A most benyújtandó törvénytervezet szerint bővül azonban a szakképzési kötelezettséget elszámolók köre a tanulószerződés kötésére jogosult egyéb szervezetekkel. Így a tanulószerződés-kötésre jogosult szervezetek közé sorolhatjuk többek között például a kórházakat, a művészeti, szociális szervezeteket és őstermelőket.
A jelen érvényben lévő törvény szerint a vállalati gyakorlati képzőhelyek, a tanulószerződések elszámolása rendkívül nehézkes, bürokratikus volt. A jelen előterjesztés alapján a gazdálkodók a jövőben nem tételes költségelszámolás alapján, hanem tanulóátalány alapján számolhatnak el 2012. január 1-je után. A törvénytervezet átlagosan ezt 440 ezer forint/fő/év átalánydíjban határozza meg, és megemlíti, hogy külön kormányrendeletben differenciálni fogja a szakmacsoportonkénti elszámolás lehetőségét is. Megszűnik a munkahely és az iskola közötti közvetlen finanszírozási érdekeltségi rendszer, azaz megszűnik a jelenlegi alkalmazotti rendszer, miszerint a vállalkozás által a munkaerő-piaci utánpótlás szempontjából fontosnak tartott képzőintézménynek adja a szakképzési hozzájárulás egy részét. A szakképzési hozzájárulásnak az eddigi vállalkozásoktól a képzőközpontok számára nyújtható képzésfejlesztési támogatási lehetőségét a jelen tervezet decentralizált keretből a pályázati úton nyújtott támogatási rendszer felé tolja.
Pozitívumként említhetjük, hogy a törvényjavaslat hangsúlyozza, hogy a hozzájárulásban kiemelt figyelmet kell fordítani a hiányszakmákban és a gazdaság által igényelt szakképzésben a tanuló ösztönzésére fordítható ösztöndíjrendszer finanszírozására. A jelenlegi felmérések is azt igazolják vissza, hogy a fiatalokat az ösztöndíj anyagilag is érdekeltté teszi, hogy hiányszakmát válasszanak, és ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulást is eredményez a gazdaság számára oly fontos, döntő területeken, mint a gépészet, a kétkezi szakmákban egyaránt.
Tisztelt Ház! Őszintén remélem, hogy ezek a változások pozitív, ösztönző hatással lesznek a magyar szakképzésre, amelynek hatására a gazdaságot jól képzett szakemberek fogják kiszolgálni, és így válik majd Széchenyi István gondolata valóra, mindannyiunk örömére, nemzetünk boldogulására, felemelkedésére. Erős gazdaságot csak kiművelt emberfők sokaságával lehet megteremteni.
Köszönöm a türelmüket, és kérem önöket, hogy építő, segítő szándékú gondolataikkal támogassák a beterjesztést, szavazataikkal pedig szintén támogassák és fogadják el.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
