DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmánybíráskodás hagyományai visszavezetnek a XVII. századba, visszavezetnek a XVII. század Angliájába, az angolszász jogterületre. Annak idején a XVII. században az az Edward Coke angol bíró, aki tulajdonképpen az egyik ősatyjának tekinthető az alapjogi bíráskodásnak, úgy foglalt állást, hogy a törvényhozó hatásköre nem korlátlan, alá van vetve a szuverenitás teljessége által meghatározott alapelveknek. Az alkotmánybíráskodás mindenütt, ahol valamilyen alapjogi bíráskodás létezik, az alkotmánybíráskodás biztosítja, hogy egy független szerv őrködjék az alkotmányosság megtartása felett.
Magyarországon ezek a kritériumok gyakorlatilag az elmúlt 15 hónapban megszűntek. Úgy is fogalmazhatok, hogy itt tulajdonképpen temetni jöttünk össze az alkotmányosságot és nem dicsérni ezt a törvényjavaslatot. Hiszen technikai értelemben az előterjesztett új alkotmánybírósági törvény nagyjából akár szakmailag dicsérhető is lenne. Ugyanakkor aligha tehetnénk meg azt a szívességet a nemzeti cinizmus rendszerének, hogy a szépen feltálalt törvényjavaslatról beszélünk úgy, hogy nem vagyunk tekintettel arra, amit egyébként éppen Mátrai Márta - sajnálom, hogy már kiment, a fideszes vezérszónokok általában ki szoktak menni, miután elmondták a vezérszónoklatukat - fogalmazott meg, hogy tulajdonképpen itt a kocka el van vetve: az alaptörvény megalkotásával, illetve az elmúlt másfél év alkotmánymódosításaival ki van jelölve az a pálya, ahol egyáltalán az alkotmánybíráskodásról a továbbiakban a parlament rendelkezhet.
Azért állítom, hogy az elmúlt 15 hónap az alkotmányosság felszámolásáról szólt, mert pontosan azokat a tulajdonságait semmisítette meg a kétharmad az alkotmánybíráskodásnak, amitől az Alkotmánybíróság ki tudja teljesíteni jogelméleti, morális rendeltetését.
Az elmúlt 15 hónap arról szólt, hogy önök, a Fidesz-KDNP-pártszövetség arra tettek kísérletet, hogy az alkotmányos demokráciát Magyarországon fölváltsák egy centralizált demokráciával.
(12.00)
Hiszen önök voltak azok, akik már tavaly nyáron kifejtették, hogy nem fogadnak el semmilyen korlátot a törvényhozó hatalom előtt. A nagy kérdés Magyarországon is, de minden parlamentáris demokráciában is, hogy mi véd meg bennünket a törvényhozói hatalom önkényétől, mi véd meg ma bennünket Magyarországon a kétharmad önkényétől. Ott, ahol alkotmányos demokrácia van, például megvéd az Alkotmánybíróság, megvédenek azok az intézmények, amelyek olyan jogelvek érvényesülése felett őrködnek, amelyeket bármilyen nagy parlamenti többség sem jogosult átírni. Az önök demokráciafelfogása homlokegyenest ellentétben áll az alkotmányos demokrácia eszményével, és ezt szomorú kijelenteni akkor, amikor pontosan tudom, az önök soraiban többen részesei voltak az 1989-es alkotmányos demokrácia megteremtésének.
Nincsen kétségem afelől, hogy önök az összes eddigi közjogi lépésükre és az előttünk fekvő alkotmánybírósági törvényjavaslatban tett különböző javaslataik tekintetében is mindenre tudnak külföldi példát és külföldi igazolást felhozni, hiszen önök meglehetős cinizmussal, ahogyan ezt megszoktuk az elmúlt másfél évben, akár az actio popularis megszüntetésénél, akár a jogkörszűkítésnél, bármikor a kalapból elő tudnak húzni külföldi példákat. Ugyanígy eljárhatnak akkor is, amikor az ombudsmani rendszer leépítéséről van szó, így fognak tenni akkor is, amikor majd megszüntetik a bírói önkormányzatot, és gondolom, Varga képviselő úr novemberi javaslatának megfelelően majd valamikor ősszel a kormány alá rendelik a bíróságokat. Mindenre van nemzetközi példa.
Az LMP viszont nem az a párt, amelyik előszeretettel hivatkozik nemzetközi példákra, úgyhogy túl azon, hogy engem a nemzetközi példák egyébként sem nagyon hatnak meg, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy lehet, hogy az egyes lépésekre önmagukban találnak nemzetközi jogi igazolást, a teljes kép mégis azt mutatja, hogy önök összességében folyamatosan azon ügyködnek, hogy a jogvédelem szintjét csökkentsék, a fékek és ellensúlyok rendszerét Magyarországon leépítsék. Éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak a vitája aligha független attól, ami történt az elmúlt 15 hónapban, és aligha lehet más, mint egy gyászmise a magyar alkotmányosság felett. Ennek oka az, ami az elmúlt 15 hónapban történt.
Vegyük sorra, hogy önök milyen lépésekkel építették le az alkotmányosságot, illetve tették légiessé az alkotmánybíráskodást Magyarországon az elmúlt másfél évben. Tavaly október-novemberben a frakcióvezetőjük által előterjesztett törvényjavaslat nem kevesebb, nem kisebb területet vont ki az alkotmányosság területéről, mint a közpénzügyeket, tehát az adó-, illetéktörvényeket, illetve a költségvetési ügyeket. Ez azt jelenti, hogy van egy jelentékeny terület ma Magyarországon, ahol egész egyszerűen az alkotmányosság nem érvényesülhet, eleve kizárt az, hogy bármilyen módon az alkotmányosság felett őrködő testület költségvetési, illetve adóügyekben eljárjon. Ez azt jelenti, hogy a törvényhozás, a kormányzat szabadon garázdálkodhat közpénzügyekben, költségvetési ügyekben, mert Magyarországon nincsen testület, amelyik az alkotmányos elveknek érvényt szerezne a költségvetés, illetve az adóügyek tekintetében.
Nem véletlen az, hogy ebben a szégyenteljes vitában önök közül senki nem szólalt meg, a frakcióvezetőjüket leszámítva. Ez azt jelenti, hogy akkor, amikor önök az emberek zsebében kotorásznak, akkor, amikor önök a megszorítások politikáját folytatják, akkor, amikor önök lerombolják a jóléti rendszereket, egész egyszerűen nem lesz olyan testület, amely a csonkán, de így-úgy meghagyott szociális jogoknak, az emberek tulajdonhoz fűződő jogának érvényt szerezhetne. Éppen ezért az, amikor önök az adó- és költségvetési ügyeket kivonták az Alkotmánybíróság által vizsgálható ügyek köréből, egy újabb üzenettel erősítették meg az emberek bizonytalanságérzetét; hiszen ne legyen kétségünk, az elmúlt 15 hónap arról is szólt, hogy miközben önök folyamatosan bontogatták az alkotmányosságot, az emberek mindennapi biztonságérzetét rendítették meg. Sorban tolták be azokat a törvényjavaslatokat, ami most már nemcsak a pofátlan végkielégítést felnyalt köztisztviselőknek, nemcsak bizonyos kivételezett csoportoknak, hanem lassan az egyszerű nyugdíjas emberek számára is azt üzeni, hogy ma senkinek a vagyona Magyarországon nem lehet biztonságban. Ha létezne alkotmányos kontroll adó- és költségvetési ügyekben, az emberek biztonságérzete sem szenvedne csorbát, hiszen mindig lehetne tudni, hogy van egy végső fórum, amelyik odacsap akkor, amikor a kormány vagy a parlament illetéktelenül kutakodik az emberek zsebében, akkor, amikor a parlament vagy a kormányzat szerzett jogokat kívánna elvonni.
A második lépés pedig az volt, amikor önök megszüntették az embereknek azt a jogát, hogy végső menedékként az Alkotmánybírósághoz forduljanak. Az elmúlt 21 évben pontosan adó-, illeték-, illetve társadalombiztosítási ügyekben volt tipikus az, hogy egyszerű emberek, érdekvédelmi szervezetek, társadalmi mozgalmak, sok esetben éppen fideszesek vagy Fidesz-képviselők voltak azok, akik az Alkotmánybíróságot keresték fel. Így kapott Magyarország védelmet a Bokros-csomag több elemével szemben. Önök nem véletlenül üdvözölték például a Bajnai-kormány idején az Alkotmánybíróság vagyonadó-határozatát, hiszen önök is felkeresték az Alkotmánybíróságot a Bajnai-, sőt a Gyurcsány-, Medgyessy-kormányok különböző költségvetési ügyeket érintő döntéseivel szemben. Az a helyzet, hogy ma önök lehet, hogy 263-an fel tudnák keresni az Alkotmánybíróságot, viszont nemcsak az embereket fosztották meg ettől a joguktól, hanem megfosztották az embereket képviselő egyszerű parlamenti képviselőket is.
A nemzeti cinizmus rendszere ma azt mondja, hogy ők maguk, az általuk kijelölt köztársasági elnök, továbbá a Szocialista Párt és a Jobbik koalíciója az, amelyik ma alkotmánybírósági eljárást indíthat. Ezt önök sem gondolják komolyan, kedves Gulyás képviselőtársam, és megtisztelne azzal, ha legalább végighallgatna: ezt önök sem gondolják komolyan. Szerintem önök ezt a csúf játékot azért űzik, hogy január 1-jétől végképp elzáródjon az a végső menedék, amit a megelőző 21 évben az Alkotmánybíróság jelentett. Hiszen nyilvánvalóan sem önök, sem Schmitt Pál köztársasági elnök nem fog rohangálni az Alkotmánybírósághoz, és pontosan tudják, hogy a szocialista-jobbikos koalíció létrejövetele alkotmánybírósági ügyekben, hát, legalábbis kevéssé valószínű. Pontosan azt a cinikus játékot játsszák, Gulyás képviselőtársam, az Alkotmánybíróság tekintetében, mint amely cinizmus az önök teljes politikájában, teljes kormányzati politikájában érvényesül 15 hónapja.
Önök egész egyszerűen félnek az emberektől, félnek attól, hogy az emberek sztrájkolnak; akkor megszigorítják a sztrájkjogot, jóllehet, ellenzékben éppen önök voltak azok, akik a gördülősztrájkot, a vasutasok és a közlekedésiek sztrájkjait támogatták. Önök ellenzékben megszigorítani készülnek a népszavazást, jóllehet, önök abból kovácsoltak politikai tőkét, jórészt annak köszönhetik a kétharmados győzelmüket, hogy népszavazást kezdeményeztek 2007-2008-ban. Önök ellenzékben - nagyon helyesen - éltek azzal a joggal, és az önökhöz kötődő különböző civil szervezetek, állampolgárok éltek azzal a joggal, hogy az alkotmánybírósági indítványok jogával élve az egyszerű emberek, egy-egy parlamenti képviselő is beavatkozhat a mindannyiunk sorsát érintő normák alakításába. Most a kétharmados gőggel önök azt mondják, hogy ezt a jogot is el kell venni az emberektől.
Lássunk világosan! Az úgynevezett actio popularis, tehát hogy minden állampolgárnak joga van az Alkotmánybírósághoz fordulni, ez nem pusztán csak egy alkotmányvédelmi eszköz. Ez arról szól, hogy ez is egy lehetőség arra, hogy bármely magyar állampolgár úgy érezze, részese a közpolitikai folyamatoknak, bármely magyar állampolgár egy alkotmánybírósági indítvánnyal hozzájárulhasson ahhoz, hogy a jogi környezet miként alakuljon, miként érvényesüljön az alkotmányosság ebben az országban. Ettől a jogtól kívánják megfosztani az embereket. Attól a jogtól kívánják megfosztani az embereket, hogyha őket nem egy alapjogukban sértő, de egyébként az életüket bármilyen módon befolyásoló norma alkotmányba ütközik, vagy ha az érintett vagy érdekelt ember úgy gondolja, hogy alkotmányba ütközik az ő életét érintő norma, akkor emiatt Alkotmánybírósághoz fordulhasson.
(12.10)
Ezt az utolsó menedéket kívánja a Fidesz-KNDP felszámolni.
Nagyon beszédes az, hogy az önök az actio popularisról hogyan vélekednek. Tavasszal, amikor nyilvános vitákat folytattunk egyetemeken az alkotmányozásról, az egyik fideszes képviselő egyenesen odáig ment, hogy azért kell megszüntetni azt, hogy bárki Alkotmánybírósághoz forduljon, hiszen nem engedhető meg, hogy mindenféle őrültek az Alkotmánybíróságot indítványokkal bombázzák. Salamon elnök úr eléggé hasonlóan foglalt most állást, hogy a bárki által benyújtható indítványok akadályozzák az Alkotmánybíróság munkáját.
Nagyon világos az önök társadalomszemlélete: önök az emberekben, az állampolgárokban akadályt látnak, a jogkereső állampolgárokban, azokban, akik valamilyen módon a közügyekben részt kívánnak venni, akadályozó őrülteket látnak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ebben is a lázári társadalomszemlélet teljesedik ki: akinek nincsen semmije, annyit is ér; akinek nincs hatalma, annyit is ér. Ez a Fidesz társadalomszemlélete, ez a Fidesz demokráciaszemlélete. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szerinted!) A harmadik lépés az volt, hogy bár nem lett volna szükséges, az alaptörvény logikájából nem következett volna, hogy már most nyáron föltöltsék az Alkotmánybíróságot, mégis valamilyen, azóta sem megismerhető okból - illetve csak nagyon cinikus álindokokat hallottunk - szükségesnek tartották, hogy már most földuzzasszák az Alkotmánybíróságot. Lássunk csodát, így az Alkotmánybíróság soraiban üdvözölhetjük például azt a Balsai Istvánt, akinek a jelentését nemsokára meg fogja tárgyalni az Országgyűlés, és az a nagyon különös helyzet fog előállni, hogy egy miniszterelnöki megbízott jelentését úgy fogja az Országgyűlés megtárgyalni, hogy a miniszterelnöki megbízott nem is lesz vitahelyzetben, hiszen ő azóta már független alkotmánybírává avanzsált.
Én azt tudom mondani önöknek, hogy kezd kicsit unalmas lenni az a cinikus játék, amelyet önök a parlamenttel, illetve az egész országgal űznek. Nagyon világos, hogy miért volt szükség arra, hogy most töltsék föl és lehetőség szerint önökhöz feltételezhetően lojális személyekkel töltsék föl az Alkotmánybíróságot. Bár itt tennék egy lábjegyzetet: én azért továbbra is bízom abban, hogy azok, akik végül mandátumot kaptak a kétharmadtól, bekerülve a taláros testületbe talán mégis függetleníteni tudják magukat az őket küldő politikai szándékoktól. Azért volt erre szükség, hiszen ez a törvény január 1-jén lép hatályba, és ha véletlenül a régi testület még dönteni merészel, mondjuk, a magán-nyugdíjpénztári vagy a médiatörvénnyel kapcsolatos, vagy egyéb más ügyekben - említhetem az LMP által már két évvel ezelőtt indítványozott kérdést, hogy az önkormányzati testületek zárt üléseit gazdasági ügyekben nyilvánítsa alkotmányellenessé az Alkotmánybíróság -, akkor önöket kellemetlen meglepetések érhetik. Ha például augusztus végén nem szalad ki az Alkotmánybíróság a határidőből, akkor könnyen lehet, hogy Matolcsy György költségvetése, úgy, ahogy van, összeomlik, ha történetesen a magán-nyugdíjpénztári einstandot véletlenül az Alkotmánybíróság - még a korábbi összetételű Alkotmánybíróság - alkotmányellenesnek nyilvánítja. Nagyon kilóg a lóláb, nagyon átlátszó trükkökkel próbálják önök az alkotmányosságot kijátszani.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amellyel a nemzeti cinizmus rendszere az alkotmánybíráskodás tekintetében teljessé válik, ez a 71. §-a a törvényjavaslatnak. Önök azt mondják, hogy azok az ügyek, amelyeket olyanok indítványoztak, akik január 1-jétől már nem jogosultak indítványt tenni, enyésszenek el december 31-ével. Tehát azok az ügyek, amelyeket egyszerű parlamenti képviselők, állampolgárok beadtak nyugdíjpénztár-, médiatörvényügyekben, szociális ügyekben vagy éppen az önkormányzati vagyonelherdálások ügyében, enyésszenek el, január 1-jétől pedig kizárólag önök fognak tudni alkotmánybírósági eljárásokat kezdeményezni. Jól ki van ez találva. Január 1-jétől az Alkotmánybíróság homlokzatára is ki lehet írni az önök választási szlogenjét: Csak a Fidesz! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szellemes volt!)
Ráadásul az, amit önök a 71. §-ban javasolnak, nemcsak politikailag felháborító cinizmus, hanem egész egyszerűen szakmai, jogdogmatikai tekintetben is megindokolhatatlan és tarthatatlan. Hiszen az egyik alapelve az alkotmánybírósági eljárásoknak 1990 óta az úgynevezett tantuszelv, amit annak idején Sólyom László úgy fogalmazott meg, hogy az indítványozó nem ügyfél, hanem csak az eljárás megindítója. Nyilván tudom, az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben más elbírálás alá esik, de amikor utólagos normakontrollról beszélünk, akkor ez a tantuszelv harmonikusan érvényesült, megjegyzem, nem csak Magyarországon. Tehát ha egyszer az az elv érvényesült a magyar alkotmánybíráskodásban, hogy egy utólagos normakontroll esetén az indítványozó nem ügyfél, hanem gyakorlatilag bedobja a tantuszt, és onnantól kezdve a gép maga üzemel, nem vonhatja vissza az indítványát, akkor - mondom még egyszer - dogmatikai szempontból is indokolatlan az, hogy önök kimondják, hogy a január 1-jével a jogosultságukat elvesztő személyektől beérkezett indítványoknál az eljárások megszűnnek. Hiszen ha a tantuszelv érvényesül, akkor onnantól kezdve, hogy a benyújtás időpontjában én jogosult voltam, teljesen lényegtelenné válik, hogy egy későbbi időpontban az én indítványozói státusomat az éppen akkor hatályos jogszabály hogyan bírálja el. Ezért is állítom azt, hogy itt is kizárólag az önök cinizmusa és féktelen hatalmi étvágya érvényesül, hiszen semmilyen jogdogmatikai, semmilyen elvi szempont nem szól a 71. § mellett.
Remélem, nem azzal akar a tisztelt államtitkár úr előhozakodni, hogy a hatalmas leterheltsége az Alkotmánybíróságnak nem engedi, hogy ezeket a folyamatban lévő ügyeket végigtárgyalják, hiszen azáltal, hogy az indítványozói kört önök szűkítették, mert félnek az emberektől, félnek attól, hogy az emberek önökkel szemben az Alkotmánybíróságban egy végső menedéket találnak, önök azt a kört zárták ki az indítványozói halmazból, amely kör az elmúlt húsz év eldöntött alkotmánybírósági ügyeinek legalább 90 százalékát indítványozta. Ha ezt kivetítem a jövőre nézve, akkor gyakorlatilag az eddigi ügyek tekintetében 90 százalék kirepül az ablakon, amit nem fognak pótolni az új alkotmányjogi panasszal beérkező ügyek - ezt Gaudi képviselőtársam meg mások már elmondták -, hosszadalmas procedúrákat követően kerülhetnek az Alkotmánybíróság elé különböző ügyek.
Azért itt álljunk meg egy szóra, hiszen az alkotmányosság felszámolását ugyan önök teljesítették be, de az alkotmányos kultúra lerombolása nem tavaly májusban kezdődött Magyarországon. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a tavalyi kormányváltást megelőző években is a magyar parlament és a politikai sajtó hangos volt attól, hogy az aktuális hatalom, amelynek nem tetszettek az Alkotmánybíróság döntései, folyamatosan pártossággal vádolta meg az Alkotmánybíróságot, a tavaly májusi kormányváltást megelőző időszakban bizony lehetett olvasni miniszterelnöki cikkeket, amelyek a különböző független igazságszolgáltatási és alkotmánybírósági szervek vagy éppen a köztársasági elnök ellen uszítottak.
Tehát legyünk tárgyszerűek, az, amit most a Fidesz beteljesített, nem más, mint az, amit az előző ciklus kormányai már elkezdtek: ez a magyar alkotmányosság lerombolása, az alkotmányosság intézményeinek, tekintélyének lerombolása. Ez a folyamat nem független attól az uszítástól, amelyet a korábbi kormányzat folytatott az alkotmánybírákkal, az alkotmánybírói jelölésekkel, az igazságszolgáltatással, tehát az ügyészséggel és a bírói szervekkel, illetve a korábbi köztársasági elnökkel szemben. Nem lehet demokrata az, aki pusztán csak akkor kiabál, amikor az alkotmányos intézmények lerombolása éppen az ő érdekeit sérti; nem lehet demokrata az, aki eleve kétségbe vonja a független intézmények integritását, aki eleve kétségbe vonja más hatalmi ágak alkotmányos jogosultságát.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után az előttünk fekvő javaslat tekintetében legfeljebb kármentésre szorítkozhat az ellenzék. Olyan módosító javaslatokat tudunk előterjeszteni, amelyek legalábbis fékezik azt az előrenyomulást, amellyel a centrális demokrácia ideáját a Fidesz-KDNP-pártszövetség ki kívánja teljesíteni. Természetesen javasoljuk, hogy vonják vissza - mint szakmailag is megalapozatlan javaslatot - azt, ami a törvényjavaslat 71. §-ában szerepel, hiszen botrányos, hogy az évek óta elfekvő, nagyon súlyos vagyoni, anyagi kérdéseket is érintő ügyeket önök egyszerűen elenyésztik december 31-ével.
(12.20)
Fontos lenne, hogyha a törvény világosan rögzítené az alkotmányjogi panaszon kívül a tantuszelv érvényesülését. Javaslatot tennénk arra, hogy pontosan a parlamenti túlhatalom gátjaként, egy többcsatornás alkotmánybírói jelölést vezessünk be az új alkotmánybírósági törvényben. Ez azt jelenti, hogy az alkotmánybírák egyharmadánál fennmarad a törvényjavaslatban is javasolt jelölési rendszer, a másik egyharmad tekintetében a rendes úton megszűnt mandátumú alkotmánybírák jelölhetnek alkotmánybírát. Van erre is nyugat-európai példa, hogyha ez a kérdés. Harmadrészt, a másik harmad tekintetében a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria leendő elnöke tehetne javaslatot.
Elfogadhatatlan továbbá az a megoldás, amire Lamperth képviselőtársam már utalt, hogy önök viszont a legfőbb ügyészi jogállásnál már megismert trükkel próbálják elejét venni annak, hogy egy önöknek nem tetsző új többség adott esetben más bírákat tudjon jelölni. Magyarul: önök azt mondják, hogy ha önöknek már nincsen meg a kétharmada, akkor is az idők végeztéig az önök emberei bent figyeljenek az Alkotmánybíróságban.
Harmadrészt, hogyha önök valamit valóban helyre kívánnának tolni az elmúlt 20 év jogalkotásából, akkor az alkotmánybírósági törvény tekintetében, tehát a '89. évi XXXII. törvény tekintetében egy hibát rögtön tudok említeni. Ez a törvény az összeférhetetlenségi szabályoknál kifelejtette, hogy a megelőző 4 évben parlamenti képviselő személyek nem lehetnek alkotmánybírák. Ez egy jogalkotási tévedés volt. Ha valami értelme van az alkotmánybírák tekintetében az összeférhetetlenségnek, az pontosan az, hogy országgyűlési képviselői székből ne lehessen alkotmánybíró valaki. A szocialisták egyszer már áthágták ezt a szabályt, amikor Bihari Mihályt az Országgyűlésből ejtőernyőztették - bár azóta kitűnő alkotmánybíró, de azt gondolom, hogy ez egy másik kérdés - az Alkotmánybíróságba. Most önök ugyanezt követték el. Én azt gondolom, hogy annak, aki normakontroll-funkciót lát el, nem lehet jelölni olyan személyt, aki maga a törvényhozás munkájában vagy bármely normaalkotó szerv munkájában részt vett.
Szintén az állampolgárok részvételét tágítaná az, hogyha az alkotmányjogi panasz területét legalább bővítenénk. Egyrészt kezdeményezzük azt, hogy ne csak közvetlen alapjogi sérelem esetében lehessen alkotmányjogi panaszt benyújtani, hanem akkor is, hogyha az alaptörvény bármely rendelkezésének sérelme miatt valakit jogsértés ér. Amire gondolok, az az, hogy adott esetben ha a diszkrimináció tilalmába ütköző módon, vagy éppen a jogállamiság, a jogbiztonság elvének sérelme miatt valakit jogsérelem ér, szintén alkotmányjogi panaszt terjeszthessen elő.
Csatlakoznék ahhoz, amit itt Gaudi képviselőtársam is felemlített. Az elmúlt 20 évnek szintén komoly problémája volt az, hogy a jogkereső állampolgárok számára - főleg, hogyha az alkotmányjogi panasz intézményét kívánják önök a jövőben kiemelni, ez különösen fontos kérdés - nincsenek világos határidők szabva az alkotmánybírósági eljárásban. Ez egy nagyon komoly jogbiztonsági probléma is.
Végezetül: az LMP számára minden közhatalmi szerv, így az Alkotmánybíróság tekintetében is kulcsfontosságú kérdés az intézmény működésének átláthatósága, nyilvánossága. Éppen ezért kezdeményezzük azt, hogy itt az alkotmányjogi panasz nyilván megint csak egy sajátos kört jelent, de fő szabályként, ahol nem adott személy konkrét, egyedi ügyének elbírálásáról van szó, az alkotmánybírósági indítványok legyenek hozzáférhetőek, könnyen kereshetőek, nyilvánosak, és az alkotmánybírói szavazatokat, tehát hogy melyik alkotmánybíró konkrét ügyben hogyan foglalt állást, ezt is tudhassa meg a nyilvánosság.
Bár az actio popularis eltörlését követően túl nagy jelentősége nincsen, de úgy gondoljuk, hogy a jogi kultúra szempontjából legalább fontos az, hogy a kontradiktóriusság, tehát a nyilvános tárgyalás intézménye megjelenjen az alkotmánybírósági eljárásban. Szeretnék utalni arra, hogy az alkotmánybíráskodás magyarországi kezdeteinél, '89-90-ben erre egyébként volt példa. Én azt gondolom, hogy még akkor is, ha önök megfosztják az állampolgárokat, sőt a képviselőket is attól, hogy Alkotmánybírósághoz forduljanak, az legalábbis érdeklődésre tarthat számot, hogy amikor mondjuk, a köztársasági elnök Alkotmánybírósághoz fordul, akkor hogyan védi meg az álláspontját, mondjuk, a kormánnyal szemben. Én nagyon kíváncsi lennék egy ilyen Schmitt Pál-Orbán Viktor csatára egy alkotmánybírósági ülésen. (Derültség a Jobbik és az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nincs elég fantáziánk! - Ehhez kevés a fantáziánk!)
Összegezve: én azt tudom önöknek elmondani, hogy amire a mi javaslataink szorítkoznak, ez kármentés. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája gyakorlatilag egy gyászmise a magyar alkotmányosság felett. Igaza volt Mátrai Mártának: a nagy dolgok eldőltek az alaptörvény vitájában. Itt teljesítik be önök mindazt, amit a centralizált demokráciáról gondolnak. Az, ami itt történik, illetve történt az elmúlt 15 hónapban az alkotmánybíráskodás tekintetében, az egyenesen következik az önök hatalomfelfogásából.
Önök nem ismernek el más hatalmat, mint a parlamenti többség. Jóllehet jogállamban, egy alkotmányos demokráciában a mégoly nagy parlamenti többség hatalma sem lehet korlátlan. Önök kizárólag a nyers erőben és a korlátlan hatalomgyakorlásban hisznek. Ennek a tükörképe az, amit önök az alkotmánybíráskodásról gondolnak.
Éppen ezért, legnagyobb sajnálatomra, azt tudom mondani, hogy az alaptörvény keretei között, jóllehet szakmailag akár koherensnek is és korrektnek is tekinthető több elemében ez a javaslat, miután szervesen illeszkedik abba a centralizált hatalomfelfogásba, ami önöket jellemzi, ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. És főképpen elfogadhatatlan akkor, hogyha a nemzeti cinizmus különböző megnyilvánulásait nem távolítják el ebből a törvényjavaslatból.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)
