Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik alapvetően nem szokott és nem szeret költségvetési módosításokat támogatni, főleg olyan esetekben nem, hogyha azok egy tisztességes, kimunkált, átgondolt költségvetési kimunkálási időszakon kívülre esnek. Jelen esetben ugyanakkor látnunk kell, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvető iránya, alapszándéka jó, helyes, megfelelő, és mivel nem emészt fel közvetlenül költségvetési forrást, hanem egy kiterjesztést jelent, gyakorlatilag egy segítő kéz távolabbra nyújtását - amivel aztán vagy élnek, vagy nem élnek -, az alapvető cél és a mögötte meghúzódó filozófia alapvetően támogatandó. Ezzel szemben ellenérveket támasztani, úgy érzem, nincs is értelme, hiszen körülbelül oda jutnánk el, mint ha feltennénk azt az alapkérdést, hogy szeretné-e Magyarországon mindenki, hogy jobban éljenek az emberek, szeretnénk-e, ha több magyar termék kerülne külföldre, szeretnénk-e az exporttevékenység bővítését. Természetesen szeretnénk. Azáltal, hogy ez a javaslat garanciákat teremt, és az állami kezesség kiterjesztését az Eximbank ügyletei kapcsán foganatosítja, az alapcél, az alapirányvonal jó. Nyilvánvaló, hogy majd a kivitelezés és a gyakorlat fogja bizonyítani azt, hogy mennyi értelme van nekünk ezzel szélesebb kitekintésben foglalkozni, de ha a finanszírozási megállapodások megkötését bármilyen formában is segíti ez a törvényjavaslat, akkor azt kell mondjuk, hogy egy abszolút tartható pályán indulunk el ezáltal.
Viszont természetszerű, hogy kihasználva az általános vita kereteit, bizonyosfajta aggályainkat is meg kell osszuk a tisztelt Házzal. Az előterjesztői oldalról is felmerült az, hogy alapszempontok azok és alapmagyarázatok, hogy az államháztartási hiányt nem növeli ez az előterjesztés, az államadósság mértékének a szintjét szintén nem módosítja. Ez a megközelítés kicsit érdekes számunkra a tekintetben, hogy adott esetben még ha bizonyos mutatókat, főleg külföldről elvárt és jó szinten tartani elvárt mutatókat módosítana is adott esetben az exporttevékenység bővítése, mi nem feltétlenül mondanánk azt, hogy ez rossz dolog. Adott esetben a nemzeti önérdekünk első körben az, hogy az exportteljesítmény minősége és mennyisége is növekedjen. Önök nyilvánvalóan nagyon félnek attól, hogy ha a hiány nem áll be egy megfelelő szintre, akkor bizonyos uniós finanszírozási fajták adott esetben lassabban döcögnének el Brüsszeltől Magyarországig, akkor is, ha részben a saját befizetett pénzünket osztják vissza számunkra. Én megértem ezeket a gazdaságpolitikai aggályokat, de azt látni kell, hogy önmagában ettől az előterjesztéstől a teljes magyar exportteljesítmény fellendülése nem várható, emellé hatalmas eszközrendszert kell adni és hatalmas eszközrendszert kell biztosítani, hiszen a mutatószámok azt bizonyítják, hogy egyelőre szerények az eredmények. Továbbra is adott ugyanis Magyarország teljesen egészségtelen exportszerkezete, az az abszolúte egészségtelen és véleményem szerint fenntarthatatlan helyzet, miszerint nyugat-európai piacoktól függünk olyan mértékben, ami már a kiszolgáltatottság gyarmati fokát is előrevetítheti évtizedes távlatban; más tényezőket figyelve viszont, például az energiahordozók tekintetében pedig a keleti függés figyelhető meg majdnem ugyanilyen erősséggel.
(16.00)
Tehát látható, hogy ez a kettős szorítás a szabad gazdaságépítést nemcsak hogy lassítja, de adott esetben meg is akadályozhatja. Tehát ezt az egészségtelen exportszerkezetet megváltoztatni, fejleszteni, gyarapítani, jó irányokba fordítani alapvető feladatunk lenne. Nyilvánvaló, hogy ennek egyik elsődleges iránya egy olyan keleti nyitás stratégiája volna, lehetne és álláspontom szerint lesz is, amelynek értelmében feltárjuk azokat az egyéb piacokat, ahol vagy rokon népeinknél, vagy a velünk jó kapcsolatban álló népeknél igenis el tudjuk hinteni a jövőbeni jó kapcsolatok magvait. Szerencsére az első tapogatózó lépések ebbe az irányba már meg is történtek.
Szeretném hinni, hogy a Jobbik folyamatos figyelemfelkeltésének, kampányszerű mantrázásának van valami része abban, hogy végre elindultunk ezekbe az irányokba, de azt is látni kell, hogy Nyugat-Európa tekintetében is van bőven teendő. Ha csak a lengyel mintát nézzük, azt, hogy a lengyelek hogy alapítottak nemzeti márkákat, hogy vitték ezeket külpiacokra, vagy egy nagyon egyszerű példával élve: miért van az, hogy minden nagyobb európai szupermarketben található lengyel áruk pultja vagy standja, akkor láthatjuk azt, hogy hol tartunk mihez képest. Hiszen Magyarországon a legnagyobbnak mondott és jórészt magyarországi tulajdonú, hátterű kereskedelmi lánc éppen azzal küzd, hogy 4, azaz négy áruházat tudjon összesen nyitni egész Európában, miközben több ezerre tehető a lengyel árukat bemutató műhelyek száma.
Tehát látható az, hogy átgondolt stratégiával, kimunkált háttérrel igenis lehet eredményeket elérni még a szűkösnek látszó keretek között is. Ebben segíthetnek azok a kereskedőházak, amelyek alapelvei szintén lefektetésre kerültek, szintén egy jó módszertannal és kimunkált programmal ezek kiterjesztése, fejlesztése, gyarapítása igenis járhat eredményekkel, ugyanakkor ez nagyon nehezen fog menni egy olyan óvatoskodó szemlélet mentén, ahol csak arra figyelünk, hogy különböző hiánymutatók, különböző államadósságra hatással lévő tényezők nehogy csorbuljanak. Adott esetben vállalni kell ezen mutatószámok csorbulását is a hosszú távú nemzeti érdek érdekében. És még egyszer kiemelném, még egyszer hangsúlyoznám, hogy csak egy átfogó nemzetstratégia az, ami a külpiacokra juttatás tekintetében megadhatja azt a hátteret az exporttal foglalkozó hazai cégeknek, hogy egy hosszú távú, kiszámítható gazdálkodási környezetben, a megfelelő munkaerő-piaci háttérrel, a megfelelő kutatás-fejlesztési háttérrel hosszú távú sikereket tudjanak felmutatni Magyarország számára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
