HÖLVÉNYI GYÖRGY
HÖLVÉNYI GYÖRGY
HÖLVÉNYI GYÖRGY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A mindennapok során számos alkalommal, így a mai napon Habsburg Ottóra emlékezve is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy itt Magyarországon különösen meg kell becsülnünk mindazon nagyjainkat, elődeinket, akik tevékenyen dolgoztak az európai integrációért és benne a keresztény értékekért.
A ma száz éve született Habsburg Ottó minden kétséget kizáróan ilyen személyiség volt. Engedjék meg, hogy a magam részéről ennek az európai keresztény gondolatnak adjak ma hangsúlyt, hiszen egy olyan politikust tisztelhetünk Habsburg Ottóban, aki életművével példáját adta annak a politikusgenerációnak, amely képes volt egy tágabb közösségért, a második világháború utáni európai integrációért tevékenykedni.
Fiatalon, már huszonévesen elköteleződött a Páneurópai Unió mellett, amelynek későbbi elnöki tisztét is betöltötte 20 évig, 1979 és 1999 között. Utána később az Európai Parlamentnek a Bajor Keresztényszociális Unió, a CDU képviseletében dolgozott. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ebben az időszakban ő egyike volt azon kiemelt politikusoknak, akik napirenden tartották Nyugat-Európában a vasfüggöny mögötti országok ügyét ebben az európai intézményben, és ezért a tevékenységéért ma is tisztelet illetheti meg őt Magyarország részéről is.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A kettéosztott Európa feletti aggodalom érzése és az aktív felelősségvállalás késztette Habsburg Ottót arra, hogy a rendszerváltás időszakában a páneurópai piknik egyik kezdeményezője legyen, ami aztán a kelet-közép-európai átmenet egyik kulcsfontosságú láncszemévé vált. Nyugat-európai partnereink máig úgy tartják számon ezt az eseményt, mint amely kétséget kizáróan döntő mértékben járult hozzá a kommunista diktatúrák összeomlásához. A magyar szabadságszeretet képének adott további értelmet a páneurópai piknik történelmi eseménysora, amely ismét elhelyezte a XX. századi történelmi tablón Magyarországot.
Habsburg Ottó nem elégedett meg ugyanakkor a diktatúra megdöntésének ezzel a lépésével. A rendszerváltozást követően szószólója lett annak, hogy a volt keleti blokk országai, köztük Magyarország mihamarabb teljes jogú felvételt nyerjen az Európai Unióhoz. A gyakorlati aktivitása mellett számos elméleti munkájában tárgyalta elkötelezetten az európai integráció témakörét annak egyértelmű támogatójaként. Úgy gondolom, joggal írták róla a nyugati sajtóban a gyász pillanataiban 2011-ben, hogy Habsburg Ottó az európai gondolat, az integráció legnagyobb építőmesterei közé tartozott, olyanok társaságában, mint Robert Schuman, Konrad Adenauer vagy De Gasperi.
Engedjék meg, hogy az egyházi kapcsolatok felelőseként hozzátegyem Habsburg Ottó mai méltatásához, hogy elkötelezett híve volt a három nagy monoteista világvallás, a keresztények, a zsidók és a muszlimok közötti párbeszéd és jóakarat elmélyítésének is. A vallások közötti bizalomépítést Európa egyik legsürgetőbb feladatának érzem én személy szerint ma is, és ebben szintén támaszkodhatunk elődeink eredményeire.
A politikusi visszavonulást követően az ezredfordulót követően mindamellett következetesen hitet tett a kereszténydemokrata értékek mellett. Publicisztikai munkásságában az uniós alkotmányt övező viták során írásaiban világosan érvelt amellett, hogy Európa egyértelműen álljon ki a kereszténység értékei és hagyományai mellett.
Habsburg Ottó szíve saját kívánságára Magyarországon, a Pannonhalmi Bencés Főapátságban nyugszik. Rá emlékeznek ma a hazai és a nemzetközi tisztelői Pannonhalmán ünnepi szentmisével és történelmi kiállítással. Hajtsunk fejet előtte az Országgyűlésben is, és tekintsünk rá olyan európai emberi személyiségként, mint aki sokat áldozott életéből, erejéből a mai modern Magyarország és Európa javára.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)
