HÖLVÉNYI GYÖRGY
HÖLVÉNYI GYÖRGY
HÖLVÉNYI GYÖRGY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. A Vöröskereszt ügyéért felelős államtitkárként engedje meg, hogy ne a vádjait ismertessem újra, és ne is azt ismételjem meg, hanem egypár tényre felhívjam a figyelmét.
Az előterjesztés célja az, hogy kiérlelt, nemzetközileg is és Magyarországon is a legszélesebb körben egyeztetett, a Vöröskereszttel együtt egyeztetett álláspont kerüljön ide az Országgyűlés elé. Egy munka közben vagyunk, ezt a munkát folytatjuk, és ezt a munkát fogjuk befejezni.
Azért mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy 2011. február 23-án a Magyar Vöröskereszt elnöke, Habsburg György kereste meg az illetékes minisztériumot a Vöröskeresztről szóló törvény felülvizsgálatának gondolatával, a szabályozást nagyban módosító javaslatával. Ez a konkrét példa is nagyon jól illusztrálja azt a sok, valóban kiragadott és csúsztatott állítást, amelyet most meghallgattunk.
Amennyiben önök folyamatosan figyelemmel kísérik a törvény-előkészítés folyamatát, egyértelműen látható, hogy a társadalmi vitára bocsátott tervezetek a társadalmi egyeztetéseket követően sokat változtak. Ez igazolja azt, hogy ez egy valós, jól működő intézmény, az érintettek javaslatai, véleményei a meghallgatásukat figyelembe véve kerülnek véglegesítésre.
Tisztelt Képviselő Úr! Amennyiben önök a társadalmi egyeztetés intézményének fontosságával, szerepével tisztában vannak és ezt igénylik, biztosan tudják, hogy a Vöröskeresztről szóló törvény társadalmi vitáját követően most ismét - és hangsúlyozom: ismét - szakértői munka folyik annak érdekében, hogy az érintettek, nevezetesen a Magyar Vöröskereszt és nem utolsósorban a Nemzetközi Vöröskereszt véleménye, javaslata megfontolásra, illetve beépítésre kerülhessen. Ez a dolgunk.
Le szeretném szögezni, hogy a Magyar Vöröskereszt továbbra is önállóan gazdálkodik a vagyonával, a kormány nem kívánja a rendelkezési jogát korlátozni. (Tóbiás József: Majd fogja! Nem most!) Víziókból sajnos nem tudunk kiindulni. (Nyakó István: Milyen vízió?) Mindamellett jogos elvárása az államnak, de úgy gondolom, leginkább a társadalomnak, hogy az a szervezet, amely kiemelt mértékű költségvetési forrásból származó pénzösszegekkel gazdálkodik (Tóbiás József: 100 millió forintot kap!), nyilvánosan, átláthatóan, a törvényeknek megfelelően működjön. Egy olyan humanitárius, állami feladatokat ellátó szervezet, mint a Vöröskereszt, amelyre a társadalom életének legkritikusabb szakaszaiban, helyzetében számít, átlátható és világos gazdálkodás mentén kell hogy dolgozzon. (Dr. Józsa István közbeszól.)
Nem ismerem - és hangsúlyozom: nem ismerem - azt a számítási módot, amely szerint, a jól informált ellenzéki zsurnaliszták állítását követve önök azt hangoztatják több helyen, hogy mindössze 100 millió forinttal járul hozzá a szervezet költségvetéséhez. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Kérem önöket, hogy mielőtt megannyi fórumon hangoztatják az ilyen és ehhez hasonló eltévelyedett megállapításaikat, ismerjék meg egy kicsit jobban a Vöröskereszt működését, illetve gazdálkodását. Ezeket a merész állításokat tekintve azonban úgy látom, hogy az államháztartásról szóló ismeretek felfrissítése se ártana ebben a konkrét esetben.
A tervezet szerinti működési struktúra, működési elv a Vöröskereszt jelenlegi belső működéséhez igazodik. A kormány nem kívánta és nem kívánja megbolygatni a jelenlegi működési rendszert, és nem kívánja a belső és külső autonómiát sem korlátozni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De szép!) Az, aki az ellenzéki képviselők közül mélyrehatóbban tanulmányozta a Vöröskereszt alapszabályát, felfedezheti ezeket az egyezőségeket is.
Két mondatot szeretnék mondani, ami a képviselő úrtól elhangzott. Az egyik kifejezetten az egykulcsos adóra vonatkozik. Itt azért álljunk meg egy pillanatra: 150 milliárd marad a családoknál. A tranzakciós adó, mindenki tudja, egy kényszer (Dr. Józsa István közbeszól.) - aki többet utal, többet fizet. Ennél igazságosabbat tessék kitalálni! (Dr. Józsa István közbeszól.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
