TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Országgyűlés! Mondanék néhány jelzőt, fogalmat, amely megvilágítja azt, hogy miért is ez a napirendi címe a mai hozzászólásomnak: semlegesség, emberiesség, pártatlanság, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nem szocialista erények.)
(9.20)
Egyetértek önnel, nem is arról van szó, bár jobb lenne, ha figyelne, tisztelt képviselőtársam, mert egy önök által készített törvényjavaslatról beszélek, és ezek a 150 éves Magyar Vöröskeresztnek a jelzői, fogalmai, hite, értékrendje, amely 150 éve ebben a világban, bárhol is legyen abból a 158 országból, mindenhol igaz, mindaddig, amíg a magyar kormány úgy nem döntött, hogy állami gyámság alá kívánja fogadni a Magyar Vöröskeresztet, felrúgva minden olyan egyetemes értéket, amelyet amúgy a Vöröskereszt a magáénak vall. Köztestületet szerettek volna csinálni önök a Vöröskeresztből, amely lehetővé teszi az állami beavatkozást. Éppen Habsburg Ottóról beszélünk; a teljes tisztelet mellett, a méltatás mellett azért emlékeztetném önöket, hogy Habsburg György az ő fia, aki a Magyar Vöröskeresztnek a vezetője, és akit úgy választottak meg, hogy önök nem mondták meg neki, hogy amúgy ez a választás csak két ciklusra szólhat, sőt önök ezután nem a saját adományaikkal, a saját bevételeikkel, a társadalom által nyújtott adományokkal gazdálkodnak, hanem ezentúl erről az állam fog gondoskodni, mert állampapírban kell tartani mindazt, ami pluszpénz a Vöröskereszt számára. Nevetséges, hogy a Vöröskereszt egyik legnagyobb szimbolikáját kifejező tevékenysége, az önkéntes véradás nem szerepel az előterjesztésben. Nem tudja megmondani ma senki, hogy akkor ezzel majd ki fog foglalkozni, miközben lépten-nyomon halljuk, látjuk és érezzük, hogy szükség van erre a tevékenységre Magyarországon.
Tehát a dolog úgy áll, hogy most önök éppen ezt a törvényjavaslatot visszavonták. Nem tudom, ki volt az a bölcs, aki felismerte, hogy mindennek van egy határa, hogy nem lehet minden az önöké, hogy nem lehet felülírni azt, ami nem ebben az országban, hanem egyetemesen igaz. Ezért azt kell mondanom önöknek, hogy akár meg is süvegelhetnénk önöket, hogy végre valamire ráeszméltek, hogy nem lehet így a politikát alakítani, nem lehet minden civil kezdeményezést önnön képükre formálni.
De hogy ez igaz legyen, engedjék meg nekem, hogy még néhány témával gazdagítsam a felvetést, hogy legalább kezdjenek el gondolkodni rajta, ha már ebben az ügyben képesek voltak felismerni, hogy mi a valóság, és nem pedig a saját maguk direkt politikai, hatalmi érdekeit tekintik szem előtt, akkor mondanék még néhány javaslatot.
Két és fél éve e Ház falai között folyamatosan zajlik egy vita az egykulcsos adórendszernek a szerepéről, helyzetéről, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai vonatkozásairól is. Az első egy évben önök azt mondták, hogy kifutás kell ennek az adórendszernek a kialakításához, legyen türelmes az ellenzék. Türelmesek voltunk, bár nagyon sokan tőlünk elmondták, hogy nem értenek vele egyet. Két és fél év után, amikor a magyar társadalom felső 20 százaléka és alsó 20 százaléka között radikálisan nőtt a különbség, amikor az önök adórendszere következtében az első száz leggazdagabb magyar 130 millió forint plusz adókedvezményt kap, miközben 112 milliárd forint marad benn a költségvetésben azért, mert a társadalom döntő többsége nem tudja érvényesíteni az adókedvezményeket, akkor azt szeretném önöknek mondani, hogy ismételten találkozzanak a valósággal, változtassák meg az egykulcsos adórendszert. Nem azért, mert mi kérjük, hanem azért, mert a magyar társadalomban, világosan látszik, nem jött be ez az elképzelés, bármennyire is hittek ebben önök, nem találkozott a magyar valósággal.
Mondanék még egy példát, amit érdemes lenne önöknek végiggondolni, ez pedig a tranzakció kérdése. Én tiszteletben tartom, hogy a jelenlegi kormány filozófiája úgy néz ki, hogy sok-sok bevételt szerezni bármi áron, legyen az magánnyugdíjpénztár, legyen az tranzakciós adó, legyen az bármilyen ágazati különadó, a lényeg az, hogy a kiadásokon ne csökkentsenek. Nem tudom, hogy önök ezt meddig akarják csinálni, de higgyék már el, hogy amíg érdemi átalakításba nem fognak bele, addig-addig növelhetik a bevételeket, míg a végén kipukkan - már látszik. A tranzakciós adó és az eddigi lépéseik nem más, mint olyan eszközök, amelyek csak lassítják és befagyasztják a magyar gazdaságot. Kérem, ha úgy tetszik… (Boldog István közbeszól.) Majd elmondja ön is a véleményét, tisztelt képviselő úr, nem velem kell vitatkoznia (Boldog István közbeszól.), hanem azokkal az emberekkel, akik a csekkjeik után majd látják, hogy be kell fizetni a különadójukat. (Boldog István: A szuperbruttóról beszéljél!) Erre adjanak választ! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
