DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedje meg, hogy egy vallomással kezdjem a hozzászólásomat. Törvénytisztelő ember vagyok, s az általam vezetett bizottság is tiszteli a törvényeket, akkor is, ha a törvények rosszak. Én úgy tanultam, hogy ha rossz a törvény, akkor meg kell változtatni, és amíg nem változtatják meg az illetékesek - jelesül az Országgyűlés, a parlament -, addig be kell tartani.
Nos, ezért aztán a költségvetési bizottság ideterjesztette ezt a törvényjavaslatot, a Nemzeti Médiahatóság jövő évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslatot, noha én ezzel az eljárással, ezzel a szabályozással, ezzel a gyakorlattal nem értek egyet. Amikor két évvel ezelőtt először találkoztam ezzel a problémával, akkor még nem volt hatályban sem az új államháztartási törvény, sem az új médiatörvény, és több képviselőtársammal - de eggyel biztos, most már pontosan emlékszem - a bizottságban, pontosan Babák képviselőtársammal, aki most éppen nincs itt, együtt reménykedtünk abban, én legalábbis reménykedtem, és ő valami hasonló módon fejezte ki magát, hogy majd rendbe hozzák ezt a problémát az új médiatörvény megalkotásakor.
Mert mi a probléma? A probléma elvi, gyakorlati, szakmai síkon egyaránt jelentkezik. Nem először mondom el, sokan már unják, hogy elmondom, de mást nem tehetek, mint újra elmondom: nincs olyan, kérem szépen, egy kultúrállamban, hogy egy államnak két költségvetése van. Van egy költségvetésünk, Magyarország központi költségvetése, elfogadás előtt áll éppen, és lesz egy másik költségvetése az országnak, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság költségvetése. Hát még logikailag se stimmel! Ha Magyarországnak van egy költségvetése, Magyarországnak nem része a Nemzeti Médiahatóság költségvetése? De ez csak egy logikai probléma.
Az elvi kérdés az, hogy azok az ősrégi költségvetési elvek kerülnek itt teljesen figyelmen kívül, amelyekre kiváló magyar tudósok, jogászok, többek között Magyary Zoltán is rámutatott 90 évvel ezelőtt: az egységesség és teljesség elve. Az átláthatóság azt követeli, hogy a közpénzeket egy nagy költségvetésben kell összegyűjteni és elosztani, hogy mindenki, aki ezzel foglalkozik, rátekinthessen, áttekinthesse, és nem kell szeletelni - ez az elv sérül. Tudom, vagy legalábbis úgy emlékszem, hogy ez a mulasztás, ennek a hibának az eltűrése nem róható föl egyedül a jelenlegi kormányszövetségnek, de mégiscsak felróható, mert ott van az erő, a kétharmad. Ha felismerték, ha felismernék, vagy hajlandók lennének felismerni ezt a problémát, változtathattak volna rajta, és betehették volna a Nemzeti Médiahatóságot az államháztartásba. Azért vannak itt ugye előkelő idegenként vagy még úgy sem a kormány illetékes képviselői, merthogy semmi köze a kormánynak ehhez a területhez. Ez egy vicc!
Tehát az államháztartásban kellene szerepelnie ennek a költségvetésnek, ugyanúgy, mint az Akadémia költségvetése, a Legfelsőbb Bíróság költségvetése, az Országgyűlés költségvetése és így tovább. Tehát ez egy nagyon súlyos mulasztása ennek az Országgyűlésnek, ennek a gyökerei visszanyúlnak emlékeim szerint még a 90-es évekre, amikor az első, az Antall-kormány idején alkották meg azt a médiatörvényt, ami olyan lett, amilyen; most már béke poraira, van helyette más, de ezt a hibát magával hurcolja azóta is.
A másik probléma gyakorlatibb. Aki költségvetési tervezéssel, egyáltalán pénzügyi tervezéssel foglalkozott, tudhatja, hogy a költségvetés egy pénzügyi terv, és a tervezésnek vannak folyamatai. Hogyan készül egy fejezeti költségvetés az állami költségvetésen belül? Egy fejezet, mondjuk, a Belügyminisztérium vagy a Statisztikai Hivatal vagy egy másik tárca elkészíti az elgondolásait, a költségvetési támogatásra vonatkozó igényeit, és ezt bemutatja, korábban a Pénzügyminisztériumnak, most ugye úgy hívják, hogy Nemzetgazdasági Minisztérium - minden “nemzet”-tel kezdődik, minden főhatóság -, és ott a megfelelő szakemberek, szakreferensek, a finanszírozók tüzetesen megnézik, hogy most mire kell pénz, mennyi pénz kell, és van-e annyi pénz egyáltalán, amit igényel a tárca. Tehát átmegy egy szűrőn az egész tervezési folyamat.
Kérem, az én időmben, amikor én a József nádor téri házban dolgoztam, olyan szakértők voltak, akik például a közlekedésfinanszírozásnál azt is tudták, hogy a vasúti talpfák távolsága mekkora, és a sínek összeillesztésénél mekkora rést kell hagyni ahhoz, hogy ne feszítse a hőtágulás szét a síneket. Olyan mértékű szakismerettel rendelkeztek azok a minisztériumi előadók, hogy véleményezni tudták a tárca költségvetését, hogy miért kér ő ennyi támogatást, amennyit éppen kér.
Na most, ez a szűrő hiányzik, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési bizottságban ilyen szűrő nincs. A költségvetési bizottság egy postás, postás - (Babák Mihály közbeszólása.) örülök, hogy megjött a képviselő úr - szerepet játszik itt a bizottság; szerencsére nem velem az élen, mert azért arra vigyáztam, hogy én ezt az előterjesztést nem írtam alá. Ezzel ugyan az égadta világon semmi érdemi dolgot nem tettem, de jelezni kívántam, hogy én ezzel sem elvi, sem praktikus szempontból nem értek egyet. Tehát nem ment át egy szűrőn ez a költségvetés.
Nekem maximális tiszteletem a médiahatóság szakmai menedzsmentje iránt, de azzal együtt is tulajdonképpen de facto az előterjesztő ő, és nem a bizottság. Itt Mandur képviselőtársam tulajdonképpen joggal teszi szóvá, hogy ki itt az előterjesztő. Hát a költségvetési bizottság egy postás, idehozta azt, amit kapott, miután ugye a tisztelt bizottsági többség azt mondta a bizottsági ülésen, hogy akkor ez hadd menjen tovább, és hadd legyen belőle törvény, mint ahogy eddig is lett belőle törvény. (Babák Mihály: Nem gondoskodtál róla!)
(21.20)
Ez a költségvetés nem megy át olyan szűrőn, mint a központi költségvetés. Emlékezzünk arra, a központi költségvetésről szóló törvényjavaslatot két nagyon fontos intézmény nézi meg, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács. Véleményt mond, itt elmondja az expozét az elnök, a másik elnök is beküldi a véleményét, és azokra a véleményekre támaszkodhat a parlament, amikor a törvényt megalkotja. Itt ilyen szakvélemény nincs.
Kérem, mondhatná azt valaki, hogy a költségvetési bizottság elnöke gondoskodjon arról, hogy ilyen szűrőket építsen ki. (Babák Mihály: Pontosan! Ezért kapod a pénzt.) Akkor majd föl fogok kérni egy kormánypárti képviselőt, mondjuk, Babák képviselőtársamat, roppant sokoldalú szakember, hogy akkor szíveskedjék vállalkozni arra, hogy a költségvetési bizottság tagjaként (Babák Mihály: Van szakértői kereted!) szánjon rá a drága idejéből néhány hetet, és nézze át tüzetesen a Médiatanács törvényjavaslatát. (Babák Mihály: Van szakértői kereted!)
Én ezt nem tettem meg. Én arra ügyeltem, hogy a bizottság törvényesen járjon el. Azt szerencsére nem írja elő a törvény, hogy a tervezést is a költségvetési bizottság végezze. Ez abszurdum lenne. Megfordul a képlet, kérem szépen! A törvényhozás, benne a bizottsági munka nem tervezéssel foglalkozik, hanem törvényalkotással foglalkozik, meg ellenőrzéssel foglalkozik. Nincs nekem semmi okom arra, hogy én kételkedjek a menedzsment szakértelmében, mint mondtam, de azért egy-két olyan dologra hadd emlékeztessek, ami mégiscsak azt mondatja velem, hogy jó lett volna megnézni ezeket a számokat, mert mindenki tévedhet, a legjobb szándék mellett is.
Én szóvá tettem a központi költségvetési törvényjavaslat általános vitájában, hogy a médiahatóság számára juttatandó közszolgálati hozzájárulás mértéke valahogy nem jól van kiszámítva. Ez csak egy példa. Azt írja az indokolásban az előterjesztő miniszter úr, hogy a közszolgálati hozzájárulás mértéke az Mttv. 4. mellékletében foglaltaknak megfelelően a 2012. évi összeg fogyasztói árindexszel történő korrigálásával került megállapításra.
Kérem szépen, ez az összeg - a támogatási igény - tízszázalékos növekedést tartalmaz. A fogyasztói árindex szerencsére nem volt ekkora. Ez csak egy példa, ajánlom a szíves figyelmébe Baross igazgatóhelyettes úrnak, aki figyelemmel kíséri ezt a vitát, mint máskor is, hogy talán ezt nézzék meg. Csak példának mondtam arra, én továbbra sem kételkedek a tisztességében, szakértelmében ennek a menedzsmentnek, de a bizottságnak arról nem volt módja meggyőződni, hogy végül is ez az előterjesztés a maga számszaki összetételében mennyire konzisztens, és mennyire hozható ide. (Babák Mihály: Pedig ez a te felelősséged.)
Tehát, tisztelt elnök úr, az a helyzet, itt egy mulasztás terheli az Országgyűlést, benne elsősorban természetesen a tisztelt kormánytöbbséget, hogy hozzanak létre olyan helyzetet most már végre, hogy ezt a hatóságot, ennek a költségvetését tegyék bele az államháztartásba, legyen egy felelős miniszter, aki kérdezhető, interpellálható, nem úgy, mint ahogy elhangzott, hogy ennek a hatóságnak az elnöke kívül esik mindenféle parlamenti ellenőrzési hatókörön. Nem kérdezhető meg. Már úgy értem, hogy parlamentáris eszközökkel, hogy most akkor ez hogy van, meg miért így van.
Annak idején föltettem egy kérdést arról, hogy a Rádió épületét, a Bródy Sándor utcai épületet esetleg el akarja adni a hatóság, aminek nemcsak anyagi, hanem szimbolikus értéke is van. Nem tudott rá válaszolni senki a kormány részéről, mondván, hogy kérem szépen, ez nem a kormánynak a hatóköre. Ez egy farizeus magatartás.
Ezt a postás szerepet szíveskedjék megszüntetni az igen tisztelt kormányszövetség. És én nagyon remélem, hogy jövő ilyenkor már nem erről fogunk vitatkozni, mert azokat a törvényi változtatásokat végre fogják hajtani, amelyek alapján helyére fog kerülni ez a kérdés, oda, ahova való, a központi költségvetésbe és az illetékes miniszter feladatkörébe.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
