SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ezt az előterjesztést ma reggel tárgyalta a fenntartható fejlődés bizottsága, jó korán, méghozzá rohamtempóban, mert aztán sietni kellett a képviselő uraknak és hölgyeknek ide szavazni. Azt gondolom, hogy ez önmagában is érdekes.
A másik érdekes dolog, hogy a jelen vitával párhuzamosan folyik ugyanebben a bizottságban az igazi nagy felelősök és az igazi nagy szakemberek meghallgatása a Paksi Atomerőmű élettartam-hosszabbításával és bővítésével kapcsolatban. Mi pedig most itt egy képviselői önálló indítványt tárgyalunk ahelyett, hogy ott lennénk mi is, és hallgatnánk, hogy az igazán ehhez értők és igazából ebben a témában felelősek mit gondolnak a helyzetről, tehát képviselői önálló indítványt tárgyalunk, miközben az előző napirendi pont egy nagy energetikai saláta volt. Ha a kormánynak szándéka lett volna ezt a kérdést rendezni, akkor ebbe a salátába ezt belepakolhatta volna egészen nyugodtan, hiszen van abban már minden, ez nagyon simán elfért volna benne.
Az tehát, hogy egyszerre működik a bizottságban egy nagyon fajsúlyos meghallgatás, amit egyébként hetek óta tologatnak, keresnek rá időpontot, majd ugyanebben az időpontban plenáris ülésen tűzik napirendre egyéni képviselői indítványként az ezzel kapcsolatos törvénymódosítást, azt gondolom, hogy így nincsen rendben. Nem lenne itt komoly baj, képviselőtársaim, ha nem kellene civil szervezeteknek, magánszemélyeknek minden egyes dokumentumot, minden egyes szerződést peres úton kikényszeríteni az MVM-ből vagy a Paksi Atomerőműből. Évek óta ez megy - gondolom, önök is figyelik ezt a folyamatot -, évekig eltartanak ezek a peres folyamatok, és úgy jutunk hozzá olyan információkhoz, amelyek alapvető kérdésekről szólnak. Az állampolgároknak joguk van megtudni azt, hogy ezekben mi van, hiszen ezek közpénzekből készülnek - méghozzá nem is kevés közpénzből -, és alapvetően meghatározzák a következő 30-40 évre az ország energiapolitikáját.
Nem lenne itt baj tehát, ha éreznénk valamiféle transzparenciát a döntések körül, ha látnánk ezt a folyamatot az elejétől a végéig, látnánk ennek az ütemezését, és látnánk azt, hogy megalapozott és független szakértők tanulmányai alapján zajlanak az események. Nem ezt látjuk, nem ezt látják azonban a parlamenten kívüli erők, és nem ezt látják a civil szervezetek sem: perek sokaságát látjuk, évekig húzódó eljárásokkal kerülünk csak egyre közelebb az ismeretekhez, és ez nincsen rendben. Azt gondolom, hogy ez a mai esemény is, hogy parallel folyik két nagyon fontos tárgyalás az atomenergetikával kapcsolatban, azt mutatja, hogy próbálják megosztani a figyelmet, próbálják megosztani az erőket, és tovább erősíteni azt a benyomást bennünk, hogy itt bizonyos információkat el akarnak hallgatni.
Az LMP-nek számos aggálya van eleve az atomenergetikával kapcsolatban, de a mai előterjesztéssel kapcsolatban is. A Paksi Atomerőmű reaktorainak üzemidő-hosszabbítása nem elkerülhető; ezt az LMP zöldpártként is mindig elismerte, és mindig ez volt az álláspontja. A civilek ennél tovább mennek; van, aki ezt vitatja, és az ő érvelésükben rengeteg megalapozott elem van, amelyeket nem lehet szerintem lesöpörni az asztalról. Az LMP mindenesetre úgy gondolja, hogy az élettartam-hosszabbítás, az üzemidő-hosszabbítás jelen pillanatban nem megkerülhető; az más kérdés, hogy ezzel sokkal korábban kellett volna érdemben foglalkozni.
Néhány hét múlva lesz az I-es blokk harmincadik születésnapja, és néhány hét múlva lejár ennek az engedélye. Réges-régen ott kellene már tartanunk, hogy látjuk azt, megalapozott tanulmányok alapján biztosak lehetünk abban, hogy az élettartam-hosszabbításnak megvan a létjogosultsága, és ez biztonságtechnikai szempontból is elfogadható, de nem itt tartunk. Nem látjuk azt a transzparens folyamatot, ami alapján el tudunk jutni odáig, hogy az új engedély kiadható, és most is csak azt látjuk, hogy bizonyos akadályokat takarítanak el törvényi úton az útból, hogy ne akadékoskodhasson senki, és ha bírósághoz fordul is - mert ezek szerint persze fordulhat -, akkor se lehessen halasztó hatálya vagy felfüggesztő jellege a bírósági ítéletnek. Márpedig, tisztelt képviselőtársak, Fukusima óta nem ugyanabban a világban élünk, mint éltünk előtte, és Fukusima óta elkezdődött egy teljesen normális folyamat abban a tekintetben, hogy különböző országok elkezdtek komoly és független vizsgálatokat folytatni annak kiderítésére, hogy vannak-e biztonsági hiányosságok az egyes reaktorok esetében.
Belgiumban le kellett állítani a mi I-es reaktorunkhoz hasonló korosztályú blokkokat, mert egy speciális és független vizsgálat nyomán egyértelművé vált, hogy repedések és buborékok vannak a reaktortartály anyagában. Franciaországban maga egy reaktor építője jelentette ki - szintén független vizsgálatok után -, hogy a továbbműködtetés biztonsági feltételeinek megteremtéséhez blokkonként körülbelül 1000 milliárd forintnak megfelelő összeget, nagyjából egy új reaktor árát kellene az erőműre költeni. Egy harmincéves reaktorra kellene tehát költeni Franciaországban 1000 milliárd forintnak megfelelő összeget, hogy valóban biztonságos legyen. Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy a biztonság mindenekfelett áll, ez egyáltalán nem játék. Nagyon drága technológiáról van szó, és nagyon komoly következménye lehet annak, ha itt valami nem megfelelően működik. Ilyeneket láttunk - remélem, hogy több ilyet nem fogunk látni -, de ez azt jelenti, hogy a biztonságba és az elővigyázatosságba kell a legtöbbet fektetnünk.
(12.30)
Ez nyilván rögtön megkérdőjelezi azt a mítoszt, hogy az atomenergia olcsón termel áramot, hiszen minél többet fordítunk a biztonságra, minél többet költünk arra, hogy ne következhessenek be olyan események, amelyek bekövetkeztek eddig a világ néhány pontján - és a legnagyobb ipari katasztrófákról beszélünk -, annál inkább mítosz az, hogy az atomenergia olcsó áramot termel.
Kepli képviselő úr, az LMP nem az atomenergia drasztikus kivonásának híve. Az atomenergiára itt szükség lesz még jó néhány évig, ezeket a blokkokat tovább kell üzemeltetni, nem látunk mi sem más utat erre. A bővítéssel kapcsolatban más a véleményünk, de ez egy másik vita lesz, és szerintem nem ehhez a napirendhez tartozik. Mindenesetre vettük tegnap is, már a múltkor is, hogy az áram nem a konnektorból jön, nagyon köszönjük, hogy a figyelmünket erre felhívta, bár ha nem onnan jön, próbálja ki nyugodtan, többféle módszer van, hogy van-e benne áram vagy nincsen. Mindenesetre ez egy ennél sokkal komolyabb kérdés, mint hogy ezzel így el lehessen viccelni.
Említettem, és még egyszer mondom: nem megkerülhető az üzemanyag, helyesebben az atomenergia felhasználása Magyarországon 2012-ben, de 10-15 év múlva teljesen más világ lesz, nemcsak nálunk, hanem a világ normálisabb és fejlettebb részén is. Én értem azt, hogy konszenzus volt itt az előző rezsimben - ha szabad így mondani - azzal kapcsolatban, hogy ezt az élettartam-hosszabbítást el kell végezni. Én azt gondolom, ez így rendben van. A bővítéssel kapcsolatos konszenzussal már nem tudunk egyetérteni, és nagyon csodálkozunk, hogy itt a Jobbik nemzeti érdekekről beszél, és maga is csatlakozik ehhez a kánonhoz. Itt nem gondoljuk, hogy nemzeti érdek, hogy a GDP 10 százalékának megfelelő óriásberuházással lehet csak megoldani az ország hosszú távú energetikai problémáit. Egy ekkora beruházásba belekergetni egy teljesen homályos finanszírozási modellel, egy nem ismeretes finanszírozási modell alapján az országot, ez mérhetetlenül veszélyes, pláne úgy, hogy nem transzparensek az előkészítési lépések, és nem látjuk, mi történik pontosan az MVM háza táján, amelyet szépen teleraktak atomos szakemberekkel, és bizony, az előző vitában is láttuk, hogy teljesen háttérbe szorulnak az egyéb energetikai lépések.
Kepli úr, a nagy aktivitású hulladék elhelyezése nemhogy nálunk nem megoldott, az egész világon nem megoldott. Ez az elővigyázatosság elvének a legnagyobb megcsúfolása, amit nem mi követtünk el, hanem mindenki, aki ehhez az eszközhöz nyúlt. Nem tudjuk, hová fogjuk tenni a nagy aktivitású hulladékokat, nem tudjuk, mi lesz azzal az óriási mennyiségű anyaggal, ami majd egy végleg szétszerelt erőmű anyagában van, nem tudjuk, mi lesz ezeknek a sorsa.
A megújuló technológiák 10 év alatt annyit fognak fejlődni, minden szakanyag erre konkludál, hogy versenyképes lesz az atomtechnikával, és nekünk ezért mindent meg is kell tennünk, hogy ez így alakulhasson, és most kell azokat a lépéseket meghoznunk a mai Magyarországon, hogy 10 év múlva valóban eljussunk odáig, hogy nem egy ilyen teljes mértékben centralizált, ennyiben drága és veszélyes technológiához nyúlunk, és kezdünk el most olyan lépéseket tenni, amelyek visszafordíthatatlanok, hanem egy decentralizált, a fogyasztókhoz közelebb lévő hálózattal, egy okos hálózattal operáló energiarendszert építsünk, ami igenis versenyképes lesz. A világ számos pontján már építettek olyan hálózatokat, amelyek sokkal kevésbé veszélyesek, sokkal kevésbé centralizáltak, és mint ilyen, nem is drágák, ezekkel kiválthatóak lesznek ezek az óriásberuházások.
Alelnök úr, a finnek már réges-régen megbánták, hogy belefogtak ebbe az atomerőmű-építésbe, annyira megbánták, mint a kutya, amelyik tizenkettőt kölykezett. Ez a beruházás egy óriási fiaskó, és én nem gondolom, hogy Magyarországon egy ilyenbe kellene belefutni. Ha Finnországban előfordulhat az, hogy hatéves csúszások vannak egy beruházásban, és a beruházás értéke már az egekben jár ahhoz képest, mint ahogyan régen tervezték, és teljesen megdőlt az a mítosz, hogy ez majd olcsó energiát fog termelni, akkor ebből nekünk tanulnunk kell, azt gondolom, és tanuljunk is belőle.
Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat kiiktat egy olyan lehetőséget, hogy az üzemeltetéshez kiadott engedélyt tartalmazó határozat végrehajtását felfüggeszthesse a bíróság. Mi ezt nem érezzük indokoltnak. A jelenlegi törvényben is van arra lehetőség, hogy ha az Országos Atomenergia Hivatal talál valami olyan jelenséget, ami veszélyezteti a nukleáris biztonságot, és ezért korlátozza, leállítja az atomerőmű egyes blokkjainak a működését, ezt nem függesztheti fel a bíróság, éppen a nukleáris biztonság érdekében. De itt most nem ez a helyzet. Amit ebben a törvénytervezetben önök egyéni képviselői indítványban előterjesztettek, az nem egy ilyen helyzetet tartalmaz, és a már futó eljárások esetében is lehet alkalmazni ezt a szabályt, ami egyértelmű, hogy mire megy ki. Ugye, itt hatalmas késésben vannak az élettartam-hosszabbítással kapcsolatban, réges-régen be kellett volna fejezni az ezzel kapcsolatos hatástanulmányokat és egyebeket, az engedélyezési eljárást, és akkor nem futottunk volna bele egy olyan helyzetbe, hogy esetlegesen, ha valaki bírósághoz fordul, és esetlegesen a bíróság helyt ad a kifogásoknak, akkor itt álljunk egy olyan helyzetben, hogy az üzemeltetésben komoly problémák vannak. Óriási lemaradásban vannak, nem tudom, ezért ki a felelős, különösebben nem is akarom ezt firtatni, mindenesetre képtelenek tartani a határidőket, és képtelenek tartani a transzparenciára vonatkozó kritériumokat, ami, azt gondolom, mindenképpen vérlázító.
Átlátható döntéseket akarunk, az emberek által megismerhető érveket, döntéseket és olyan tényeket és független vizsgálatokat. Ha nálunk is lenne olyan független vizsgálat, amit nem az MVM Rt. finanszíroz, és nyilván nem azokat a vállalkozókat etetik meg vele, akik függésben vannak ettől az egész rendszertől, ha független vizsgálatokat látnánk, sokkal nyugodtabbak lennénk abban a tekintetben, hogy biztonságosan meghosszabbítható a Paksi Atomerőmű I-es blokkja. A többi valószínűleg sokkal gördülékenyebben fog majd menni, de az I-es blokkal kapcsolatban nagyon komoly aggályaink vannak, és ezeket az aggályokat még senki nem oszlatta el.
Tisztelt Ház! Ennyit mondtam volna ezzel az egyéni képviselői indítvánnyal kapcsolatban, és gondolom, az élettartam-hosszabbításon túl a bővítésről és az új reaktorok építéséről lesz még alkalom az Országgyűlésben beszélni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
