DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ma már a harmadik olyan törvényjavaslat, amely átlagon felüli terjedelmű és igen nagy jelentőségű életviszonyokat szabályozó törvényjavaslatnak minősül. Nekem jutott az a feladat, hogy mind a háromnál elmondjam a Jobbik-frakció vezérszónoki nyitó beszédét.
Mindegyiket azzal kellett kezdenem, és most is azzal kell kezdjem, hogy itt is a felkészülési idő, az áttekintési idő biztosítása sajnálatos módon nem felelt meg annak a követelménynek, amit az érdemi vita lefolytatásához kellett volna biztosítani. Ugye, itt is, mielőtt még államtitkár úr elmondja, hogy ennek a javaslatnak is egy jelentős része településjegyzéket tartalmaz, itt most jelen esetben az újraszerkesztett kistérségi települések rendszerét, azért azt el kell mondanom, hogy viszont a törvényjavaslattal érintett jogszabályok nagy száma miatt - ahogy ezt már Apáti István képviselőtársam elmondta - oly mértékű alapos elemző munka kell, amelyet az érdemi - tehát jelen esetben pénteki benyújtásról van szó, és a tárgyalást ma kezdtük meg szerdán, ugyanakkor hétfőn egész nap ülésezés volt, kedden is, tegnap is ülésezés volt, illetve bizottsági munkák, tehát érdemben inkább csak egy-egy fontosabb, jelentősebb elemet tudnék kiemelni.
A javaslat céljával egyébként mi magunk is egyetértünk, tehát Magyary Zoltán munkássága nyilván nem hiába ihlette meg a kormánypártokat arra, hogy az egyszerűsítés, az államélet normális működése irányába mozduljunk el. Sajnos a bürokrácia olyan szinten rátelepedett a mindennapi életre, amelyben akár egy anyakönyvi ügytől kezdve egy állampolgársági ügyön át egy gépjármű-vezetői engedély kiváltásán keresztül sok minden nehézséggel kell szembesülni egy állampolgárnak. Ez egy nagyon fontos állami cél. Még nem hallottuk a jó állam kifejezést, pedig ezt sokat emlegették a kormánypártok az elmúlt két és fél évben. Tehát a jó állam valóban elvárhatóan kell hogy törekedjen arra, hogy egyszerűsítse a polgárok életét, és ne támasszon olyan követelményeket olyan ügyekben, amelyeket az az ügy elintézése nem kíván meg.
Magyary Zoltántól azért érdemes felidézni öt olyan alapelvet, ami szerint igazából az állam akkor válik a köz szolgálatára alkalmassá, ha legalább teljesíti az alábbi ötöt. A hivatalos közszolgálat elterjedése, a végrehajtó hatalom erősödése a törvényhozás rovására, mely a modern közigazgatás technikai követelményeinek következménye, a dolgozó tömegeknek az államéletbe való cselekvő bekapcsolása, az azonos foglalkozású emberek önkormányzati testületekbe, önkormányzati hivatásrendekbe szervezése, a gazdasági élet közüggyé való nyilvánítása és vezetésének állam által való átvétele, a közigazgatási vezérkar alkalmasságának vizsgálata.
Tehát alapvetően a professzionista bürokrácia fontosságára utal Magyary Zoltán ezekben az elveiben, amit 1939-ben az Egyedül Vagyunk című folyóiratban “Államéletünk válsága” című tanulmányában foglalt össze. Tehát magyarul: a leghangsúlyosabb rész mi ezen a téren az államtól? Mi várható? A bürokrácia túlburjánzása és a túlszabályozottság elleni küzdelem.
Az ezzel kapcsolatos célokat mi is osztjuk. Egy érdekes anekdotát érdemes volna fölidézni ebben a körben, hogy miket tud az állam a bürokrácia túlburjánzása kapcsán előállítani, különleges helyzeteket, megdöbbentő helyzeteket. Amikor az illetéket még annak idején, 1966-ban még nem a törvény, hanem egy pénzügyminiszteri rendelet szabályozta, volt egy érdekes alcíme. Mégpedig ez úgy szólt, hogy “az illetékmentes kiadvány kiadására irányuló illetékköteles beadvány illetéke.” És a címhez fűzött lábjegyzet a következőt tartalmazta: “Ilyen eljárás ugyan még nincs, de ha egyszer lesz, az illetéke máris szabályozva van.” No, tehát az ilyen típusú félrehajlásokat és jogszabályi csapdákat, gordiuszi csomókat mindenképpen át kell vágni.
Hogy mi indokolta ezt a rohammunkát, legalábbis ami a beterjesztést illeti, azt viszont nem tudjuk megfejteni. A kormányhatározat, ami a Magyary egyszerűsítési program elfogadását tartalmazza 2011-ből, úgy szabályozta, hogy 2013. április 30-áig kell ezt elvégezni. Nyilván nem baj korábban megfelelni egy saját, kormány által vállalt követelménynek. Az már viszont annál nagyobb baj, hogy érdemben ezt a rövid másfél-két napos időt kaptuk arra, hogy áttekintsük a javaslatot.
Mindazonáltal az egyes részterületeken előterjesztett szabályozások jelentős részével egyet lehet érteni. Tehát jó dolog az, hogy az anyakönyvi eljárásban egyszerűsödnek a szabályok. Jó dolog az, hogy bármely anyakönyvvezetőnél lehet anyakönyvezéssel kapcsolatos igényeket előterjeszteni. És aminek különösen nagyon örülünk, hogy az anyakönyvezés rendszerében végre azok a módosítások is átvezetésre kerültek, amelyek mind az új és még hatályba nem lépett törvényt érintik, illetve a régi törvényt is. Tehát számos olyan lyuk, kiskapu volt, betöltetlen rés, amelyet most ez a javaslat pontosít, illetve megteremti az ésszerűbb, egyszerűbb eljárás rendjét.
Állampolgársággal kapcsolatos területen üdvözöljük azt, hogy amellett vállalt kötelezettséget a kormányzat, hogy megteremti a teljes körű magyar állampolgársági nyilvántartást. Ez egy fontos előrelépés. Az állampolgársági jog kiterjesztésére vonatkozó indítványt örömmel tettük meg annak idején 2010-ben, az Országgyűlés szinte első napjaiban terjesztettük elő erre vonatkozó indítványunkat, és bár ez a kormányprogramban, illetve előtte a választási programban a kormányoldalon nem jelent meg, egyedül a Jobbik programja vállalta azt, hogy ki kell terjeszteni, biztosítani kell magyar testvéreink számára a magyar állampolgársághoz való jutást, ezt végül is egy általunk is támogatott törvénnyel sikerült 2010-ben megteremteni. Ennek nyomán elcsatolt területen élő testvéreink közül nagy számban nyújtottak be ilyen kérelmeket, és nagyon helyes az a törekvés, hogy a magyar állam egy átlátható rendszerben legyen képes nyilvántartani, figyelemmel kísérni azt, hogy nemcsak határainkon belül, hanem jelenlegi határainkon kívül élő polgáraink közül kik azok, akik magyar állampolgárok. Ezt üdvözöljük.
Az eljárások zajlásával kapcsolatban azonban mindenképpen egy gyakorlati kritikaként kell elmondanunk, hogy igen lassan zajlanak ezek az eljárások. Tehát helyes az a felismerés, amit államtitkár úr is kiemelt, hogy gyorsítani kell ezeket az eljárásokat, azonban nem feltétlenül a jogszabály-módosítás a garanciája ennek. Ezt már nagyon sokszor láttuk, és elmondtuk, hogy lehet itt akár egy 30 napos határidőt is leírni, de ha az apparátus nem kapja meg azt a pénzt, paripát, fegyvert, lehetőséget, amivel a testvéreink számára az állampolgárság kedvezményes honosítás útján történő megadását biztosíthatja, akkor ezek csak leírt szavak maradnak.
Úgyhogy arra kérem államtitkár urat, hogy azt a kérést továbbítsa mindazok nevében is, akik gyakran fordulnak hozzánk is egyébként, képviselőkhöz ilyen panasszal elcsatolt területen élő magyar honfitársaink közül, hogy nem haladnak ezek az eljárások kellő ütemben, kérjük, hogy tegyék meg a lépéseket annak érdekében, hogy ezt felgyorsítsák. Nagyon méltánytalan és nagyon kiábrándító tud lenni sok esetben, ha azt tapasztalják, hogy lassan, illetve bürokratikus akadályok mentén bírálják el kérelmüket, noha ők is ugyanúgy magyarok, mint mi, csak a történelem gyászos és tragikus következményei miatt jelen pillanatban határainkon kívül élnek, de a nemzet testéhez tartoznak ők is.
Az állampolgárság megszerzésének egy új jogcímét tartalmazza a javaslat, és itt a részletes szabályok mögött szeretném, ha olyan garancia is megjelenne, amely kizárná azt, hogy ezt a most megnyíló lehetőséget visszaélésszerűen lehessen alkalmazni.
(13.20)
Miről van itt szó igazából? Tehát a tíz éve érvényes házasságban élő nem magyar állampolgár, akinek a házastársa az állampolgársági kérelem benyújtásának időpontjában magyar állampolgár, a magyar nyelvtudását igazolja, nemzetbiztonsági érdekeket nem sért, és megfelel a törvény egyéb feltételeinek, kedvezményesen honosítható. Itt a kérdés igazából az, hogy el kellene gondolkodni azon, és erre módosító javaslatot is fogunk előterjeszteni, hogy nem kellene-e megkövetelni azt, hogy a házastárs, akinek révén egy Magyarországhoz, a magyarsághoz igazából csak legfeljebb nyelvtudásában közzel rendelkező ember szerezhet így állampolgárságot, nem kellene-e kikötni azt, hogy ez a házastárs, aki itt most állampolgárságijog-szerzést alapoz meg, ne csak akár egy pillanatig vagy éppen az állampolgársági kérelem benyújtása előtti pillanatban legyen állampolgár, hanem hosszabb ideig, tehát mondjuk legalább egy- vagy kétéves időtartamot feltételezzünk vagy biztosítsunk. Ugyanis el kellene kerülni az olyan eseteket, amikor az olyan személyek, akik egyébként a magyarsághoz való kötődésükben nem mondhatók kifogástalannak, tulajdonképpen kifejezetten ezen intézmény felhasználásával, kihasználva a házastárs friss állampolgárság-szerzését, tulajdonképpen úgy legyenek állampolgártársaink, hogy valójában nincs e mögött a viszony mögött egy tartósabb állampolgársági kötelék. Tehát itt némi aggályt kell felmerítenünk, amellett, hogy hangsúlyozzuk az állampolgársági eljárással kapcsolatos egyéb egyszerűsítések, ésszerűsítések egyébként helyes voltát.
Ami a kistérségekkel kapcsolatos szabálykört illeti, itt a kistérségeknél korábban számos, nemcsak eredményeket hallottunk ezen a téren, hanem nagyon sok olyan kistérségi megbízott ténykedett annak idején pártkomisszárként az MSZP időszakában, akik bizony nemcsak az üdvös részét bizonyították ennek az intézménynek, hanem nagyon sok esetben a pénzelosztás egy különleges megoldását jelentették. A járási rendszer bevezetésével kétségkívül ez a rendszer felülvizsgálatra szorult, és az egyedüli egy indok, ami miatt most fennmarad, az az, hogy az egyébként amúgy sem túl bő, de elérhető európai uniós források biztosítottak legyenek, akkor azt kell mondanunk, hogy ezt ennek érdekében támogatjuk, bár hozzá kell tennünk, hogy az európai uniós források a legtöbb esetben fő szabály szerint igazából csak a saját befizetésünk egy részét képezik csupán, és az Európai Unió egész támogatási rendszere, kohéziós politikája most van vita alatt, kiforrás alatt, tehát egyáltalán nem lehetünk nyugodtak és biztosak abban, hogy a kistérségeink, településeink számára az Európai Unió lesz az egyedüli üdvözítő, aki majd számunkra a létfenntartáshoz szükséges forrásokat biztosítja. Elég veszteséget jelentett már így is számunkra az Európai Unióhoz való csatlakozás mikéntje, kivitelezési módja, a korábbi időszak korlátlan piacátengedéséből fakadó veszteségek, álláspontom szerint jelenleg is egyáltalán nem olyan irányba mutatnak, hogy minden fellebbezhetetlen ítélettel szemben ne mondhassuk azt, hogy bizony mi nem vagyunk nyertesei az Európai Uniónak, sőt az Európai Unióhoz való tartozásunk miatt bajaink jelentős résszel sokasodtak, sőt az az állapot, amely lényegében a magyar munkavállalók jelentős részét vagy pedig a magyar állampolgárok biztonsági szempontból felmerülő problémáit jellemzi, ezek tulajdonképpen nőttek, és sok tekintetben a harmadik világbeli viszonyok jellemzők Magyarországra, főleg vidéken. Tehát ebben sokkal keményebb és határozottabb intézkedéseket várunk a kormánytól.
Nyilván most ez a törvényjavaslat nem oldja meg ezt a kérdést, csak el kell mondanunk, hogy a kistérségek várják azt, hogy a magyar kormányzat olyan hathatós segítséget nyújtson számukra, amellyel a megmaradás, az ott maradás feltételeit megtalálják. És itt egy visszacsatolással: a visszatérést, a három hónapos külföldi távollét esetén felmerülő adminisztrációs kötelezettségeket enyhíti a javaslat. Most azért nyilván az ember, amellett, hogy örül ennek, a másik felvetés az, hogy egyáltalán nem jó az, ha gyarapodik, sajnálatos módon gyarapodik azon magyar állampolgárok száma, akik külföldön keresnek boldogulást. Ennek érdekében, úgy véljük, nem az a fő eszköz, hogy olyan törvényjavaslatokat terjeszt be a kormány, amelyekkel a visszatérés, a három hónapot követő visszatérés adminisztrációját egyszerűsítik, hanem egyszerűen gyökeresen átváltozik a magyar élet lehetőségrendszere, és nem lesz igazából az elsődleges boldogulási cél a fiatalok számára, hogy külföldre menjenek érvényesülni, vagy egyszerűen ott érezzék magukat megbecsült embernek. Ehhez nagyon sok olyan gazdaságpolitikai lépés és nemzetpolitikai lépés kell, amelyeket joggal vár el mindenki a kormányzattól, tehát így, ilyen adminisztrációs elemekkel ezt az ügyet megoldani nem lehet.
Mindezek alapján álláspontunk a javaslattal kapcsolatban az, hogy a módosító javaslatunk elfogadásához is kötve, illetve a részletes vitában még lefolytatott érvek alapján fogjuk kialakítani a végső álláspontunkat, amelyben többségi, több az elfogadható elem, mint a nem támogatható elem, de a végső döntésünket csak ezt követően hozzuk meg.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
