KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nem sikerült a vas és acél országa lennünk, csak részben, de milyen jó is most előhúzni a ládafiából a régi holmit!
Nem is olyan régen látogatást tettem a Miskolc-Szerencs-Sátoraljaújhely vasúti vonalon fekvő Mezőzombor és Bodrogkeresztúr között történő vasútivágány-átépítésnél, és azt tapasztaltam, hogy a Püspökladány-Szajol között felszedett vágányokat ide építették be, erre a 6-7 kilométeres távolságra. Országjáró terepmunkám célja az volt, hogy saját szememmel győződjem meg arról, hogy azt magyar cég építi, és nem idegen, mint általában más vasútvonalakon.
Ez a vasútvonal az 1870-es évek elején épült, és elvezetett egészen Ungvárig. Azonban ez a vasúti vonalrész is áldozatául esett Trianonnak, így Sátoraljaújhelynél a vasútvonalat egyszerűen levágták. A vasútépítő tervezőink, építőink az 1800-as években nagyon okosan és bölcsen terveztek, építkeztek, a Budapestről sugárirányban futó vonalakat az országhatár szélein lévő nagyvárosokkal összekötötték, mint egy pókháló szélét. Ahogy már említettem, Magyarország feldarabolása során Sátoraljaújhelynél húzták meg a határvonalat. Mivel a románok arra készültek, hogy minél nagyobb darabot szakítsanak ki hazánkból, ezért száz válogatott román örömlányt küldtek oda, hogy befolyásolják a döntéshozókat. Ez sikerült is, mert a kéjmámorban az itt csordogáló Ronyva patakot hajózhatóvá nyilvánították, úgy, hogy a túlsó oldalon futó vasútvonal Csehszlovák területre essen, és ez így is lett.
Amikor még hazánkban volt ipari termelés, jelentős export-, import- és tranzitforgalom volt ezen a vasútvonalon. A beépítésre kerülő sínszálak csodálatos méltósággal hirdették a régmúlt magyar acélgyártás termékét. A sínszál oldalán olvasható a felirat: “Diósgyőr 1975 MA 54”, ami annyit jelent, hogy a sínszál nagy teherbírású, melyből 1 méter 54 kilogramm súlyú.
Diósgyőr-Vasgyár az 1800-as évek terméke. A nagy vasútépítkezések korában külföldről vásároltak vasúti síneket, de mivel a minőségük nem volt megfelelő, az akkori haza nagyjai elhatározták, hogy a Bükk lábánál vasgyárat építenek, mert a kedvező feltételek - mint a víz, a barnaszén, a közeli Rudabányáról a vasérc - adottak. Nem kellett a silány külföldi már akkor sem, hanem a jó minőséget előállító hazai fejlesztésre rendezkedtek be.
Ezért 1900-ban már több mint 19 millió kilogramm vasúti sínt gyártottak, de mellette sínszeget, csavart, mozdonytengelyeket, keresztezéseket, vasúti váltókat is. Két év múlva a síngyártás a 22 millió kilogrammot is meghaladta, és 1908-ra már elérte a 62 millió kilogrammot.
Hogy mi lett a vasgyártás sorsa Diósgyőrben? Ugyanaz, mint a többi ipari ágazattal az országban: tönkretették. A keleti piac felszámolásával a nyersanyag-, alapanyag-beszállítás megszűnt. Most vehetünk drága pénzért vagy hitelből, külföldről.
Mint hírlik, Budapesten a 3-as metró bizonyos szakaszain a sínszálak állapota katasztrofális. Ezért több szakaszon csökkentett sebességgel közlekednek a szerelvények. Már nemcsak a metrókocsi öreg, hanem a vágányzat is elfáradt. Elég hamar. Állítólag a vasúttársaságtól fognak vásárolni sínszálakat. De ne menjünk messzire, csak a Margit hídhoz, ahol a nemrégiben átadott és 26 milliárd forintért felújított hídon is a közlekedés biztonságát veszélyeztető sínproblémák vannak. Úgy hírlik, hogy újabb 1 milliárd forintot kell rákölteni. Vajon lesz-e felelős, és lesz-e elszámoltatás?
Tisztelt Képviselőtársaim! A diósgyőri sínek még mindig állják a sarat a vasúti kerekek alatt. Igaz, van, ahol már a talpfa elkorhadt, de a kissé kopottas sínmező már nem repedezik immáron száz éve.
Tisztelt Országgyűlés! Elődeink valamit valamikor nagyon tudtak, és a hazáért minőséget alkottak. Vajon mikor jön el az idő, amikor a ma élők is képesek lesznek a hazáért hasonló minőséget előállítani?
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
