PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! A XXI. századra általánossá és meghatározóvá vált, hogy őszül a világ népessége. Mondhatjuk, hogy három nagy robbanás zajlik: népességrobbanás, hosszabbéletűség és információrobbanás. Valóságos információs cunami alakult ki. Regionálisan és társadalmanként egyaránt nagy különbségek mentén, az idősödés és időskor rendkívüli kihívásokat jelent gazdaságilag, nemzedéki transzferekben és emberi egymáshoz való viszonyainkban egyaránt.
Az előző század második felére az idősödés és az idősügy olyan együttgondolkodásra késztette a közfelelős és közköteles intézményeket, hogy ezekre a folyamatokra kiemelt ügyként megoldásokat keressünk. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 3-ai keltezésű, 37/51. számú határozatában jóváhagyott egy, az elöregedésről szóló nemzetközi intézkedési tervet - tehát húsz évvel ezelőtt -, emlékeztetve arra, hogy az ENSZ közgyűlésének 1992. március 18-ai 46/91. számú határozatában megalkotta azokat az elveket, amelyek alkalmazását minden kormány idősekkel kapcsolatos programjaiban szükséges alkalmazni. Az ENSZ-közgyűlés 1992. október 16-ai 47/5. számú határozatában kiáltványt fogalmazott meg, figyelemmel az európai szociális chartában lefektetett alapelvekre. Támogatta az Európai Unió 1998. november 16-ai bécsi nyilatkozatában foglaltakat, egyetértve az idősek nemzetközi éve alkalmából kiadott budapesti nyilatkozatban meghatározott célokkal. Ennek eredményeképpen 2001-ben az Orbán-kormány idősügyi tanácsa megtárgyalta és elfogadta az idősek magyarországi chartáját négy alapvető szempont figyelembevételével. 1. Élethosszig fenntartható részvétel a társadalmi életben. 2. Fenntartható egészség és megélhetés biztosítása. 3. Az élethosszig fenntartható szociális biztonság. 4. Az idősödő és időskorú emberek jogbiztonságának fejlesztése.
Az Orbán-kormányt követő több kormányzati időszakban számos megnyilatkozás ellenére a magyar nyugdíjasok és idősödők fennmaradási biztonsága több szempontból is csonkult; utalok a nyugdíjakkal kapcsolatos problémákra, a nyugdíjkorhatár emelésére, a nyugdíjkassza folyamatos deficitjére. Többféle válság közeli helyzetben az idősödő népességünket is súlyos kockázatok veszélyeztették. Megvédésük és élethelyzetük igazságos rendezése késztette a jelen kormányzást is, hogy számos sürgős és előremutató döntést hozzon az idősödők, időskorúak, valamint a nyugdíjasok megvédésére, élethelyzetük jobbítására. Ezekből nyilvánvalóan nem engedhetünk.
Nagy lehetőséget hozott az évenként szervezett idősek nemzetközi napja, amely ajánlására az ENSZ- és az európai határozatok értelmében minden év október 1-jéhez kapcsolták ezt az ügyet. 2012 a tevékeny időskor és nemzedékek közötti szolidaritás európai éveként Magyarország részéről is többszintű figyelemfelkeltő rendezvénnyel biztosítja azt az elkötelezettségünket, hogy folyamatos tisztelettel és elismeréssel, továbbá jelentős programokkal fejezzük ki megbecsülésünket. Kiemelkedik ezek közül ez az év, tudniillik szeptember 21-én a Művészetek Palotájában közel 1300 fő részvételével az idősek világnapjának megünneplését biztosítottuk. Ezen a rendezvényen a kortárs idősügyi program pályázatai, az életút pályázat és a családbarát közgondoskodás népszerűsítése címmel, és nem utolsósorban a “Hogyan őriztük meg?” pályázatokban került megbecsült díjazásra a civilek és a kormányzás törekvése, a nemzeti együvé tartozás és a nemzedékek közötti szolidaritás értéke, valamint a 40 éves házasságok ünneplése is.
Jelen és jövő Magyarországunk érdekében ezúton fejezem ki az idősügy tiszteletének fenntartását, és elvárom, elvárjuk, hogy a megelőző kormányok miniszterelnökei és vezető tisztségviselői is nyújtsanak védelmet nemzetközi és hazai szinteken egyaránt.
Köszönöm a figyelmüket, és minden jót kívánok az időseinknek. (Taps a kormánypártok soraiban.)
