OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES
OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A szegénységből való kitörés egyik, ha nem legfontosabb útja a humán tőkébe való befektetés, közelebbről a minőségi oktatáshoz való hozzáférés kiszélesítése. A magyar iskolarendszer a világ egyik legigazságtalanabbul működő rendszere, az otthonról hozott hátrányokat egyedülálló módon tovább erősíti. Az igazán nehéz helyzetben lévők számára nem kínál valódi kitörési pontot. Ebből a szempontból tragikusnak gondoljuk a jelenlegi oktatáspolitikai lépéseket, amelyek tovább fogják fokozni a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Komoly felelőtlenségnek gondoljuk továbbá, hogy azokat az alapítványi iskolákat is megpróbálják ellehetetleníteni az új, rendkívül igazságtalan pályázati rendszerben, amelyek olyan diákok oktatását vállalják, ahol a hagyományos közoktatás kudarcot vallott.
(16.20)
Eddig 126 iskola támogatását vállalta a minisztérium hosszú éveken át. Ez a szám 27-re csökkent. Tucatnyi intézmény jövője és így a hátrányos helyzetű diákok oktatása is bizonytalanná vált. Nem is beszélve az államosítással várható változásokról; ezer kérdés merül fel ezzel kapcsolatosan is.
Értesüléseink szerint számos intézmény decemberig tervez csupán. Lázasan keresik a megoldást, többek között az oktatási államtitkárságon is, ahol viszont szóba sem akarnak állni velük. Külön megállapodásokat ígérnek, ebből azonban még semmit nem látni. Sőt, még a pályázatokon nyertesek sem kaptak egy forintot sem.
Az oktatáspolitika káoszának az iskolák látják a kárát. Ha utcára kerülnek a gyerekek, az állami iskolákban csak sokkal különlegesebben és sokkal kisebb eredményességgel lehet őket tanítani. Ezt önök is tudják. Miért akarják akkor a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó alapítványi iskolákat ellehetetleníteni? Mire ez az ellenállás? Miért csak az eddig támogatottak ötödét tartják méltónak arra, hogy tovább foglalkozhassanak az ilyen gyerekekkel?
Amikor legutóbb ezt megkérdeztem, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony azt felelte: ezeket a különlegességeket (Az elnök csenget.) az állam nem tudja átvállalni.
