BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN, az emberi erőforrások minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Nem tudom, hogy ön emlékszik-e még arra a mondásra, hogy dicsérjen meg téged az E. Fehér Pál (Derültség a Fidesz soraiban.), aki egy “kiváló” publicista volt a Népszabadságban - a “kiváló” idézőjelben van, Lendvai Ildikó sokat tudna róla mesélni -, akit ő megdicsért annak idején, a pártállam idején, az szégyenkezett az ellenzéki körökben. Én természetesen nem szégyenkezem azért, merthogy valóban a családon belüli erőszak - már erről, hogy ezt valóban így kell-e nevezni, azért még váltsunk néhány szót - olyan fontos kérdés ma Magyarországon, ami nemcsak azt a százezer aláírást, hanem több százezer embert érint és érdekel, és éppen azok nem tudnak és nem szólalnak meg ebben az ügyben, akik egyébként áldozatok.
Tehát egyrészt köszönöm az elismerést, másrészt nyilván amikor megpróbál a frakciónk egyes tagjaival vagy éppen a kormány más intézkedéseivel engem itt szembeállítani, abban nem tudok partner lenni, mert úgy gondolom, hogy ebben az ügyben, és ha komolyan gondoljuk azt, hogy a családon belül, párkapcsolatokban, együttélésekben olyan erőszakos cselekmények vannak, amelyekkel szemben nem csak a jelenlegi büntetőjogi eszközökkel kell fellépni, ha azok kevesek, azokat ki kell bővíteni, akkor érdemes tényleg erről beszélni. Tehát ha idekeverünk minden mást, amiben természetesen ez a kormány az ön számára elfogadhatatlan, és azokat a kérdéseket idehozzuk, akkor nyilván nem tudunk ebben partnerek lenni.
Tehát én azt javaslom a parlamenti patkó összes oldalának, hogy akkor valóban koncentráljunk arra, ami ennek az aláírásgyűjtésnek a célja volt és amire mi vállaltuk egyébként azt egy közös megbeszélésben, hogy munkacsoportot fogunk létrehozni, és ez nem más, mint az a helyzet, hogy Magyarországon valóban és a világ más tájain is vannak olyan együttélések, ahol az emberek nemcsak hogy képtelenek egymással kijönni, hanem olyan brutális helyzetek jönnek létre lelki és fizikai értelemben, amelyek elfogadhatatlanok, és ilyenkor az államnak mint ultima ratiónak, mint utolsó eszköznek vagy utolsó menedéknek be kell lépnie, és ezekben a családokban vagy más együttélési típusokban meg kell védeni az áldozatot.
(13.10)
De hogy a félreértés honnan jön? Talán az első időszakban - vagy nem talán, hanem egészen biztosan - elutasítóan álltunk ehhez a kérdéshez. Ez pontosan onnan van, ami az ön jelenlegi hozzászólásában is az egyoldalúságot jelenti: ön nők elleni erőszakról beszél, miközben megállapodtunk abban - azt hiszem, a szombati megbeszélésünkön is -, hogy nem egyszerűen a nőkről van szó. Ha meghallgatja, megnézi vagy talán részt is vett az elmúlt napok megmozdulásain, vagy megnézi azokat a honlapokat, ahol elképesztően, azt mondanám, nevetséges, primitív férfiellenes jelszavak mögé próbálják ezt az egész ügyet beállítani, akkor így nem fog célt érni a dolog, hiszen az idős emberek bántalmazásában természetesen a férfiak is benne vannak.
Vagy mondok egy olyan példát, ami kimondottan és elsősorban férfiakat érint: például a csicskáztatásnak a Magyarországon sajnos elterjedt intézményében olyan idős embereket aláznak meg, akiknek a többsége férfi. (Gőgös Zoltán: Nem családon belül!) Az elkövetőknek is egyébként jelentős százaléka ebben az esetben nő. Tehát szerintem ne csináljunk ebből egy ilyen nő-férfi kérdést, mert akkor valóban - nem is tudom, hogy szabad-e azt a szót használni - kékharisnyás üggyé tesszük ezt a dolgot, hanem beszéljünk arról, ami valóban a szociális nyomornak, a lelki nyomornak a következménye, és ami ellen föl kell lépni.
Azt kérem, hogy ne beszéljünk családon belüli erőszakról; azért, mert a család számunkra az egyik legfontosabb érték nemcsak ma Magyarországon, hanem az életünkben, és összekeverni olyan dolgokkal, amelyek nem méltóak ehhez a kifejezéshez, bizony félreértésekre adhat okot. Azt javasolnám, hogy beszéljünk inkább kapcsolati erőszakról, beszéljünk együtt élők közötti erőszakról, és akkor fogunk megfelelni majd adott esetben egy önálló törvénnyel is a választók akaratának, ha ebben a széles összefüggésben tekintjük a dolgot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Nőellenességgel és nőket hátrányba hozó intézkedésekkel vádolni ezt a kormányt, elég komikusnak tartom, hiszen azt hiszem, mi vagyunk az első kormány, amelyik miniszteri biztost nevezett ki például a nők munkaerő-piaci helyzetének javítására. (Moraj az ellenzék soraiban.)
Azt mondani, hogy az óvodai férőhelyekben ne csökkentsük a négyzetmétert, azt jelzi, hogy nem ismeri a képviselő asszony az országot. Az a helyzet, hogy van, ahol lehet óvodát építeni, van, ahol nem, de addig is azoknak a gyerekeknek, akiket szeretnénk elvinni az óvodába - ezt is ez a kormány vezeti be -, adott esetben inkább kisebb férőhelye legyen, mint hogy kívül maradjanak ezen a dolgon. Ez egy olyan gyakorlati, praktikus intézkedés, amire egyszerűen szükség volt.
Tehát valóban úgy van - és én is elismerem Halász Pálmának (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a fáradozásait -, hogy nagyon sok könnyet gyűjtöttek össze ebben az aláírásban. Ha ennek akarunk megfelelni, akkor hagyjuk ki ezt a pártpolitikai dimenziót, szerintem akkor segítünk azokon, akik érintettek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
