ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már jól tudjuk, hogy 2008. október 9-én elhangzott egy telefonbeszélgetés valahol Budapest és Washington között az éterben, ami úgy hangzott, hogy Simor András felhívta az IMF központját, és azt mondta, hogy elszabadult a pokol, jöjjön az IMF.
Ha jól értem a mai MSZP-s szóhasználatot, akkor ezt úgy kellene lefordítani, hogy azért kellett 2008-ban Simor Andrásnak az akkori pénzügyminiszter helyett felhívni a washingtoni IMF-központot, mert Gyurcsány Ferenc és kormánya és a mögötte lévő parlamenti többség nem volt beszámítható állapotban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Jól értem, tisztelt képviselőtársaim? (Taps a kormánypárti sorokból.) Mert hogyha az a logika, amit önök itt olyan sokszor szóhasználatban mondanak, akkor ezt minimálisan így kellene lefordítani.
Mi is lett ennek a bizonyos IMF-megállapodásnak vagy akkor elkezdődött tárgyalásnak a következménye? Tisztelt Képviselőtársaim! 2008 októberét követően az akkori magyar kormány gazdaságpolitikai intézkedéseiben radikális megszorítások jelentek meg. Ilyen megszorítás volt az, hogy 2009-ben eltörölték a 13. havi nyugdíjat; ezzel csökkentették több mint 8 százalékkal az akkori nyugdíjasok nyugdíját. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Emeld vissza!) Eltörölték a 13. havi bért; ezzel több mint 8 százalékkal csökkentették a közszolgák bérét. Jelentősen megemelték a személyi jövedelemadót. Ne felejtsük el, bevezették az úgynevezett félszuperbruttót, aminek az a lényege, hogy az emberek az után is adóznak, ami után addig nem kellett adózniuk, hiszen ők meg se kapták az általuk, illetve utánuk fizetett járulékokat, azok után mégis személyi jövedelemadót kellett fizetniük. Ez a Bajnai-kormány egyik igazán nagyszerű találmánya volt, hogy az embernek még az után is adóznia kellett, amit egyébként jövedelemként meg sem kapott. Végül, ugyanebben az időszakban benyújtottak a parlament elé egy olyan törvényt, hogy Magyarországon mindenki fizessen általános, értékalapú ingatlanadót 2010-től kezdve, amiből szerencsére nem lett semmi, az előbbiekben említett intézkedésekből viszont annál inkább.
Ha jól értettem a tisztelt szocialista képviselőtársaimat, akkor az IMF általában ilyeneket nem szokott kérni. Minden bizonnyal akkor 2008-ban sem kért. De akkor ismételten fel kell tennem a kérdést, amire nem szívesen szeretnek válaszolni, hogy Mesterházy Attila, Tóbiás József vagy az itt ülő MSZP-s képviselőtársaim akkor miért szavazták meg a nyugdíjak csökkentését 2009-ben, vagy a bérek csökkentését, vagy az ingatlanadó bevezetését (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), vagy a személyi jövedelemadó jelentős megemelését. Talán azért szavazták meg, mert azt gondolták, hogy sok volt az emberek nyugdíja, vagy sok volt a közszolgák bére? Vagy netán azt gondolták, hogy nem fizetnek a magyar emberek elég adót? Minden bizonnyal azért volt szükség arra, hogy ezt az MSZP-frakció akkor és ma is itt ülő képviselői egyébként a parlamentben megszavazzák.
Aztán az egy másik kérdés, hogy ez az IMF-megállapodás és az eredményeként létrejött gazdaságpolitika sikeres volt-e. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg, hogy ténylegesen sikeres volt-e, lett-e ebből esetlegesen több munkahely. Hadd nézzem itt meg az akkori adatokat!
2007-ben még a munkanélküliség adatai körülbelül 320 ezer fő körül mozogtak. Ennek a gazdaságpolitikának az eredményeként 2009 végére sikerült elérni a 470 ezer fős munkanélküliséget Magyarországon. Ennyit a munkanélküliek kapcsán az akkori IMF-megállapodás gazdaságpolitikai sikeréről. A foglalkoztatási ráta 2007-2008 fordulóján még Magyarországon 50,7 százalék körül mozgott, ehhez képest erre az időszakra, tehát 2009-2010 fordulójára sikerült levinni egyébként 49,2 százalékra. Magyarul, Magyarországon sokkal több ember veszítette el az állását egyébként ennek a gazdaságpolitikának az eredményeként, mint ahány munkahelyet meg tudtak őrizni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy rossz megállapodás és egy rossz gazdaságpolitika volt.
De számomra különösen elgondolkodtató, hogy ha képviselőtársaim kézhez veszik az Állami Számvevőszéknek a központi költségvetés eladósodásáról nemrég közölt, augusztusban közölt jelentését, akkor ebben a jelentésben olvasható egy érdekes mondat. Az Állami Számvevőszék szerint - az ÁKK-ra alapozva - 2008-ban nem kellett olyan nagy sürgősséggel megkötni ezt az ominózus IMF-megállapodást, mert az Állami Számvevőszék megfogalmazása szerint a központi költségvetés akkori adóssághelyzete ezt nem tette indokolttá.
(13.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor miért volt olyan sürgősen szükség a nyugdíjak vagy éppenséggel a fizetések csökkentésére? Mi a Fidesz képviselőcsoportjában azt gondoljuk, hogy erre válaszolniuk kell, ezért az Országgyűlés gazdasági bizottságának (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) jövő heti ülésén az Állami Számvevőszék és az akkori pénzügyminiszter jelenlétében ezt a kérdést mindenképpen szeretnénk megvitatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
