SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a kormány több területen is és többször is kinyilvánította, hogy elutasítja az erőszak mindenféle formáját. Elutasítja azt a formát, amelyet az elmúlt időszakban sajnos akár ünneplőkkel, akár utcán tüntetőkkel, békés tüntetőkkel szemben folytatott még az előző kormány. Elutasítja azt a formáját is, amikor párton belül kényszerítenek kényszerű eszközökkel valakiket, hogy mást gondoljanak, tegyenek. De elutasítjuk azt is, és nagyon fontos, amikor nemzetközi szinten más országokban történik olyan erőszakcselekmény, erőszakhullám, amely ártatlan emberek, ártatlan életek kioltását okozza. De ugyanígy elutasítjuk azt is, amikor akár nők, gyermekek, elesett és rászorult emberek ellen vagy akár fogyatékossággal élők ellen történik ez az erőszak.
Éppen ezért, tisztelt képviselő úr, néhány gondolatot engedjen meg egyrészt arról, hogy mit tett meg a kormány az elmúlt időszakban, amelyről nem beszélnek azok a szervezetek, amelyek most hangosan kiabálnak, és próbálnak a kormányra olyat ráfogni, ami természetesen nem igaz.
A 2005 óta tartó gyakorlattól eltérően, amely egy-egy évre biztosított költségvetési forrást a krízisközpontok számára, 2012-től hároméves keretszerződésre került sor, ezzel stabilabb és kiszámíthatóbb működési feltételeket adunk a krízisközpontoknak. Ugyanígy a krízisközpontokat érintette az a 2011-es döntés, miszerint két krízisközponttal növeltük ezeknek a számát országosan. Ugyanígy a krízisközpontok és a hozzájuk kapcsolatos félutas kiléptető házak működése a gyermekek védelméről szóló törvény módosításával jogszabályi hátteret és a működéshez biztonságot kapott. S ugyanúgy a miniszteri rendelet alapján 2011-ben bekerültek a hozzátartozók közötti erőszak áldozatainak szolgáltatást nyújtó krízisközpontokra vonatkozó rendelkezések.
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor erről a témáról beszélünk, nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, hogy miért akarják folyamatosan “csak” a családra hivatkozva mondani az erőszakot, miért családi erőszakról beszélünk vagy családon belüli erőszakról, amikor nagyon jól tudják LMP-s képviselőtársaink is és szocialista képviselőtársaink egy része is, hogy pont az előző kormány alatt a szocialistákkal közösen szavaztuk meg azt a változtatást, hogy ne családon belüli erőszaknak hívjuk ezt a tényállást, hanem kapcsolaton belüli erőszaknak, pontosan, mert a család intézményét rombolja; pontosan azért, mert a családra inkább szükség van, és pozitív a háttere; pontosan azért, mert minden adat és minden felmérés, amit föl lehet lelni ebben a kérdésben, azt mutatja, hogy bár ez az erőszak családon belül is előfordul, de nagy többségében kapcsolatokon belül, nem a hagyományos családi kapcsolatokon belül fordul elő.
Éppen ezért, tisztelt képviselő úr, a kormány - ahogy miniszter úr is elmondta, ahogy a miniszter úr is kifejezte tárgyalási szándékát - igenis fog erről tárgyalni, igenis parlament előtt fogja ezt a kérdést tárgyalni, és igenis nagyon fontos szempont lesz az, hogy kapcsolaton belüli vagy más néven nevezzük el, de ne családi erőszaknak nevezzük el azt a tényállást, amelynek egyébként valóban a lényege nők, gyermekek, rászorultak és elesettek védelme.
Köszönöm szépen a felszólalását. (Taps a kormánypárti sorokból.)
