DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Erre a törvényjavaslatra és a kidolgozásának a körülményeire, előzményeire is igaz a régi mondás, hogy vajúdtak a hegyek, és egeret szültek; méghozzá nem is egy életképes, egészséges egeret, hanem egy kicsi, satnya és torzszülött egeret.
Nagyon szeretném megkérdezni államtitkár asszonytól, hogy mi tartott ennyi ideig. Ennyire nem lehet jó a kávé, hogy ilyen hosszú ideig ücsörögjenek mellette a munkatársak, a jól fizetett tanácsadók meg az egyéb jogcímen és megnevezés alatt elbújtatott siserahad, hogy egy néhány paragrafusból álló törvényjavaslatot terjesztenek elő több hónapos csúszással. Ráadásul részben egy biankó jellegű felhatalmazást kérnek a kétharmados többségtől, másrészt ezer helyen hiányoznak a konkrétumok: időpontok, határidők, a megállapodások részleteire vonatkozó szabályok, a járási biztosok feladataira, hatáskörére, munkakörére vonatkozó szabályok.
(11.40)
Úgy gondolom, nagyon nagy probléma lehet ezzel a kétharmados gépezettel, nagyon komolyan akadozhat ez a gépezet, hogy ekkora felhatalmazás mellett azt kell látni, hogy megpróbálnak átállni a rendeleti jellegű szabályozásra.
Mi szükség van arra egy olyan helyzetben, amikor tulajdonképpen bármit megszavazhatnak, bárkin és bármin gátlástalanul átgázolhatnak, hogy rendeleti szinten szabályozgassanak például járási lehatárolásokat - itt a területi határokra gondolok -, járásszékhelyeket? Vagy akkora a belső vita önök között, hogy nem tudják eldönteni, melyik település minősüljön járásszékhelynek? Nem tudják eldönteni, hogy hol alakítsák ki ezeket a járásokat? Miért nem adják meg az országgyűlési képviselőknek a megfelelő jogot arra, hogy itt döntsünk, és itt vitassuk meg azt, hogy akár hosszú évtizedekre előre mely település válhat járásszékhellyé és mely nem? Hol hozhatunk szakmai vagy pedig politikai alapú döntéseket?
Engedjék meg, hogy egy konkrét példát mondjak, mégpedig születési helyem, szülővárosom okán. Csenger városával szemben régi adóssága van a magyar törvényhozásnak, ugyanis Csenger komoly politikai és főleg gazdasági, pénzügyi jellegű hátrányokat szenvedett el amiatt, hogy anno elvesztette járásszékhely státusát. Csengernek vissza kell adni ezt a járásszékhely státust. Jelenlegi információim szerint ez így fog történni, ennek nagyon örülök, ez őszinte elégedettséggel tölt el, csak itt is megmutatkozik, hogy akkor miért nem lehet betenni ebbe a törvényjavaslatba. Miért nem lehet felsorolni a járásszékhely településeket? Miért csak zuhanyhíradós hírek meg folyosói pletykák alapján kell akár egy ellenzéki országgyűlési képviselőnek arról tudomást szerezni, ami sok egyéb más mellett fokozottan érdekli, hogy például a szülővárosa, ahol felnőtt, ahol a tanulmányait folytatta, megkapja-e ezt a nagyon fontos státust vagy nem, még akkor is, ha konkrétan Csenger az ország egyik legkisebb, ha nem a legkisebb járásának a székhelye lenne? Ezért is fontos, hogy ez a felsorolás tételesen benne legyen, akár a törvény mellékletében szerepeltessük, ne vigyük le kormányrendeleti szintre, mert ennek semmilyen politikai és szakmai indoka nincs.
Azután egykori jegyzőként örömmel is fogadhatnám akár a jegyzői feladatok csökkentését, csak azzal ne essünk át a ló másik oldalára, hogy abszolút politikusokból verbuvált kormánymegbízottaknak meg kormányhivataloknak adunk adott esetben indokolatlan hatásköröket, de ezek sincsenek bőven kifejtve ebben az érdemileg igen rövid, technikailag meglehetősen hosszúra sikeredett törvényjavaslatban. Ahogyan itt Hegedűs Lorántné képviselőtársam elmondta, a gyakorlatban valóban nehéz lesz kettéválasztani az államigazgatási, önkormányzati feladatokat például olyan ügyintézők esetében, akik mind a két ciklusban láttak el feladatokat. Most mi lesz azzal az ügyintézővel, kérdezem én, és kistelepüléseken gyakori, hogy futballnyelven szólva több poszton bevethető játékosokat, több poszton bevethető tisztségviselőket kell alkalmazni, hogy csúnya kifejezést mondjak, egyfajta multifunkciós kollégákat - elnézést a kifejezésért -, akik például szabálysértési feladatokat ellátnak, de ellátnak más típusú feladatokat is. Mi lesz ezekkel a kollégákkal? Hol fogunk hiányt szenvedni ezekből a szakemberekből? Az államigazgatási vagy az önkormányzati típusú feladatok ellátása során? Ezt sem sikerült ilyen hosszú idő alatt kitalálni például.
Vagy megmondta-e azt valaki hatástanulmányok, háttérszámítások útján, ami borítékolható, hogy embereket fognak elküldeni, pontosan hány köztisztviselő kollégát fognak elküldeni? Mi lesz ezekkel az emberekkel? Mi erről a kormányzat víziója? Milyen átképzéseket, milyen munkalehetőséget ajánlanak nekik? Jól tudjuk, hogy a személyi állomány döntő többsége ötven év feletti kollégákból, kolléganőkből áll. Minél kisebb egy település, minél hátrányosabb helyzetű egy térség vagy majd egy járás, annál kisebb az esélyük, hogy munkahelyet tudjanak találni, ismét el tudjanak helyezkedni. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Könnyű Budapestről, a bársonyszékből irányokat szabni meg munkahelyek megszüntetéséről beszélni, de le kell menni a szatmári térségbe, el kell menni az ország egyéb nehéz helyzetű térségébe, és ott meg kell majd magyarázni azoknak a köztisztviselő kollégáknak, hogy ötven-egynéhányévesen miért kell megszűnnie a munkahelyüknek.
Amikor erről beszélünk, azért nem árt visszamenni a kályhához, nem árt felidézni az előzményeket. Nyilván jórészt politikai vonulata is van ennek a törvényjavaslatnak, másrészt a sokat emlegetett adósság, az önkormányzati adósságállomány, amely körülbelül 1100 milliárd forintos nagyságrendű. Akár az önkormányzati törvényben, akár ebben a törvényben azt kell látnunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy megint a kicsiken meg a gyengéken verik el a port, ugyanis azt is jól tudjuk, hogy az 1100 milliárd forint jó részét a 3200 településből körülbelül az a 100 megyei jogú város, megyeszékhely, nagyobb város halmozta fel, amelyek most is erős pozícióban maradnak, megtartják ezeket a pozícióikat, és azokon a kicsiken verik el a port, azok a kicsik, azok a kistelepülések fognak hátrányt szenvedni akár a közös önkormányzati hivatalok, akár a járások kialakítása kapcsán, amelyek vagy semmiről nem tehetnek, vagy összességében a felelősségük az adósságállomány felhalmozásában elenyésző.
Tehát ismét ki lehet azt jelenteni, hogy beigazolódtak az erősebb kutya számottevően kedvezőbb szaporodási esélyei, megint beigazolódott az, tisztelt államtitkár asszony, hogy az erősebb kutya jól érzi magát, a többi meg megy haza, mert az fog történni, hogy a kistelepülések fogják minden kárát elszenvedni, a kistelepülések fogják benyelni azt, hogy az önkormányzati adósságállomány miatt is meg részben a téves politikai elképzelések miatt is ilyen rendszert fogunk kialakítani.
Várjuk tehát a megtisztelő válaszát arra, hogy mennyi lesz a megtakarítás. Vagy az történik, hogy jogcímtől jogcímig tologatjuk a kiadásokat? Teljesen mindegy, hogy melyik zsebből kell elővenni a pénztárcát, ki kell fizetni az igazgatás rendszerének működtetésére az adott összegeket. Egy esetben lehet egyébként megtakarítani: ha köztisztviselőket küldünk el, és nem veszünk fel a helyükre senkit. Számoltak-e, ha már a munkabérről és a pénzről beszélünk, a kormánytisztviselők és az önkormányzatnál foglalkoztatott köztisztviselő kollégák fizetésének a különbözetével? Először is, ha most a korábbi, a volt kocsordi kollégáim megkérdezik, ők mire számíthatnak, hány embert fognak onnan elküldeni, miért olyan kevés az ő fizetésük, miért aránytalanul több egy kormánytisztviselőé, akkor mit válaszoljak majd nekik akár Kocsordon, akár mondjuk más településeken tesznek fel majd nekem ilyen és ehhez hasonló kérdéseket? Hogyan fésülik össze ezt a rendszert a közös önkormányzati hivatalok rendszerével? Ugye, a közös önkormányzati hivatalokat a jelen állás szerint 2013. január 1-jétől kell indítani, 2013. január 1-jétől kell ezeket a megállapodásokat megkötni, vagy ha nem, akkor majd a mindenható kormányhivatal dönt a vitás esetekben.
Mi lesz azzal a kistérségi rendszerrel, amely természetesen ezer sebből vérzik, sok hiba jellemzi, de mégis több tíz milliárdot vertek már bele az elmúlt évek során több-kevesebb hibával, inkább több, mint kevesebb hibával, de úgy-ahogy működik? Mi lesz a többcélú kistérségi társulásokkal? Mi lesz a munkaszervezetekkel? Mi lesz az épületekkel, adott esetben sokszor a belvárosban lévő értékes, sokszor már majdnem műemléki szintű ingatlanokkal?
Másrészt határozottan kérjük és követeljük, hogy egyfajta privatizáció elleni biztosítékot nyújtsanak ebben a törvényjavaslatban. Ezt elmulasztották már egyébként megtenni a megyei önkormányzatok vagyonának államosítása során, és most sem akarnak rá semmilyen garanciát adni, csak annyit, hogy majd nem fogunk államosítani. Ebből annyi lesz igaz, mint ahogyan az IMF nem jön vissza, de sajnos, visszajön az IMF, már itt kopogtat az IMF a kapu előtt, akár így is mondhatnám. Kifejezetten ki kell ezt kötni ebben a törvényben, hogy az államosított önkormányzati vagyont semmilyen formában, sem belföldre, sem külföldre, semmilyen tulajdonosi körnek nem lehet magánosítani, nem lehet privatizálni, és ezenkívül még garanciát kellene adni a működtetésre, az üzemeltetésre és a folyamatos fenntartásra, mert így, ebben a formában ez a torzszülött törvényjavaslat a Jobbik részéről teljes mértékben támogathatatlan.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
