DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Valóban egy nagyon izgalmas, és államtitkár asszony szavaival élve egy gyönyörűséges szakaszához ért a jogalkotási folyamat, és valóban egy nagy múltú, sokszor szerepet cserélő, sokszor szerepet bővítő jogi intézmény történetének egy új szakaszához értünk.
(10.10)
Hiszen ha Csizmadia Andor professzor úr emlékének adózunk - néhány, itt a teremben is jelen lévő jogász kollégám talán emlékszik még az ő munkásságára, illetőleg jogtörténeti írásaira -, ő is jelezte azt, hogy egy nagyon érdekes, és talán az egész közigazgatásban az egyetlen igazán emberközpontú és a polgárok, az állampolgárok javát szolgáló rendszer kerül itt most megvitatásra.
Ha hinni lehet a forrásoknak, 1232-ben jöttek létre a járások, aminek ugye az volt az önszerveződésben a meghatározó eleme, hogy egy napon belül lovon be lehessen járni - az akkori legkorszerűbb közlekedési eszközzel - ezt a területet, és valóban az ott élők érdekében a közigazgatás, az állam el tudja látni azokat a feladatokat, amelyeket a közösség ráruházott. Ennyiben más a szerepe egy megyei jellegű szervezésnek, hiszen ott tulajdonképpen a hatalom dominált, a felső hatalom erejét és potenciálját kellett bemutatni. A járások mindig is az itt élő, a járások területén élő emberek, személyek érdekeit, feladatait, mindennapi életében előforduló gondjait próbálták megoldani.
Érdekes a járások számának az alakulása is, hiszen Magyarország jelenlegi területén 1945-ben 140 járás volt, aztán 1950-től durván 150 járásra növekedett ezeknek a száma, és amikor 1983. december 31-én megszűnt a járási rendszer Magyarországon, akkor 83 járás működött. Ehhez képest ez a 160-170 járás visszatér ahhoz az emberléptékű elemhez, ami az elmúlt időszakban hiányzott.
Jómagam 22 éve vagyok önkormányzati képviselőként érintett a közigazgatásban, és valóban ez az elem mindig is hiányzott, de alapvetően úgy látom - és azt hiszem, a képviselőtársaim talán igazat adnak ebben -, hogy a reformok szele is elkerülte ezt a járási részt. Talán a kisebbségi vélemény előadója is majd megerősíti azt, hogy számtalan közigazgatási reformkezdeményezés zajlott az elmúlt 20-22 évben, számtalan olyan elem merült fel a települési önkormányzatoktól a megyék szerepén át, aminek a kérdését, őszintén szólva, csak részben sikerült az elmúlt kormányoknak megoldania.
A közigazgatás újjászervezése vagy reformja - és itt a “reform” szó, azt hiszem, méltán használható - a választópolgárok részére leginkább itt a járási szervezeti egységben, járási szervezeti rendszerben fog megvalósulni, hiszen láthatjuk, hogy az 1971. évi I. törvény, a harmadik tanácstörvény ugyan megszüntette a járási tanácsokat, járási hivatalokat hozott létre, és egyfajta átgondolása volt már, hogy a jelenlegi helyzetben az önkormányzati feladat- és hatáskörök, illetőleg a hatósági feladatok szétválasztása csak akkor valósulhat meg, ha ennek a hatósági elemét a járásokhoz telepítjük. Ez volt a gondja, és ezt a hiányzó elemet próbálták az önkormányzatok megoldani akár társulási szervezeti egységben, akár a körjegyzőség tekintetében.
A bizottság úgy látja, hogy az előttünk fekvő és tárgyalandó T/6590. számú törvényjavaslat, amelyik a járások kialakításáról, valamint egyes, ezzel összefüggő törvények módosításáról szól, egyfajta keretet, alapköveket tesz le, és nyilván a részletekben, a megvalósítás részleteiben pedig további munkát igényel. A bizottság jelentős többséggel támogatta, különös tekintettel az általános indoklásban meghatározott célokkal történő egyetértés okán is.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmét a képviselőtársaimnak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
