DR. SZABÓ ERIKA
DR. SZABÓ ERIKA
DR. SZABÓ ERIKA közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gyönyörű szakaszához érkeztünk a területi közigazgatás átalakításának, ami mindegészében az ügyfelekről szól. A célja az, hogy kialakuljon Magyarországon az egyablakos ügyintézés, és az ügyfeleknek ne kelljen keresgélnie, hogy melyik ügyet mikor, hol, milyen ügyfélszolgálaton intézhetnek.
Amikor a nemzeti ügyek kormánya megkezdte munkáját 2010 tavaszán, akkor egy bürokratikus, átláthatatlan területi közigazgatási rendszert talált. Ezért a kormányprogramban különösen fontos célként jelölte meg, hogy hiteles, őszinte, a választópolgárok bizalmára épülő kormányzás alakuljon ki. Ez olyan kormányzást jelent, amely nem alattvalónak tekinti az állampolgárokat, hanem példaként szolgál az emberek mindennapi életviteléhez, amely minőségében más, mint amit az elmúlt években tapasztalni lehetett. Ehhez vissza kell állítani a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat - mondja a kormányprogram. (Dr. Lamperth Mónika: Jézusom!)
Továbbá vissza kell állítanunk az állam lerombolt tekintélyét, ennek érdekében meg kell teremtenünk a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeit. Továbbá azt mondja a kormányprogram, hogy a szétzilált és leépített közigazgatás nemcsak a mindennapi lét kerékkötője, de a gazdasági fellendülés akadálya is, ma mind a piaci szereplőknek, mind az állampolgároknak csak terhet jelent, nem segítséget. Újra kell építeni az államot, ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre juttatásának és annak, hogy visszaadjuk a közigazgatás rangját.
No, ez a munka zajlik többéves program keretében a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, és jelenthetem önöknek, hogy már több sikeres lépcsőfokon túl is jutottunk.
Ami mögöttünk van: először szétválasztottuk megyei szintre azokat a regionális államigazgatási hivatalokat, amelyek alkotmánysértő módon működtek, és amelyek nem tették lehetővé ezen hivatalok számára, hogy az önkormányzatok felett a törvényességi ellenőrzést gyakorolják. Ez lehet, hogy a szocialista kormányzás tudatos döntése alapján történt így, hiszen semmilyen kontroll nem volt az önkormányzatok felett, és sajnos az eredményét minden nap láthatjuk a tévéhíradóban, amikor egy-egy MSZP-s politikus, polgármester büntetőügyének aktuális eleméről, lépéséről tájékoztatnak bennünket. (Dr. Lamperth Mónika: És Lázár János, államtitkár asszony?)
Az önkormányzatoknak joga a helyi közügyek intézése, de a jogszabálysértő és a bűncselekményeket megvalósító helyzet az annak köszönhető, hogy semmilyen kontroll, semmilyen ellenőrzés nem volt felettük. Ezt a helyzetet kezelte a nemzeti ügyek kormánya 2010. szeptember 1-jétől, amikor létrehozta a fővárosi és megyei közigazgatási hivatalokat, és ettől a naptól visszaállt az önkormányzatok törvényességi ellenőrzése is.
A hivatalok élére a miniszterelnök úr nevezte ki a hivatalvezetőket, és ők voltak a kormány számára az első olyan területen lévő munkatársak, akiknek a közreműködésével elindulhattunk a kormányhivatalok felé, és létrehozhattuk 2011. január 1-jével a fővárosi és megyei kormányhivatalokat. Ez egy Európában is teljesen új rendszert jelent, hiszen szervezeti integráció sehol máshol nincs Európában, működési integrációban működnek területi szervek, mint Franciaországban a prefektus irányításával, Lengyelországban a vajda vezetésével vagy Svájcban és Olaszországban a kormányzó vezetésével működnek ezek a területi szervek. De Magyarországon a 33 területi szakigazgatási szervből 14-et úgy integrált be a kormányhivatal, hogy a kormányhivatal részévé is váltak ezek a szakigazgatási szervek.
Hogy a nagyságrendet, az átalakítás nagyságrendjét tudjam érzékeltetni, ezért néhány számadatot mondok. A fővárosi és megyei közigazgatási hivatalokban országosan 1500 kormánytisztviselő dolgozott, és 2011. január 1-jével, amikor a kormányhivatalok létrejöttek, létrejött ez a nagy integráció, és beölelt 14 szakigazgatási szervet maga mellé a közigazgatási hivatal, 23 ezerre nőtt a fővárosban és a megyei kormányhivatalokban dolgozó kormánytisztviselők száma. Ennyi ember munkáját és ennyi szakigazgatási szerv munkáját kellett tehát napi szinten koordinálni, a működőképességet fenntartani, és lehetőség szerint hatékonyabbá tenni, hiszen a kormánynak kormányprogramban vállalt célja, hogy hatékonyabbá, átláthatóbbá tegye a területi közigazgatás rendszerét.
(9.50)
Éppen ezért, hogy ez a cél megvalósulhasson, a kormányhivatalok élén kormánymegbízott áll, aki a kormány kinyújtott kezeként a miniszterelnök megbízásából hangsúlyozottan is politikusi funkciót tölt be, megbízatása a kormány megbízatásának lejártáig tart.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a politikai szerep területi szinten teljesen hiányzott. Az előző szocialista kormányok általában azt a gyakorlatot követték, hogy a hivatalvezetőt kényszerítették politikai döntések meghozatalára, de ez a módszer azért sem jó, mert egy kormánytisztviselőnek a szakmai feladatokra, a kormány döntéseinek végrehajtására kell koncentrálnia, és nem az a dolga, hogy politikai döntéseket hozzon.
Így tehát egy világos, tiszta rendszer jött létre azáltal, hogy kormánymegbízott áll a kormányhivatal élén, és az elmúlt bő egy év tapasztalata alapján mondhatom, hogy a kormányhivatalok - élükön a kormánymegbízottal - kiváló munkát végeztek, a szakigazgatási szervek jól működtek. A kettős irányítás - amelyben ezek a szakigazgatási szervek élik a mindennapjaikat - is kiválóan működött. Egyrészt az ágazati irányító részéről szakmai irányítás és szervezeti szempontból a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumon keresztül szervezeti irányítás zajlik.
Ezeken a lépcsőkön jutottunk tehát túl, és ami mögöttünk van, már az is történelem a magyar területi közigazgatás életében, de ami előttünk van, az egy még nagyobb feladat, még nemesebb a cél, és az egész folyamat ennek a célnak az irányába tart, és ez a legfőbb elhatározásunk, hogy a mindennapi életben annyi gondot, nehézséget okozó ügyintézés könnyebbé és gyorsabbá váljon az állampolgárok számára.
Ma az a helyzet, hogy ha egy ügyfél szeretné elintézni bármilyen ügyét, először azt kell kitalálnia, hogy melyik az a szerv, amelynek ügyfélszolgálatán a kérelmét elindíthatja. Aztán ha megtalálta ezt a szervet, meg kell találnia az aktuális nevét, mert ez valószínűleg változott, meg kell találnia az ügyfélszolgálati helyszínt, azt is, hogy mikor van ügyfélfogadás, és majd ezután jöhet az ügyintézés. Amikor eljutunk az egyablakos ügyintézéshez, ezekből semmit nem kell tudnia az állampolgárnak, nem kell megtanulnia a területi közigazgatás rendszerét. Egyet kell tudnia, hogy hol van a lakóhelyéhez a legközelebbi kormányablak, ahol minden, az állammal kapcsolatos hatósági ügyét elindíthatja és elintézheti. Ez óriási segítség, és tekintve a nagyon ügyfélbarát nyitva tartást, hogy hétfőtől péntekig reggel 8-tól este 8 óráig tartanak nyitva már most is a meglévő kormányablakaink, ez óriási segítség lesz az ügyfelek számára.
Már az ország 29 helyszínén működnek kormányablakok. Budapesten 4 működik, de minden megyeszékhelyen és megyei jogú városban nyitottunk kormányablakot. Ezt is 2011. január 1-jétől, mintegy kísérleti ügyfélszolgálati helyszínként, hogy lássuk, hogy azok az elképzelések, amelyekkel majd az egy ablakra szeretnénk fölfutni, hogyan valósíthatók meg már csírájában, és milyen visszajelzéseket kapunk.
Nos, jelenthetem önöknek, hogy a kormányablakok működése kapcsán nagyon sok dicséretet kaptunk eddig. Az ügyfelek meg vannak velünk elégedve. 61 ügykörben intézzük már az ügyfelek ügyeit, és amiben teljesen új a kormányablak és minden meglévő állami ügyfélszolgálathoz képest teljesen egyedi, az az, hogy általános tájékoztatást nyújt arról, hogy mit hol, hogyan lehet intézni. Most még nincs meg az egy ablak, de az általános tájékoztatással már tudjuk segíteni az ügyfeleket abban, hogy hova kell menniük, segítünk, a nyomtatványt kinyomtatjuk, kitöltjük, elmondjuk, hogy milyen iratokra van szükség ahhoz, hogy az ügyet kezdeményezni lehessen. Ezért nyilván az a siker, amit ott már az ügyfelek visszajeleznek számunkra.
De mit kell még tennünk azért, hogy eljussunk az egy ablakig, és mi az az út, ami elvezet eddig az áldott állapotig, szerintünk áldott állapotig? A járások kialakítása. Ez az a törvényjavaslat, ami miatt most itt vagyunk, ez az a következő lépcsőfok, amelyen keresztül eljuthatunk az egyablakos ügyintézéshez, és ez az a szervezeti egység, amellyel még közelebb jutunk az állampolgárokhoz.
Magyarországon már léteztek járások. 1983-ban szüntették meg őket, de több száz éves múltja van, és ahogy ez a munka elkezdődött a minisztériumban, azt tapasztaltuk, hogy rendkívül erős kötődéssel rendelkeznek mind a települések, mind az állampolgárok a járás iránt, annak ellenére, hogy majd’ 30 éve szűntek meg ezek a közigazgatási egységek.
Most új szervezeti rendben és új céllal jön létre a járás a korábbiakhoz képest. Most kizárólag államigazgatási területi egységet fog jelenteni. Ezt azért hangsúlyoznám, mert akik az önkormányzatok világából jöttek, esetleg azt gondolják, hogy az önkormányzatok életét, ügyköreit, ügyeit, helyi közügyeket érintő szervezeti egységről van szó. Erről szó sincs.
Arról van szó, hogy az állam a saját államigazgatási feladatait a saját szervezetrendszerén keresztül kívánja elvégezni, és annak az áldatlan állapotnak is véget vet, ami az elmúlt 20 évben napi gyakorlat volt, hogy a területen lévő megfelelő felkészültséggel rendelkező szakember, a jegyző hátára telepítette az állam az államigazgatási feladatokat, sokszor megfelelő finanszírozás nélkül.
No, ezt a helyzetet szüntetjük meg. A jegyzőnek most már 1400 feladata és hatásköre van, általuk is bevallott módon átláthatatlan tengere a feladatmennyiségnek, napi rutint nem is lehet szerezni ennyi feladat ellátásához. Ezeket az állam a saját szervezetrendszerén keresztül a járási hivatalban fogja végezni, és csak azok az államigazgatási feladatok maradnak a polgármesteri hivatalokban, a jegyzőnél akár vagy a polgármesternél, amelyek tipikusan a helyi települési kötődést mutatják, ottani információk nélkül nehezen intézhetőek lennének. De a feladatok zöme átkerül a járási hivatalba.
Hogyan indult a munka, hogy megszervezzük, újraszervezzük, Magyarországon újraalakítsuk a járási rendszert? Először egy kutatócsoport, a HÉTFA Elemző Központ kapta meg a feladatot a Nemzeti Közigazgatási Intézettől, hogy ha Magyarországon újra járási rendszer alakulna, milyen szempontokat, milyen szempontrendszert érdemes figyelembe venni a történelmi múlt és a nemzetközi tapasztalatok alapján.
Akkor még a kutatók nem rendelkeztek és nem is rendelkezhettek azzal az információval, ami a kormány szándéka volt és később kormányhatározatban jelent meg, ami meghatározta azokat a kereteket, ami szerint a járásokról gondolkodnunk érdemes. A kutatók anyaga tehát egy többváltozatos, akár a közigazgatást, tehát a helyi közügyek intézését is magában foglaló és több területi beosztást is tartalmazó rendszert épített ki, tervezett meg, ahol elsődleges szempontok a szociológiai, a településtudományi, közlekedési, munkahely-elérhetőségi szempontok voltak.
Ezekből az anyagokból, amelyek kiváló anyagok voltak, a kormány a mellett a változat mellett döntött, miszerint Magyarországon körülbelül 160-170 járás kerüljön kialakításra, és további alapelveket is megfogalmazott az 1299/2011. kormányhatározatában, amelyekből néhányat, engedjenek meg, hogy az önök figyelmébe is ajánljak.
(10.00)
Célja legyen a járások kialakításának a településszerkezeti különbségek figyelembevétele; az új járási rendszer biztosítsa a települések fejlődését, lehetőség szerint járuljon hozzá az ország hátrányos helyzetű térségeinek a felzárkóztatásához; a székhelytől legtávolabb levő település lehetőség szerint ne legyen messzebb 30 kilométernél. Fontos szempont volt a székhelynél a közlekedési infrastruktúra figyelembevétele; egymáshoz közeli, megfelelő adottságú települések esetében a jelentősebb igazgatási infrastruktúrával rendelkező település legyen a járás székhelye. Szervezeti szinten is szét kell választani az önkormányzati és az államigazgatási feladatok ellátását. A járásokban járási hivatalok, a fővárosban kerületi járási hivatalok működjenek, amelyek a fővárosi és megyei kormányhivatalok kirendeltségei lesznek; a járási kormányablakok kialakítása tegye lehetővé, hogy az ügyfelek a hivatali ügyintézés lehetőségéhez gyorsan és egyszerűen hozzáférjenek.
Ennyit a legfontosabb alapelvekről, és itt az utolsónál, a kormányablakok kapcsán egy pillanatra ismét álljunk meg. A terv az, hogy 2013 végéig teremtjük meg az egyablakos ügyintézés lehetőségét minden járási székhelyen és minden olyan településen, ahol most okmányiroda működik. Ez azt jelenti, hogy az országban körülbelül 300 helyszínen nyílik majd kormányablak, és lesz lehetőség az egyablakos ügyintézésre.
De térjünk vissza a járásokhoz. A járás egy korábbi lépcsőfok, ami 2013. január 1-jétől indul, és ezen kormányhatározat és kutatási anyag alapján indult el az a szakmai munka, amelynek eredményét most önök itt abban a törvényjavaslatban látják, amely önök előtt van. A törvényjavaslat 160 feladatot és hatáskört választ szét, ezek törvényi szinten szabályozott feladatok és hatáskörök, amelyek egy részét a járási hivatalhoz, másik részét a jegyzőhöz telepíti. Ezen túlmenően rendelkezik arról, hogy a feladatok átvételével a feladatok ellátásához szükséges ingó és ingatlan vagyontárgy átkerül az államhoz, a járási hivatalhoz.
Az ezzel kapcsolatos egyeztetések az önkormányzatokkal október 31-éig kell hogy lezáruljanak, és a kormánymegbízottak megállapodást fognak kötni minden egyes önkormányzattal a megosztásról, a munkatársakról, az átkerülő tulajdonról és munkaeszközökről. Ha a megállapodás nem jönne létre - tartalmazza a törvényjavaslat -, akkor a kormánymegbízott dönt november 15-éig, de ezt a döntést bíróság előtt megtámadhatja az önkormányzat, és a bíróság soron kívül közigazgatási eljárás keretében köteles elbírálni ezt a kérdést. Nyilvánvalóan mindenki abban érdekelt - az egész ország abban érdekelt, az önkormányzatok is, a kormányhivatalok is és mindenki, aki ezen a munkán fáradozik -, hogy ezek a megállapodások a lehető legkevesebb konfliktussal járjanak, hiszen közös a felelősség. Közös a felelősség azokért a köztisztviselőkért, akik most a polgármesteri hivatalban vagy önkormányzati hivatalban végzik ezeket a feladatokat, amelyek átkerülnek az államhoz. Nekik nem kell aggódniuk a munkájuk miatt, lesz munkájuk a járási hivatalban, kormánytisztviselőként fogják tovább végezni a feladataikat. Közös tehát a felelősség mind az önkormányzati vezetők, mind a kormányhivatal részéről, hogy ezek az egyeztetések megvalósuljanak és rendben lezajlódjanak.
A fontosabb feladatok, amelyek átkerülnek a járáshoz; tekintve, hogy rengeteg feladatról és hatáskörről van szó, és most csak a töredékéről rendelkezik ez a törvény, azért néhányat megemlítenék, de jelzem önöknek, hogy a feladatok és hatáskörök jelentős részét kormányrendeletek és miniszteri rendeletek szabályozzák, amelyek módosítására majd a törvény elfogadását követően kerül sor. Tehát a jegyzőtől a járási hivatalhoz kerülő ügycsoportok: személyi adat- és lakcímnyilvántartás, útlevél-igazgatással kapcsolatos feladatok, gyámügyi igazgatás, gyermek- és ifjúságvédelem, szabálysértési ügyek. A szabálysértési ügyek már idén április 15-étől, vagyis pár nap múlva a kormányhivatalokhoz kerülnek, de jövő év január 1-jétől a járási hivatalok fogják végezni ezt a munkát, a kormányhivatalok járási kirendeltségei. A jegyzőnél maradó fontosabb ügycsoportok: a helyi adózással összefüggő ügyek, birtokvédelem, hagyatéki leltározás, szociális ellátásokkal és támogatással kapcsolatos ügyek, egyes távhőszolgáltatással összefüggő ügyek, helyi védelmi igazgatási és katasztrófavédelmi ügyek.
Föl szokott merülni a kérdés, hogy ilyen léptékű átalakításnál kikkel egyeztettünk, tudnak-e róla az érintettek, mennyiben tudnak róla az érintettek. Erre feltétlenül szeretnék kitérni még a rövid hátralévő időmben, mert szerintem kevés olyan törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, ahol olyan széles körű társadalmi és szakmai egyeztetésre került sor, mint a járási törvény kapcsán akár az előkészítő munkák, akár a meglévő anyag kapcsán. Társadalmi egyeztetésre bocsátottuk a járások leendő illetékességi területéről és székhelyéről szóló tervezetünket. Ez egy munkaanyag, januárban 19 napon keresztül véleményezhették az állampolgárok. 757 észrevétel érkezett be, a KIM honlapján szerepel az összegzésünk. 338 települést érintett a beérkezett javaslatok köre, ebből 269 települést más járáshoz szerettek volna javasolni, és 69 esetben más járási székhelyet javasoltak.
Egyeztettünk az ÖNEF-fel, az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Fórumával, a TÖOSZ-szal - minden megyei rendezvényén ott voltunk, vagy én, vagy helyettes államtitkáraim -, a Nemzeti Közigazgatási Egyetem keretében szervezett fórumon. Szakmai egyeztetést folytattunk a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetével is, a megyei jogú városok polgármestereivel, a megyei jogú városok jegyzői kollégiumával, a budapesti jegyzők, budapesti polgármesterek fórumával, és még sorolhatnám, nem számoltuk össze, de több tucat rendezvényen, fórumon vettünk részt, ahol a gyönyörű tervet ismertettük és meg is tudtuk vitatni az érintettekkel.
Egyetlen kérdése lehet ezután azoknak, akik ezt a tervet mélységeiben megismerték és fölkészültek a törvényjavaslatból is, hogy mit tehet azért bárki, aki jelen van vagy hallgatja ezt az expozét, mit tehet azért, hogy ez a cél, amit kitűztünk, az egyablakos ügyintézés valóban megvalósuljon. Ha ennek a gondolatnak a keretében gondolkodnak, és kapjuk a segítő, együttműködő véleményeket, akkor közösen biztosan megvalósítjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
