DR. TÓTH JÓZSEF
DR. TÓTH JÓZSEF
DR. TÓTH JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Igen, ezt a két szempontot kell figyelembe venni, hogy az állampolgároknak miért lesz jobb, az ellátás színvonala miért lesz minőségibb, a másik oldalról pedig miért lesz hatékonyabb és olcsóbb az ellátás. Véleményem szerint, ha a törvényjavaslat így kerül elfogadásra, ahogy beterjesztésre került, bonyolítja a közigazgatási rendszerünket, előkészítetlensége pazarló működési zavarokkal küszködő államigazgatási rendszert hoz létre, az állampolgároknak bonyolultabb lesz az ügyintézés, és az államigazgatás szervezetrendszernek az áttekinthetetlenségét eredményezi. Én egy jóleső bólintással venném államtitkár asszonytól, hogyha a KIM honlapján a hatástanulmányokat, illetve a gazdasági számításokat tudnánk olvasni az elkövetkezendő időszakban.
Ellentmondás fedezhető fel, mint azt a bizottságban is elmondottam, a szabályozás terjedelme, tartalma és az általános indoklás között. Míg az előterjesztés azt mondja, hogy a hatáskörök totálisan a járási hivatalokhoz települnek, addig a javaslattal ellentétes az a 78 törvénymódosítás, amely nem érint minden egyes, jegyzőnek államigazgatási hatáskört telepítő ágazati törvényt - és itt még az ügysegédekről nem is beszéltem, akikről nem szól a törvény.
A javaslat nem tisztázza a járások rendeltetését és fogalmát, nem tudjuk, hogy a járás csupán a járási hivatalok illetékességi területe lesz-e, vagy egy többfunkciós területi egység. A javaslat, a beterjesztett javaslat az elsőt, míg az elfogadott önkormányzati törvény a második opciót erősíti. Gondolják végig, hogy az önkormányzati törvény alapján a járásszékhely város, és a városi önkormányzat a járás területén is ellát a törvényben meghatározott közszolgáltatásokat, ez a járás területi egységét, jellegét, önkormányzati funkcióit erősíti. Én úgy gondolom, hogy ezt tisztázni kellene. Félő, hogy nem a helyi autonómia hatékony gyakorlását és az önkormányzatiságot kiterjesztő egységként, hanem a központi végrehajtó hatalom helyi csápjaiként képzelik el, és úgy gondolom, hogy a szolgabürokrácia nem az állampolgárt kívánja szolgálni, hanem a hatalmat, valójában az egyik fő csapásmérő eszköznek tekintik a folyamatban lévő közszolgáltatások államosításának a folyamatában.
Jelzem, hogy a jegyzők által ellátott államigazgatási feladat- és hatáskörök körzetesítésére korábban is voltak törekvések, viszont belátták, hogy igazán hatékonyságot eredményező lépés csak az lehet, ha a centralizáció csak a különleges szakértelmet igénylő, ritkán előforduló ügyekre terjed ki. A törvényben megállapított hatáskörök járási hivatalokhoz telepítése több száz hatáskör gyakorlásának helyét viszi el a településről. Sajnálatos módon a kormányzat titkolja, hogy mely kormányrendeletekben, alacsonyabb jogforrásokban meghatározott jegyzői hatáskör gyakorlását kívánja járási hivatalokhoz centralizálni. Ez jelentősen kihat a kialakításra kerülő járási hivatal szervezeti működésére és a szükséges személyi és anyagi kapacitások biztosítására.
(11.00)
A magyar közigazgatási hagyományok szerint az emberek mindennapi ügyeinek az intézéséért az állampolgárokhoz közel dolgozó, könnyen elérhető tisztviselők, jegyzők voltak a felelősek. Amennyiben ezen hatáskörök mindegyikét vagy széles körét járási szintre emelik, az rendkívül megnehezíti a települések, különösen a kistelepülések lakosainak ügyintézését.
A helyi közigazgatás tavaly ősszel elkezdett átalakításának következményeként az látszik, hogy a közös hivatalok kialakításának kényszerével, hatósági jogkörök, járási hivatalok telepítésével több mint két és fél ezer helyen semmilyen érdemi államigazgatási hatósági közszolgáltatás nem lesz. Ezzel megnőnek az ügyfelek ügyintézési terhei. Már csak ezért is ismerni kellene a hatástanulmányok, gazdasági számítások, modellszámítások eredményét, már ha egyáltalán készültek ilyenek.
Az eddigi jegyzői hatáskörbe tartozó feladat- és hatáskörök járási hivatalokhoz való telepítéséről rendelkező törvénymódosítások nem tükröznek következetességet. Gondolják végig, hogy miért racionális, hogy a jövőben a képviselő-testület tartja nyilván a közút műszaki, minőségi, forgalmi, baleseti adatait, a forgalmi jelzések fenntartására, fejlesztésére fordított költségeket, vagy miért a testületnek kell dönteni a közút felbontásához való hozzájárulásról vagy a nem közlekedési célú igénybevételről. Mi indokolja, hogy az óvodáztatási támogatással kapcsolatos hatáskörök áttelepülnek, amikor az óvodáztatás viszont önkormányzati feladat marad?
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés elnökének jogkörében eljáró országgyűlési alelnök foglalja el.)
A fővárost érintően a 12. § a közúti közlekedésről szóló törvényt módosítja, amely azt mondja, hogy Budapest főváros önkormányzata esetében a helyi közútkezelőn a Fővárosi Közgyűlést kell érteni, amely a közútkezelői feladatokat a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságon keresztül is elláthatja. Ezek mellett a kerületeknek is vannak közútfenntartói, -kezelői feladatai. Nem érthető, hogy ezek miért nem jogosultak ellátni akár gazdasági társaságaik útján is. Vagy a lakástörvény egy paragrafusát módosítja: megszűnik az önkényesen elfoglalt lakás kiürítésére irányuló közigazgatási eljárás. Ki fog ebben intézkedni a következő esztendőtől? És tudnék mondani hasonló példákat.
A jogorvoslati fórumrendszerrel kapcsolatos aggályomról a bizottsági kisebbségi véleményben szóltam.
Ma Magyarországon a jegyzők és a képviselő-testületek több mint 11 millió hatósági ügyben hoznak döntést. Ez a szám kiemeli azok felelősségét, akik a több évtizede működő hatósági ügyintézési rendszert kívánják átalakítani. Minden változás nehézséggel jár, átállási nehézséggel. Megmondom őszintén, a színvonalat említette az államtitkár asszony itt az expozéjában, a szabálysértési eljárás átállása nem egy színvonalas átállást tükröz, amikor egy ügytípusra három és fél hónap előkészítési idő volt. Képzeljenek el több ezer ügytípust, 2013. január 1-jére át kellene állni. Már csak néhány nap van hátra április 15-éig, de még csak most dönt a törvényhozó arról, hogy hány köztisztviselőt vesz át a helyi közigazgatási ellátásból, és a kormányhivatalok kétségbeesetten fordulnak a települések jegyzőihez, hogy adjanak széket, asztalt, számítógépet, telefont, hűtőgépet, irodaszert, nyomtatót, és sorolhatnám tovább.
Kulcsdolog a magyar állam tulajdonába térítésmentesen átadandó ingó- és ingatlanvagyon. A javaslatban szabályozott ugyan az úgynevezett vagyonátszállási folyamat, ez inkább nevezhető padlássöprésnek, beszolgáltatásnak, hiszen ha a megállapodás nem jön létre, akkor a kormánymegbízott maga határozhatja meg, hogy milyen ingó és ingatlan kerüljön az általa irányított kormányhivatal használatába.
Kifogásolható a polgármester, a kormánymegbízott és az MNV Zrt. vezérigazgatója közötti átadás-átvételi megállapodás. Álláspontom, hogy az önkormányzat képviselő-testülete nem hagyható ki a folyamatból. Megállapodás hiányában a kormánymegbízott határozattal dönt az átkerülő vagyonról, amely ugyan megtámadható a bíróság előtt, de annak nincs halasztó hatálya. Álláspontom szerint a jogállami megoldás csak az lehetne, hogy a megállapodás hiányában csak a bíróság dönthessen.
A hatáskörök változása több ezernyi köztisztviselőt érint. Ugyanezt ígérték a megyéknél is a közszolgák esetében, amikor egy részük az utcára került. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kormány garantáljon állami segítséget mind az állásukat vesztő köztisztviselők, mind az ezt lebonyolítani kénytelen önkormányzatok számára.
Megismétlem azt az álláshellyel kapcsolatos, 7. §-ban szereplő, átadásra vonatkozó döntést vagy javaslatot, amely a képviselő-testületnek a hatáskörét csorbítja, hisz az önkormányzatok szervezetalakítási szabadsága, az önkormányzat autonómiája a képviselő-testületi döntésben ölt testet. A javaslatnak a személyzetre vonatkozó rendelkezései is arra utalnak, hogy a járási hivatalokhoz kerülő feladatok ellátása nem lesz hatékonyabb. Az átvett feladatokat ellátók álláshelyei is köztisztviselői, kormányhivatali állományba kerülnének, akkor még érthető lenne, de még létszám-racionalizálással sem számol.
Összegezve tehát a kérdésekre, amiket az elején feltettem: a javaslat nem támasztja alá, hogy az embereknek egyszerűbb ügyintézésre ad módot a járási hivatalok felállítása, nem világos, hogy pontosan mely hatáskörök kerülnek át, és a tervezett szabályozásból nem következik, hogy a jelenleginél hatékonyabb rendszer alakulna ki.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
