HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Megmondom őszintén, hogy feszült várakozással vártuk a járási törvény végre napvilágra kerülését, hiszen államtitkár asszony már januárban bejelentette, hogy február 10-én fogják ezt nyilvánosságra hozni. Ehhez képest szűk két hónappal később sikerült csak a parlament.hu-n ezt a törvényjavaslatot megjelentetni, és amikor szakmai fórumokon felmerült a kérdés, hogy vajon mi a késés oka, minden alkalommal az volt a válasz, hogy még folynak a szakmai egyeztetések, ezek szükségessége vitán felül áll, és ameddig ezek le nem zárulnak, muszáj még egy kicsit tovább csiszolni a törvényen. Ehhez képest, valljuk be, rendkívül meglepő eredmény született.
De még mielőtt a törvény érdemi paragrafusaira térnék rá, a preambulummal kapcsolatban hadd említsek egy-két dolgot. Tudniillik ebben a preambulumban is - mint más olyan törvényben is, ami a közigazgatás átalakításáról szól - megjelenik a jó állam kifejezés. Ez már máskor is igencsak fejtörést okozott nekünk, hogy mit is takarhat ez valójában, de itt most rövid ideig egy külön kis elemzésbe szeretnék bocsátkozni ezzel kapcsolatban, mert szerintem most már itt az idő, hogy a többedik törvény után tisztázzuk végre, hogy mit is jelent a jó állam értelmezésünk szerint, illetve abban az összefüggésben, amit látunk a kormány törvényalkotási munkájával kapcsolatban.
Egy rövid etimológiai elemzést engedjenek meg nekem. Az utópia szó bizonyos értelmezések szerint az eutoposz összetett szóból alakult ki, azaz azt jelenti, hogy jó hely. Tehát társadalomtudományi szempontból mondhatjuk, hogy ez jelenti a jó államot. Hát bizony Morus Tamást megint megszégyenítő ambíciói vannak a Fidesz-kormánynak, ez nyilvánvaló, és bizony, mivel nem ez az első eset - mint említettem -, már mondhatjuk, hogy kórtünetegyüttessel van dolgunk, és ez még csak a jóindulatú magyarázat. A hatalommánia minden alkalommal a hatalom gyakorlója részéről együtt jár azzal a késztetéssel, hogy a földi paradicsomot hozza el és teremtse meg itt ez árnyékvilágban.
(11.30)
Apropó: földi paradicsom. Merthogy a másik értelmezése ennek a jó állam kifejezésnek értelmezésünk szerint pontosan ehhez kötődik, mert egy járatos szinonimájával a jó államnak mondhatjuk, hogy ez valójában az ígéret földje. De azt tessék már nekem megmondani, hogy kinek ígérték ezt a földet? Mert az, ami a járásokról szóló törvényben van, az semmi más, nem, nincs abban semmi szakmaiság, kérem tisztelettel, az vegytisztán csak a vagyonról szól, a vagyon sorsáról, az államosításról.
Adva van egy ország, egy végletesen eladósított állam, végletesen eladósított önkormányzatok és végletesen eladósított emberek. Ezek után a kormányzat nekiáll államosítani. Államosítja az iskolákat, államosítja a kórházakat, a szakrendelőket, a tűzoltóságokat, most kiderült már, hogy a polgármesteri hivatalokat is részben vagy egészben. És felmerül a kérdés, hogy mire föl ez a fantasztikus elszánás, mire föl ez a sok vagyon, amit most így besöpör magához az állam, elkoboz az önkormányzatainktól. Itt nem a nemzeti vagyon sorsáról van szó. Persze, nemzeti vagyon, hiszen mindannyiunknak a vagyona, hanem az a kérdés, hogy ennek a rengeteg vagyontárgynak mi lesz a sorsa. Értelmezésünk szerint ez bizonyos értelemben fedezet a hitel kapcsán? IMF-diktátumot hajt végre a kormány? Miről van szó? Jó lenne, ha erre a kérdésre most már egyszer s mindenkorra érdemi választ kapnánk. És azok az ideológiai frázisok meg kommunikációs panelek, amelyek a kormányzati beszédek részei, a kormánypártok soraiból is állandóan ezt halljuk, semmilyen kérdésünkre soha érdemi választ nem kapunk, most már jó lenne, ha legalább ezt az egy kérdést végre tisztáznánk, és egyszer egymás szemébe néznénk, államtitkár asszony, és elmondanák, hogy mi az értelme ennek az államosításnak igazából.
Magának az előttünk fekvő törvényjavaslatnak hét darab érdemi paragrafusa van, mondhatjuk, és mind a hét szakasz erről az államosításról szól. Csakhogy amit önök társadalmi vitára bocsátottak, azaz a járások térképei, a körzetközpontok, a járásokba tömörített települések, azok ebből a törvényjavaslatból mind hiányoznak. Tehát igazából a társadalmi vitának a lényegi mondanivalója ennek a törvényjavaslatnak nem is lehetett tárgya.
Ehhez kapcsolódik, hogy vajon miért nem láthatunk hatástanulmányokat, háttérszámításokat. Amikor a bizottsági ülésen erre rákérdeztünk, akkor az a válasz született, vagy azt a választ kaptuk, hogy vannak ilyen hatástanulmányok meg háttérszámítások. Tudom, hogy a kíváncsi ember hamar megöregszik, és nőként ennek komoly kockázata van, de ugyan, államtitkár asszony, én még ezt a kockázatot is vállalnám, ha végre láthatnánk ezeket a háttérszámításokat, mert ami a kormányzati portálon elérhető, az egy történelmi összefoglaló és egy széles kitekintés, de semmiképpen nem tartalmazza azokat a felméréseket, amelyek megalapozhatnák ezeket a paragrafusokat és a törvény egészét.
Államigazgatási feladatok kerülnek át a jegyzőktől a kormányhivatalokhoz. Az államtitkár asszonynak a különböző nyilatkozataiból azt tudhatjuk meg, amit a törvényből ugyan nem tudhatunk meg, csak részben, hogy 80 államigazgatási feladat fog átkerülni, 81 marad. Hogy miért pont az a 80 fog átkerülni, mi volt ennek az oka, miért pont az a 81 marad, erről sem tudhattunk meg semmit, vagy csak vajmi keveset, számtalan logikátlanság van az egész rendszerben és az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezzel kapcsolatban. Vannak bizonyos feladatok, amelyek természetesen és nyilvánvalóan jó, hogy átkerülnek, mondok egy példát: az idegenrendészeti feladatok; de például a hegyközségekkel kapcsolatos feladatok, ha valamihez, akkor ahhoz biztosan fog kelleni helyszínismeret és az emberek ismerete. Az vajon miért kerül át a járási központba? De vannak még nagyon komolyan tisztázatlan kérdések is az anyakönyvi igazgatással kapcsolatban. A bizottsági ülésen is feltettük ezt, érdemi választ nem kaptunk.
És olyan apróságok hiányoznak ebből a törvényjavaslatból, mint hogy mi lesz az építéshatóságok kérdése. Tudom, hogy az egy kormányrendeletnek a része most, de azért ez igencsak komolyan befolyásolja az önkormányzataink, településeink életét, talán nem ártana erre a kérdésre is kitérni, legalábbis részleteiben, legalábbis egy ígéret szintjén, ha máshogy nem, ígérettel pedig már tele van a padlás, mint tudjuk, de azért talán ez még elférne.
Aztán az államosított vagyon sorsára hadd térjek egy kicsit még vissza. A hatástanulmány ebben a kérdésben is nagyon hiányzik nekem, megmondom őszintén, például olyan értelemben, hogy egy modellel mutassuk már be, hogy mit is fog ez eredményezni egy-egy település életében. Mondok egy példát: egy kistelepülési önkormányzat, amely mondjuk, annyira nem kicsi, hogy ne lehessen egy közös önkormányzati hivatal, de már annyira kicsi, hogy ne lehessen járásközpont; van egypár szoba, az egyikben a polgármester ül, a többiben pedig kollégák, kolléganők általában államigazgatási feladatokat végeznek. Természetesen végeznek más típusú feladatokat is, hiszen a polgármester rábízhat egyik-másik kollégára, kolléganőre önkormányzati típusú feladatot is, és tudjuk, hogy idén október 31-éig ezeket a szobákat úgymond államosítani fogja a kormányzat. De hogyan is fog ez történni? Bizonyos asztalokat fognak államosítani, és az asztalok mellett ülő embereket attól függően, hogy mekkora részük végez államigazgatási feladatot és mekkora részük pedig önkormányzatit, azokat is elkezdjük majd darabolni? Szobák vagy asztalok lesznek államosítva, államtitkár asszony?
Ezekre az apróságokra nem bánnám, ha választ kapnánk. És mit tetszik tanácsolni, mit lehetne csinálni egy ilyen kistelepülési önkormányzat életében, próbáljuk ezeket a kolléganőket egymás hegyére-hátára betelepíteni egy szobába, azért, hogy minél több vagyontárgyat meg tudjunk menteni a polgármesteri hivatal, az önkormányzat számára? Mi lenne a jó taktika, amit ebben az esetben ön tudna ajánlani? És hogyan fog működni a fenntartása? Hogyan fogják kifizetni a villanyszámlát? Ez a körte az államigazgatási feladatnak ég, ez a körte meg az önkormányzati feladatoknak ég? Mi lesz ennek a gyakorlati megvalósulása?
Azonkívül pedig van itt egy kis időeltolódás. Az egyik pont már október 31-én fog megvalósulni, a másik viszont még csak január 1-jén fog megvalósulni. A kettő között van két hónap, ami alatt bizony ezek az irodák értelmezésem szerint le lesznek lakatolva. Miért? Azért, mert végezetül, mielőtt átadnám a kollégámnak a szót, annyit még hadd mondjak el, hogy egy dolog nagyon fájóan hiányzik ebből a törvényjavaslatból, az ügysegédek fogalma, illetve a feladatuk tisztázása. Bizony, sajnos, nagyon valószínű, hogy szemben bármivel, amit Hargitai János vagy akár ön, államtitkár asszony ígér a munkavállalóknak, igen, nagyon félő, hogy tömeges elbocsátásokra lesz szükség.
Felhívnom az önök tisztelt figyelmét, hogy ne ámítsanak senkit. Kisemberek sorsáról beszélünk, ne csapják be őket. Tudjuk, hogy nem fognak annyian dolgozni a járási hivatalokban, mint ahányan jelenleg önkormányzatokban dolgoznak. Sok elbocsátott ember lesz. Ezeknek a sorsát előre tisztázni kellene, meg kell nekik mondani, nem lehet a kisembereket becsapni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
