SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy a parlamentben a jogállam kialakításának sokadik állomásához, megtárgyalásához érkeztünk. Sajnos, még nem értjük pontosan ellenzéki képviselőként, hogy a jogállam alatt a kormány pontosan mit is ért. Amit mi látunk a kormány által jogállamnak titulált állami berendezkedésből, az a totális központosítást, a politikai alapon való átszervezést és az állampolgároktól való eltávolodást mutatja számunkra. Természetesen a jó állam fogalmát önök megpróbálják ebben a törvényben is kibontani és meghatározni a konkrét célokat, hogy miket szeretnének elérni, amivel talán alapvetően még egyet is lehetne érteni.
Nézzük, mik ezek a célok: a közigazgatás jobb megszervezése, a közszolgáltatások minőségének és elérhetőségének növelése, ezeket jelöljük meg járásoknak, mint az államigazgatás legalacsonyabb szintje kialakításának okaként. Ezek a megjelölt célok önmagukban támogathatóak is, hiszen ki ne akarná a közigazgatást közelebb vinni az emberekhez, ki ne szeretné a közigazgatási szolgáltatások színvonalának emelését; azonban mi úgy látjuk, hogy ezek a célok ennek a törvénynek a tartalmából nem köszönnek vissza, sokkal inkább azokkal ellentétes irányba mutatnak.
Először is, úgy vélem, azt kell tisztáznia a parlamentnek, hogy a fent említett célokhoz, a jó közigazgatás eléréséhez milyen eszközök kellenek a mindenkori kormánynak. A közigazgatás működésén a legkönnyebben, úgy véljük, hogy a közigazgatás személyi állományának javításán keresztül lehet javítani.
(11.50)
Hatékonyabbá teszi a működést az is, ha a folyamatok jól le vannak szabályozva. A javaslatban szorgalmazott erőltetett és gyors struktúraváltás a lehetséges eszközök közül meglátásunk szerint a legköltségesebb és a legkisebb hatékonyságú eszköz. Mindez persze nem jelenti azt, hogy adott helyzetben nem kell vagy nem lehet a struktúrán módosítani, de nem gondoljuk azt, hogy ez az egyedüli és minden más beavatkozást helyettesítő módszer. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nagyobb átalakítások költségeiként mindig megjelenik az átállások effektív munkavégzést hátráltató hatása, vagyis hogy az átszervezés előtt és után konkrét ügyekben fél évig szinte semmi nem fog történni. Véleményünk szerint ha egy jobb közigazgatást akarunk kialakítani, az összes rendelkezésre álló eszközt alkalmazni kell, és minden aspektusra kiterjedő komplex javaslatot kell kidolgoznunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A javaslat nagyon sok sebből vérzik, annak elfogadása esetén a megjelölt célokkal ellentétes hatások bekövetkezése várható. A javaslatot az LMP az alábbi okok miatt nem fogja tudni támogatni:
A javaslat elfogadása a leglényegesebb kérdésekben, mint a járási kormányhivatalok feladat- és hatásköre, illetve a járások területének meghatározása, tulajdonképpen a kormányra bízza a döntést. A szépen megfogalmazott célok helyett újfent csak a közszolgáltatások elérhetőségének, az azokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésnek a kárára valósítanak meg költségcsökkentő változtatásokat, az önkormányzatok elveszítik befolyásukat a közszolgáltatások szervezésére és színvonalára. Szintén súlyos aggályokat vet fel a feladatok átvételéhez kapcsolódó államosítás is, amely megfelelő garanciák nélkül a nemzeti vagyon elherdálásához vezethet. Szintén súlyos hatása lehet az átszervezésnek az eddig az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselőkre is, a háttérben minden bizonnyal jelentős elbocsátások réme tűnik fel. Semmiféle garanciát nem tartalmaz a javaslat arra nézve, hogy az egyablakos ügyintézés tényleg meg fog valósulni, hogy az egyes ügyek intézése tényleg közelebb kerül a polgárokhoz. A járások kialakítása, a járásszékhelyek meghatározása meghatározó befolyást gyakorol a tömegközlekedés alakulására is, és a helyi tömegközlekedés visszafejlesztése várható álláspontunk szerint. De nézzük a problémákat részletesebben!
A beterjesztett törvényjavaslat és a megfogalmazott célok között az okozati összefüggést nehezen lehet felfedezni, mivel a javaslat egy kerettörvény jellegű szabályozás, amely nagyon sok kérdést nem rendez, és alacsonyabb jogalkotói szintre delegál. Az LMP nem tud abban bízni, hogy a kormánynak adott széles körű felhatalmazás alapján a kormány nem aktuális hatalmi, politikai érdekeit fogja megjeleníteni a kialakítandó szabályozásban, a járások feladat- és hatásköreinek és területének kialakítása tekintetében. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a kormány által tervezett felosztásban 388 település egészen biztosan nem érezné jól magát, és az sem, hogy az átvett államigazgatási feladatok körébe az eddig azokat ellátó jegyzők semmilyen szinten nem tudnak beleszólni. Az LMP azt szeretné, ha a járások feladat- és hatáskörének meghatározásánál az érintettek, tehát az önkormányzatok, a jegyzők és a lakosok széles körű bevonása mellett ésszerű szempontok és normatív szempontok érvényesülnének, és a járások azokat a feladat- és hatásköröket gyakorolnák, amelyeknek az ellátása egyrészről nagyobb felkészültséget, esetleg speciális szakértelmet igényel, másrészről amelyek esetében a közérdeket a települési szintű érdekekkel ellentétben kell esetlegesen érvényesíteni, harmadrészt amely feladatok ellátása a helyi érdekek szerint közömbös, és nem kell a hatásköröket a járási szint fölé telepíteni, illetve negyedrészt olyan feladatoknál, amelyeknél az adatbázisokat, információkat, informatikai eszközparkot pénzügyi és egyéb okokból így célszerű elhelyezni. Sajnos abból, ami a feladatok és hatáskörök átvétele kapcsán a javaslatból kiderül, arra lehet következtetni, hogy a fenti szempontok nem lettek kellőképpen figyelembe véve. Nagyon sok államigazgatási hatáskör kapcsán létszükséglet, hogy a településeken a helyi viszonyok ismeretében hozzák meg a döntéseket, tehessék meg adott esetben a sürgős intézkedéseket, és ne hátráltassa ezt a járásszékhely és a település közti távolság és az ügyintézés további bürokratizálása.
Az LMP önkormányzati koncepciójában megjelent az igény arra nézve, hogy kerüljenek szétválasztásra a tartalmilag valóban az önkormányzatokhoz kötődő igazgatási feladatok az államigazgatási feladatoktól; megjelent ugyanakkor az az igény is, hogy az államigazgatást ne távolítsuk el a településektől, kifejezetten erre hívták fel figyelmünket a kistelepülések polgármesterei is. Saját javaslatunkban ezért a megoldást abban láttuk, hogy az önkormányzati hivatal bázisán, de elkülönülten kezelve a jegyző - mint az államigazgatás legalacsonyabb szintű területi egysége - hatásköre legyen az államigazgatási feladatok ellátása. Ezzel párhuzamosan az önkormányzat működését elkülönült hivatal segítette volna, élén a hivatalvezetővel, aki a testületek törvényes működéséért és a döntés-előkészítés és a végrehajtás felelőseként irányította volna az eddigiekhez képest kisebb hivatali szervezetet. Emellett persze a nagyobb szakértelmet és apparátust igénylő ügyek intézésére elképzelhető a járási szint felállítása, de más lehetséges megoldások is szóba jöhetnek, például a hatósági igazgatási társulások.
Nem támogatható a javaslat azért sem - és ez a másik fő ok -, mert a szépen megfogalmazott célok helyett újfent csak a közszolgáltatások elérhetőségének, az azokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésnek a kárára valósítanak meg költségcsökkentő változtatásokat, az önkormányzatok elvesztik befolyásukat a közszolgáltatások szervezésére. Az LMP már az Ötv. vitájában sem támogatta azt a javaslatot, hogy a kétezer fő alatti településeknek ne lehessen saját hivatala. A kormány közszolgáltatásokat leépítő, kizárólag költségcsökkentési célú szándékai már akkor felismerhetőek voltak, ez a törvény azonban megvilágítja számunkra, hogy ez a tendencia folytatódik. Az Ötv. vitájában, illetve ennek a törvénynek a vitája kapcsán is gyakran találkoztunk azzal a kormányzati érvvel, hogy rendkívül pazarló mind a közigazgatás, mind pedig az önkormányzati hivatalok rendszere. Még ha első hallásra önök ezt meg is tudják magyarázni, érdemes megvizsgálni, hogy valóban az-e a jelenlegi közigazgatási rendszer legfőbb problémája, hogy a jegyző és hivatala a kistelepüléseken is ellátja az államigazgatási feladatok jelentős részét. Ez a megállapítás ugyanis egyáltalán nincs alátámasztva semmilyen felméréssel, számítással, senki nem vizsgálta, hogy milyen költséget jelent a költségvetésnek a kistelepülési hivatalokon belül az államigazgatási feladatok ellátása, és ezért milyen értékű közszolgáltatás valósult meg - az értéken itt persze az ügyfelek elégedettségét, az ügyintézés közelségét és hatékonyságát is érteni kell. Nincs tehát semmilyen kimutatás arra, hogy egy városi polgár ügyintézése úgy költség, mint minőség szempontjából hatékonyabban valósulna meg, mint egy kistelepülésen élőé. Egy dolog biztosan várható attól, hogy a kistelepülési lakosoknak lakhelyüktől messze lévő hivatalokban kell majd ügyeiket intézni, mégpedig az, hogy az elintézetlen ügyek száma jelentősen fog nőni, és a társadalom ezen tagjai másodrendű állampolgárokká degradálódónak. Persze lehet, hogy ezzel az állam spórol valamennyi pénzt, de - ahogy korábban említettem - az állam nyeresége nem lehet öncél, főleg ha ilyen súlyú következményekkel jár.
A javaslat értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy az önkormányzati átalakítások folytán a közeljövőben a kistelepülések közös hivatalokat fognak létrehozni, tehát nemcsak az államigazgatási, de az önkormányzati igazgatási ügyek is távolabb kerülnek a helyiektől. Egyes települések így szinte teljesen kiürülnek, és népességmegtartó erejük tovább fog csökkenni.
A másik jelentős probléma, hogy a járás területén lévő önkormányzatoknak nincs semmilyen kapcsolata a járási kormányhivatallal. Jelentős veszély, hogy a megyei kormányhivatalokhoz hasonlóan a járási kormányhivatalok esetén is jelentős politikai befolyással bír a kormánymegbízott, aki a jelen esetben mindenhol egy fideszes politikus. Jó lenne, ha már a megyei kormánymegbízott kiválasztásába is beleszólása lenne a megye területén működő önkormányzatoknak, a járások kapcsán pedig a járási hivatal vezetőjének kinevezése kapcsán kellene a helyi önkormányzatoknak beleszólási lehetőséget biztosítani, a hivatalvezetőknek pedig évi beszámolási kötelezettséget kellene előírni a hozzá tartozó települések képviselő-testületei előtt.
Harmadik aggályunk, ami a feladatok átvételéhez kapcsolódó államosítás kapcsán merül fel, hogy úgy véljük, megfelelő garanciák nélkül előrevetíthetjük a nemzeti vagyon elherdálását.
(12.00)
A vagyonátvétel kapcsán rengeteg rossz tapasztalat gyűlt össze a kormány eddigi tevékenysége kapcsán. Az államosítás lassan már mindennapossá válik, és az önkormányzatok vagyona jelentős részben kikerül abból a körből, amelyre a helyi közösségeknek ráhatásuk van. Már a megyei vagyon államosításakor is kibújt a szög a zsákból, amikor a kormány nem támogatta az átvett vagyon elidegenítését és az átvétel céljától eltérő hasznosítás megtiltására vonatkozó javaslatainkat. A mostani szabályozás pedig még további problémákat is felvet.
Jelentős probléma a jegyzőktől a kormányhivatalokhoz kerülő feladatok átadásához kapcsolódó vagyonátadás, főleg azokban az esetekben, amikor egy adott ingatlant vagy ingóságot átadott és ott maradt feladata ellátására is használnak, ami egyébként elég gyakori. Ráadásul a korrekt megállapodásokkal szemben a kormányhivataloknak szinte korlátlan hatalmuk van, és könnyűszerrel rákényszeríthetik akaratukat az önkormányzatokra. Az önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozhatja, hogy jelzáloghitelük fedezetét elveszítik, és más vagyonát kell adott esetben megterhelniük, és ezzel hitelképességük is csökken. A feladatátvállaláshoz kapcsolódó államosítás súlyos problémákat vet föl, sok esetben önkormányzati beruházásokkal létesített ingatlanok kerülnek így állami tulajdonba.
Nincs garancia arra sem, hogy az átvett vagyont az állam a racionalizálás érdekében ne idegeníthesse el. Szerencsésebb lenne, ha az állam előre eldöntené, hogy a feladatok ellátásához konkrétan milyen ingatlanokra és ingóságokra van szüksége, és csak azokat venné át, és azokat később nem idegeníthetné el, illetve ha a későbbiekben nincs szüksége rájuk, akkor szálljon vissza ez a vagyon az önkormányzatokra. Problémát fog okozni az államigazgatási feladat ellátására létrehozott társulások megszüntetése, főleg annak az önkormányzatnak, amely a feladat ellátásának bázisát adta.
Sajátosan jelenik meg a kormányzat kegyosztó politikájának lenyomata az önkormányzati ingatlanok elidegenítése kapcsán. Az önkormányzatok ugyanis nem idegeníthetik el a jelenlegi államigazgatási feladatok ellátására szolgáló vagyonukat, de ez alól a kormányhivatal felmentést adhat. Ugyanakkor normatív feltételeket nem határoz meg a javaslat, hogy ez alól a kormányhivatal mikor adhat felmentést. Helyes lenne itt is konkrét szabályokat alkotni, hogy mely esetekben van erre lehetőség, hogy ez ne a kormányhivatalok diszkrecionális joga legyen, legyenek objektív kritériumok a jogszabályban, a törvényben.
A negyedik aggályunk, hogy súlyos hatása lehet az átszervezésnek az eddig az önkormányzatoknál foglalkoztatott köztisztviselőkre. Úgy véljük, hogy a háttérben jelentős elbocsátásra készülnek. Nem lehetünk eléggé bizalmatlanok a kormánnyal szemben, ha a közszolgáltatások leépítéséről és a közszféra leépítéséről van szó. Márpedig itt, bármennyire is tagadják, jelentős elbocsátásokat készítenek elő. Az államigazgatási feladatok jelentős részének átvitelével vélhetően a magasabban kvalifikált, a jelenlegi elvárásoknak megfelelő köztisztviselők kerülhetnek majd át a kormányhivatalhoz, azonban az önkormányzatnál maradó alkalmazottak jó részének sorsa várhatóan az elbocsátás lesz.
Ötödik aggályunk, hogy a törvény semmilyen garanciát nem tartalmaz arra nézve, hogy az egyablakos ügyintézés tényleg meg fog valósulni, hogy az egyes ügyek intézése tényleg közelebb kerül a polgárokhoz. A javaslat persze megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy az egyablakos ügyintézéssel és a kormányhivatali ügykezelők településre küldésével orvosolja ezt a helyzetet, amit az államigazgatási feladatok központosítása jelent, de erre vonatkozóan nem ismerünk hatástanulmányokat, másrészt pedig maga a jogszabály sem tartalmaz erre vonatkozóan semmilyen konkrétumot. Az egyablakos ügyintézés kapcsán pedig nem látjuk azokat a terveket, amelyek számolnak az emiatt megnövekvő ügyfélforgalommal, az ügyintézéshez szükséges sokoldalú tájékoztatás iránti igény kielégítésével, egyszóval a jó minőségű közszolgáltatások konkrét megvalósításával.
A következő ok, ami miatt nem tudjuk támogatni a javaslatot, hogy úgy gondoljuk, a járások kialakítása, a járásszékhelyek meghatározása meghatározó befolyást gyakorol a tömegközlekedés alakulására is, és a helyi tömegközlekedés visszafejlesztése várható. Nem lehet nem észrevenni azt sem, hogy a járásközpontok kialakítása során cél lehet a tömegközlekedés jelenlegi rendszerének leépítése is, amely egyes útvonalak megerősítését és ezzel egyidejűleg más lehetőségek beszűkítését jelenti. A hajdani szárnyvonalak bezárása ellen tiltakozó Fidesz várhatóan maga is a közösségi közlekedés leépítése felé tesz lépéseket.
Az LMP mindenesetre meg akarja adni a lehetőséget, hogy változtatni lehessen, ezért a javaslathoz számos módosító javaslatot be fogunk terjeszteni, hogy a hibákat orvosolhassuk. Engedjék meg, hogy ezek közül a javaslatok közül zárásképp néhányat ismertessek.
A vagyonátadásnál két lehetőséget látunk arra nézve, hogy ne történjen meg a vagyon elherdálása. Egyrészről úgy gondoljuk, hogy az ingatlanok és az ingóságok maradjanak önkormányzati tulajdonban, és kössenek ezekre egy korrekt használati megállapodást az állammal. Vagy egy másik lehetőség szerint csak a feladat ellátásához szükséges ingatlanok és ingóságok kerüljenek állami tulajdonba - ez jelenleg így van a javaslatban is -, és az állam csak a feladat ellátására használhassa föl. És ha a későbbiekben erre nem lesz szüksége, akkor az automatikusan szálljon vissza az önkormányzatokra, és ennek biztosítására kerüljön elidegenítési tilalom az átvett ingatlanvagyonra.
Szintén javasoljuk azt is, hogy a járási hivatalok vezetői legyenek kötelesek beszámolni minden évben a hozzájuk tartozó önkormányzatok testületeinek, a hivatalvezető kiválasztásába pedig legyen beleszólásuk a területen lévő önkormányzatoknak. Úgy véljük, szükséges, hogy a járásközpontok meghatározásánál minden település véleményét kérje be a kormányzat. Nagyon fontosnak és nagyon fontos garanciának tartjuk azt, hogy az átveendő feladatok körét ne kormányrendelet, hanem törvény határozza meg, amelyben az önkormányzatok garanciát kapnak arra, hogy véleményüket figyelembe fogják venni.
Végezetül szeretnénk, hogy a törvény nyújtson garanciát arra nézve, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés ne csökkenjen. És ami számos köztisztviselőt fog érinteni, úgy véljük, hogy törvényi garanciát kell adnia a parlamentnek arra nézve, hogy akiket esetleg most elbocsátás réme fenyeget, mindenképpen kapjanak törvényi garanciát arra nézve, hogy továbbfoglalkoztatásuk meg lesz oldva, az állam gondoskodni fog róluk a továbbiakban is.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Schiffer András és dr. Bárándy Gergely tapsol.)
