DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A hulladék egy olyan téma, mint a futball, mindenki azt hiszi és azt gondolja, hogy ért hozzá. A törvényjavaslat elolvasásakor azért megerősödött bennem az a gondolat, hogy ez bizony komoly szakma, komoly hivatás, komoly tudás kell ahhoz, hogy egy olyan rendszert állítsunk fel, amely társadalmilag hasznos, hatékony, és megfelelő módon szolgálja a környezet védelmét.
Úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat ezeknek a kritériumoknak igencsak megfelel, és ez köszönhető annak, hogy nem kapkodott az új kormányzat az irányelv adaptálásával, hanem, ahogy államtitkár úr az előbbi hozzászólásában jelezte, elég alaposan kiérlelt gondolatok mentén, több egyeztetést követően hozta ide a Ház elé ezt a törvényjavaslatot.
Szerintem az előterjesztő nagyon helyesen nem az irányelv egyszerű fordításával végezte el az irányelv adaptálását, hanem egy, a magyar viszonyokra használhatóbb, és ami fontosabb, a magyar nemzeti érdekeket integráló tervezetet készített el. Ez úgy sikerült, hogy a hulladékgazdálkodás szemléletének megváltoztatása és hatékonyságának, eredményességének növelése a törvény szakszerű és következetes végrehajtása esetén nem hátrányos, hanem inkább előnyös lesz a magyar gazdaság versenyhelyzetére. Lehet, hogy ez idegenül hangzik, de úgy gondolom, egy jól működő hulladékgazdálkodás igenis a magyar gazdaság versenyhelyzetét kell hogy szolgálja, azon túl, hogy ennek vannak környezetvédelmi előnyei, amelyek természetesen hangsúlyosabbak.
A hulladékképződés megelőzéséről és a hulladékgazdálkodásról szóló törvény új logikai rendszerre épül, új és pontosító fogalmakat vezet be, intézkedéseket és kötelezettségeket állapít meg. Új fogalomként jelenik meg többek között az elkülönített gyűjtés, a biohulladék, az építési, bontási hulladék, a gyűjtőhely, az újrafeldolgozás, az újrahasználatra előkészítés, valamint a közvetítő és a kereskedő.
A kereskedővel kapcsolatban hadd vitatkozzak egy kicsit Bödecs Barna képviselőtársammal, mert kereskedő mint funkció létezhet és eredményesen létezhet a hulladékgazdálkodási rendszerben, feltéve, ha emögé társul egy megfelelő újrahasznosítási, hasznosítási bázis. Ennek bizonyos értelemben azért nem volt létjogosultsága az eddigi rendszerben, mert ahogy államtitkár úr is elmondta, a magyar hulladékgazdálkodás fő eszköze nem az újrahasznosítás volt, hanem a lerakás.
Az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalata alapján a törvénytervezet lehetőséget biztosít az intézkedések egyszerűsítésére. Fontos, hogy új elemként, önálló fejezetben jelennek meg az egyes hulladéktípusokra vonatkozó külön szabályok, a biohulladék, a hulladékolaj és a veszélyes hulladék gyűjtésének és kezelésének általános szabályai. Mindezen túlmenően a törvény átláthatóbb és egyértelműbb szerkezetű, egyértelműbben határozza meg a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeket.
(22.40)
Az új törvénytervezet - összhangban az irányelvvel - továbbfejleszti a hulladékhierarchia rendszerét, amely a hasznosítási lehetőségen belül elsőbbségi sorrendet is jelent. Ez azt jelenti, hogy a preferált sorrend a következő: első a megelőzés, a második az újrahasználat, a harmadik az anyagában való hasznosítás, a negyedik a termikus hasznosítás, az ötödik a lerakás. Bödecs Barna hozzászólásánál élénken bólogattam az újrahasználattal kapcsolatos polémiájában, ezt javaslom én is egy kicsit végiggondolni és pontosítani a törvény szövegében.
Mindenekelőtt a tervezet azt célozza, hogy csökkentsük a hulladék képződését úgy, hogy előnyben részesítjük a hulladékszegény technológiák alkalmazását. Ezt a célt a magyar gazdasági szereplők, a hulladéktermelők úgy tudják szolgálni, hogy kevesebb szennyezőanyagot kibocsátó termékeket állítanak elő vagy forgalmaznak, illetve alkalmazzák a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.
A tervezetben az előterjesztő pontosította a kiterjesztett gyártói felelősség elvét. Ennek értelmében a termék gyártója, előállítója már a gyártásnál gondoskodik arról, hogy a termékből származó hulladék mennyisége és veszélyesanyag-tartalma minél kisebb legyen, a termék hosszabb ideig betölthesse használati funkcióját, egyszerűbb, javítható és hulladékká válás után könnyen hasznosítható legyen.
Teljes mértékben egyetértek az államtitkár úr hozzászólásával, ez egy kritikus pontja az egész hulladékgazdálkodásnak. Ehhez igen erős szemléletváltás kell gyártói oldalon, fogyasztói oldalon, és ehhez bizonyos támogatások, ösztönzések kellenek hogy bevezetésre kerüljenek, amelyeket nem feltétlenül költségvetési forrásból, hanem egy hulladékgazdálkodás nyereségéből, illetőleg hangsúlyainak az újrafogalmazásából lehet előteremteni.
A keletkezett hulladékkal hazánkban eddig nagyon egyszerűen bántak, újrahasznosítás, ártalmatlanítás helyett a hulladékok 75 százaléka lerakókba került. Ez egy nagyon magas szám, az ország klasszikusan a szőnyeg alá söpörte a szemetet. Az elmúlt időszak alatt, az elmúlt 10-15 év alatt azt lehetett látni, hogy annak ellenére, hogy növekedett a lerakói kapacitás, egyre inkább az újrafeldolgozás, újrahasznosítás elmaradása miatt ezek a kapacitások végesek. Például azt lehet mondani, hogy már Pusztazámor is kezd végessé válni, a körzetemben például Százhalombattán pár éve, azt hiszem, 6-8 éve bővítették a szemétlerakót, ma újra azon kell gondolkodni, hogy bővíteni kell, vagy valami egészen más megoldást kell találni.
Természetesen nagyon jól elhangzott az előttem szólóktól, hogy ez egy nagyon sajátos rendszere volt az európai uniós támogatások felhasználásának. Ma az a tapasztalat, hogy egy viszonylag korszerű szemétlerakó mellett a szemétgyűjtést végző közszolgáltatók egyébiránt semmit nem fejlesztettek. Hol hallottunk az utóbbi években arról, hogy egy új technológiát vezettek be ezekben a szelektív hulladékgyűjtő udvarokban? Vagy az én hallásom volt rossz, vagy egyszerűen ezek a fejlesztések teljes mértékben elkerülték Magyarországot. Ezen remélhetőleg az új törvény változtatni fog, ösztönzéssel és kényszerítő erővel egyszerre, de változtatni fog.
Nem tudom meghazudtolni magam, amikor a hulladékhasznosítás kérdéséről beszélünk, akkor azért vettem a bátorságot és megnéztem a hulladékhasznosításnak egy nagyon fontos részét, nevezetesen a termikus hasznosítás kérdését. Külön megvizsgáltam azt, hogy vajon ez a törvénytervezetben megfogalmazott termikus hasznosítási kérdéskör, amely egyébként a tervezet 3. számú mellékletében mint a hasznosítás egyik eszköze szerepel, hogyan illeszkedik a 2011-ben elfogadott energiastratégiába.
Meg kell mondanom, hogy teljes mértékben összepasszol a két rendszer, ugyanis az energiastratégia is azon az állásponton van, hogy a hulladékból nyert energiára az országnak szüksége van. De azt is kimondja, hogy csakis olyan hulladékot lehet termikus energia módjára felhasználni, amelynek az újrafeldolgozása a lehetséges keretek között már megtörtént, tehát amit már nem lehet továbbhasznosítani.
Ez nagyon fontos része még az energiastratégiának, hogy úgy számol, hogy a települési szerves hulladék biomasszának tekinthető, így energetikai hasznosítása a megújuló energiaforrások részarányához adódik, és nagyon fontos, hogy ez az elem, ez a fajta hulladékhasznosítási mód, a biomassza kezelése vagy szabályozása a hulladéktörvényünkben szerepel.
Sok országban már a 15-20 százalékot is adják az energetikai célú biomassza-felhasználások, és úgy gondolom, hogy ezek a világ fejlett országaiban a technológiai fegyelem maradéktalan betartása mellett és a szigorú környezetszennyezési normáknak megfelelve megoldottnak tekinthetők. Az ilyen jellegű hulladékoknak akár a 60 százaléka is hasznosítható lehetne a jelenlegi műszaki, technológiai színvonalon is.
Hazánknak is ebbe az irányba kell elmozdulnia, mert a hasznosítás, a termikus hasznosítás nélkül a deponálás nem fenntartható, egyre több értékes termőföldet foglal el, veszélyezteti az ivóvízkészletet és a természetes biodiverzitást. Ez az utóbbi mondat idézet volt az energiastratégiából, és ez is elég plasztikusan mutatja nekünk, hogy mindenféleképpen ez a két nagyon fontos, energiahatékonyságot, energiafelhasználást mutató stratégia, valamint az előttünk lévő hulladéktörvény maximálisan összhangban van.
Igazából azt szeretném még mondani, hogy az állam a közelség elvével összefüggő vállalásai, a lakosság teherviseléséhez igazodó árak biztosítása, valamint az irányelvi követelmények teljesítése érdekében a hulladékkezelés nehezen irányítható rendszerének átalakítását is vállalja ebben a törvénytervezetben. Itt elsősorban arra célzok, hogy a közelség elve alapján egy átlátható, országot lefedő, hatékony rendszer tud kialakulni a törvényjavaslat alkalmazásával, és az irányítási szempontokat is figyelembe véve, azért egy állami vagy önkormányzati közösségi többségi tulajdonú irányítással bíró közszolgáltató esetében ez a fajta közszolgálati jelleg jobban érvényesíthető, az árkontroll hamarabb kialakítható. Azt is lehet látni, hogy az a fajta keresztfinanszírozás, ami a közszolgáltatások közcélú irányításával könnyebben biztosítja a díjazást, ami a lakosság terhelhetőségéhez igazodik, és egyrészt segít, lesz arra is kapacitás, hogy egy nagyon fontos elemére - amit szintén tartalmaz a hulladéktörvény -, az oktatásra, a nevelésre, az ösztönzésre, a szemléletváltásra is megfelelő források álljanak rendelkezésre.
Úgy gondolom, hogy még annyit szeretnék mondani, hogy az ármegállapítással kapcsolatban a jelenleg bent lévő törvénytervezetnél egy kis gondot látok, de ez inkább a részletes vita része, nevezetesen: a jelenlegi megfogalmazás értelmében a Magyar Energia Hivatalnak csak legközelebb 2014. január 1-jétől lenne ármegállapítási jogköre. Gondolom, nem ez volt a szándék, hanem hogy 2013. január 1-jétől legyen, ehhez képest majd igazítani kell a hatályba léptető rendelkezést.
Összegezve: bizton remélhető, hogy a tervezet céljai, a képződő hulladék minél nagyobb arányú begyűjtése és hasznosítása, a szemléletváltásra ösztönzés, az egységesebb és hatékonyabb hazai hulladékgazdálkodási rendszer kialakítása, a kevesebb hulladék képződése, a magasabb újrahasznosítási mutatók az új törvény segítségével meg tudnak valósulni; hozzátéve, hogy a szükséges ágazati, illetve részletszabályozásokat azért meg kell alkotni.
Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is és a magam részéről is a hulladéktörvény tervezetét elfogadásra és további megvitatásra javasolom.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(22.50)
