SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Bár valóban úgy van, hogy a hulladékhierarchia magasabb szintre helyezi az égetéses energiahasznosítást, a hulladékból való energiahasznosítást, mint a lerakást, ezzel együtt azt gondolom, hogy egy elég bonyolult és sikamlós területre tévedünk, ha valamiféle energiahasznosító és égetéses jövőképet képzelünk el magunknak a hulladékgazdálkodási rendszerben.
A közelség elvét nem érdemes emlegetni ebben a kontextusban, mert nagyon nagy területről kell összehordani azt a hulladékot, amelyből már ki van véve minden hasznosítható és így tovább, csak nagyon nagy logisztikai költségek árán lehet a hulladékégetőket üzemeltetni.
A költséghatékonyság elve megint csak így is, úgy is megítélhető. Mindenesetre nagyon nagy beruházásokra van szükség, hogyha a hulladékégetésben gondolkodunk, ahol komoly díjakat kell majd a nagy amortizációs és a nagy üzemeltetési költségek miatt fizetnie a lakosságnak.
Az elővigyázatosság elvét is sok esetben sérti, azt gondolom, a hulladékégetés és az energetikai hasznosítás, még akkor is, ha léteznek jó technológiák. Minél jobb egy technológia, annál többe kerül, tegyük hozzá, és ugyanakkor keletkezik egy csomó hamu és pernye, amit megint csak le kell rakni, nincsen más jobb ötlet.
Igaz, hogy energiát tudunk kinyerni a hulladékból, de ezer más problémát magunkra húzunk. Én nem azt mondom ezzel, hogy építsünk akkor lerakókat, mert nem ez az igazi kérdés, hogy égetés vagy lerakás, hanem az, hogy tudjuk-e a hasznosítást olyan szintre vinni, hogy egyikre se legyen érdemben szükség, és a meglévő ártalmatlanítási kapacitásaink felhasználásával tudjuk a maradékot valamilyen módon ártalmatlanítani. Tehát az égetés egy nagyon bonyolult terület, és azt gondolom, rossz irányba megyünk, hogyha ebben gondolkodunk.
Köszönöm szépen a figyelmet.
