GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam is megerősítem azt, amit szinte minden szocialista párti képviselőtársam tett, hogy a jelen társadalmi mobilitási igények miatt rendkívül nagy szükség van egy megalapozottan jó, szakmailag előkészített törvényre, amely az élet, a gazdaság teljesítményét meghatározó ügyekben rendkívül fontos.
Tudjuk azt, hogy ebben az ágazatban egyszerre van jelen a pazarlás és a forráshiány. Pazarlás a túlméretezett eszközpark, a hatalmas vagyonállomány, és nem folytatom tovább a sort, a hozzáértők ezt biztos, hogy tudják, ugyanakkor évtizedek óta problémát okoz, hogy a hatékony működéshez szükséges eszközpark pedig nincs meg. Nem tudom szó nélkül hagyni: egyrészt a most kormánypárti képviselőtársaim, amikor ellenzékben voltak, akkor mindent megtettek, és ellenálltak annak, hogy a racionálisabb működés feltételeit megteremtsük. És mit tesznek most, kormányon? Azt gondolom, nem hagyhatom figyelmen kívül, és ahogyan Manninger képviselő úr hivatkozott a MÁV-vizsgálóbizottságra, de mondhatom a Malévet is, mondhatom a Volán-vizsgálóbizottságot, amely lassan az elfogadás szakaszába kerül, bizony tükrözi azt a Janus-arcúságot, hogy rövid távú politikai célok érdekében használnak fel egyes ügyeket, annak ellenére, hogy stratégiáról kellene beszélnünk, és tudni kellene elfogadni ezt a tételt, amit mondtam, hogy egyszerre pazarló, illetve forráshiányos, és ebből kellene keresnünk a kiutat, a megoldást.
Kellene keresnünk a megoldást az ágazat problémájára, amelyben a finanszírozás, a fenntartható működés rendkívül komoly problémát jelent, és amikor kerettörvényről beszélt az államtitkár úr és több kormánypárti képviselő is, akkor azt gondolom, amit Tukacs István képviselő úr mondott, hogy jó lenne ismerni kormányrendeleteket, mert egy kerettörvényben elég furcsa, hogy például egy olyan súlyos kérdésre, mint a menetrendi egyeztetés, később majd külön jogszabály fog születni a törvényjavaslat szerint. Nem tisztázódik és nem derül ki ebből a rendszerből, hogy vajon az a szolgáltatási volumencsökkentés vagy az esetleges költségcsökkentés, amelyek már megjelentek a kormány különböző terveiben, fejlesztésre vagy a színvonaljavításra egyáltalán milyen hatással lesznek.
Nem folytatom, csak erősítem azt, amit Tukacs képviselő úr elmondott, hogy bizony itt a nagy kérdés az egyén, az önkormányzat, az állam és a vállalkozások kérdése. De mielőtt ebbe belemennék, már Szekeres Imre a vezérszónoklatban is azt mondta, hogy nem támogatjuk, és jó lenne, ha a kormány ezt a törvényjavaslatot átdolgozásra visszakérné. Szeretnék néhány olyan dolgot mondani, amire azt mondom, államtitkár úr – szóval, még a tárca szakapparátusa szempontjából is egynémely megállapítás megalázó. Szeretnék ilyet mondani, amikor azt mondja, hogy a nyereséget is magában foglaló teljes önköltség. Nem hiszem el, hogy nincs a tárcánál legalább egy közgazdasági érettségivel rendelkező tisztviselő, aki tudná, hogy a teljes önköltség plusz a nyereség, s amiért ezt merem mondani: roppant érdekes, hogy később a törvényjavaslat 20. és 20. feletti paragrafusaiban már tökéletesen jelenik meg ez a fogalom, hogy a működés költségei - és most nem cizellálom azokkal az ismérvekkel, amelyek itt rendkívül fontosak és nagy jelentőségűek -, és azt mondja, hogy ezen túl az elvárható nyereség. Ez így helyes, de akkor a fogalmak közé ezt nyilván koherenciás megoldásként mindenképpen be kellene tenni.
Nem sorolom fel, és azt is bejelentem, hogy módosító indítványokat sem nyújtottam be az egyszerűen értelemzavaró vesszők, “vagy”-ok kérdésében, amiből csak egy gyöngyszemet emelnék ki, amikor a közlekedési szolgáltatónál a tevékenység végzésére… - de nem jön szóba az, hogy ez a személyszállítási tevékenység.
(13.10)
Egész biztos, hogy a jogalkotó erre gondol, csak a szövegszerkesztésből ez valahogy kimaradt.
Tukacs képviselő úr említette a közlekedésszervezőt, amivel vagy lehet egyetérteni, vagy nem lehet egyetérteni. Én ma egy dolgot tudok elképzelni, hogy közlekedésszervező ez a budapesti és elővárosi közlekedésszervező vállalkozás, amelyről külön beszélt Steiner Pál. Viszont azért, hogy egyértelmű legyen, és ha erről a vállalkozásról van szó, akkor is, ezt is célszerű lenne az értelmező rendelkezések közé betenni.
Még egy ilyen, ami a pongyolaságra utal. A 24. §-ban nagyon érdekes, amikor azt mondja, hogy a megbízás adható annak, aki vállal. Mi van akkor, ha amit ebben a 24. §-ban megfogalmaznak, hogy “fennforgás van” az ellátás területén, baj van, ellátatlanná vált egy terület, és itt azt mondani, hogy nem vállalja senki. Itt pont az a kérdés, és pont arra kellene választ adni, hogy ebben az esetben kinek adhatnak megbízást, vagy kell hogy megbízást adjanak. Arra már kitérnek, hogy a költségeket nyilván a megbízónak kell vállalni, de az, hogy aki ezt önként vállalja, azt gondolom, ez így egy kicsit pongyola.
A továbbiakban szeretnék néhány szót beszélni a MÁV és a Volán viszonyáról. A törvényben többször köszön vissza a kérdés, és próbálná terelni a kötött pályás felé a személyi szállítást. Ugyanakkor nagyon érdekesnek tartom és megfontolásra ajánlom államtitkár úrnak, amikor azt mondja, hogy a MÁV kezdeményezheti a miniszternél, hogy az adott kötött pályás helyett közúti személyszállítás történjen, de vasúti tarifával. Lehet, hogy egyik napról a másikra majd megváltoznak, mert az árszabályozás kérdése kormányhatáskörbe tartozik, és lehet, hogy olyan lesz, hogy a Volánhoz viszonyítva nem lesz ennyire kedvező a vasúti menetdíj, de azt gondolom, hogy ez ilyen szempontból egy nagyon érdekes versenypolitikai kérdést is felvet.
Szeretnék beszélni a minimális ellátásról vagy kötelező feladatról, különös tekintettel a kistelepülések kérdésében. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy hadd hivatkozzam vissza. Spaller képviselő úr a vezérszónoklatában azt mondta, hogy a települések 10 százalékánál jelent ez növekedést. Én jelentem, államtitkár úr, hogy Dél-Zalában, ahol hihetetlenül nagy a zsáktelepülések száma a települések számához viszonyítva, ahol a legkevesebb, ott is napi hat járatpár van. Tehát azt gondolom, hogy ha 10 százalék nyer, akkor mellé kellene tenni, hogy hány százalék veszít. És akkor, amikor veszít - és én hiszem, hogy ebben majd Manninger képviselő úr, aki a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, megerősít engem -, akkor ma ezeknek a kistelepüléseknek esélyük sincs arra, hogy kifizessék azokat a pluszjáratokat, amelyek kellenek ahhoz, és itt megint hivatkozhatnék vissza, hogy a jogszabálynak az a része, ahol azt mondja, hogy munkába járás, egészségügyi ellátás, oktatás, tehát ahol felsorolja ezeket a tételeket, az mind helyes, de ez bizony három járatpárral semmilyen körülmények között nem oldható meg, és ezek az önkormányzatok nem rendelkeznek forrással ahhoz, hogy ezt biztosítsák. Ma azon a vidéken, Nagykanizsa térségében csak az, hogy hétvégén egyetlen busz este lehetőséget teremtsen a hazatérésre, 15-20 ezer forintba kerül havonta egy-egy önkormányzatnak. Tehát az, hogy itt plusz járatpárokat, és hiszem azt, hogy itt eléggé nehezen összeegyeztethető a reggeli 6 órás műszak, a 8 órás iskolakezdés, a bevásárlás, az egészségügyi ellátás, vagy amiről sok szó esik, és ezért mondjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat nem veszi figyelembe a kormány egyéb szándékait, hogy hogyan szervezte át a kormányhivatalokat, hogyan alakítja a járási hivatalokat, hogyan vesz el feladatokat a helyi körjegyzőségektől. Ez mind-mind abba az irányba mutat, hogy a mainál több embernek kell közlekednie, és jó lenne, ha ők a tömegközlekedést vennék igénybe, ez az óhajunk, de akkor ehhez megfelelő feltételt kell teremteni, és ebben teljesen igaza van Tukacs képviselő úrnak, hogy jó lenne azt látni, hogy ebben a törvényjavaslatban kimondják, hogy igen, akkor az állam ebből többet vállal magára, vagy az utazónak kell többet vállalni. Tehát a kérdés nem megkerülhető.
A közlekedésszervezéssel kapcsolatban van még egy felvetésem. Számomra, ha ez nemcsak a budapestiről szól, akkor ez olyan, mint amikor bármely kereskedelemben egy nagykereskedő megjelenik, aki még leszed némi tejfölt arról a rendszerről, ahol amúgy is hihetetlenül nagy hiány van anyagi erőforrásokban.
A törvényjavaslat a szolgáltatókiválasztásnál, és nem megismétlem azt, amiről Tukacs képviselő úr beszélt, hogy a koncesszió, a közbeszerzés és a pályázat mellőzése, de hogy mennyire igaz az, amit képviselő úr felvetett, és én ezt még továbbviszem, hogy bizony ez a mazsolázás is a korrupció eszköze, mert a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy valaki hálózatot vagy vonalcsoportot elvigyen, és ugyanez a törvény kimondja azt, hogy aki ezt megteszi, az nem válik jogosulttá ellentételezésre. Tehát maga a jogalkotó is feltételezi azt, hogy ezek a vállalkozások bizony nyereséggel fognak működni, de ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy ez a nyereség eltűnik a közösségi szolgáltató számára, az ő vesztesége növekszik, és végső soron visszaköszön az, hogy ezt - úgy, ahogy Tukacs képviselő úr elmondta - a közös adóforintjainkból kell majd megtéríteni.
A munkáltatói költségtérítés. Azt hiszem, nem véletlen, hogy erről minden képviselő beszélt, mert itt is nagyon egyszerű lenne és egyszerű lehet azt mondani, hogy mi a munkavállalók pártján állunk. Ugyanakkor azt gondolom, az, hogy az első pillanatban vissza is vonták a 36. §-t, nyilván azt mutatja, hogy a kormány azért mégiscsak belátta, hogy az a lopakodó terhelés, amit tesz a vállalkozásokkal szemben, akár például a kamarai regisztrációs díjat is szóba hozhatnám, vagy az, hogy a vállalkozásoknak kell kifizetni a kormány rossz adópolitikájából fakadó többleteket, ami ellen a kamara egyetlen mondattal sem tiltakozott, tehát itt kísérletet tettek arra, hogy még egy terhet tegyenek a vállalkozásokra. Azt gondolom, hogy ebben nyilván valamilyen kompromisszumot kellene majd keresni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Még egy dolog, a kedvezmények kérdése. Ha a MÁV dolgozóira vonatkozó kedvezményt ilyen tételesen érinti a törvény, akkor azt gondolom, hogy kellene a Volán és a vízi közlekedésben dolgozók kedvezményeiről is beszélni.
És végül - néhány másodpercem maradt csak - az iskolabusz kérdése. Azt gondolom, hogy ezt is alaposan végig kell gondolni. Az iskolabusz ékes példája annak, hogy a…
