MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány reakcióval és gondolattal kiegészítsem a korábbi felszólalásomat. Itt elsősorban az MSZP-s képviselők a fenntarthatóságot és a finanszírozást szokták számon kérni. Azt gondolom, hogy az lenne a következetes magatartás - persze tudom, hogy ezt hiába várjuk el -, ha arról nyilatkoznának, hogy amit a Bajnai-kormány aláírt, hogy 80 milliárd forinttal csökkentik a közlekedési költségeket, hogyan képzelték megvalósítani, mert az egy konzekvens magatartás lenne.
Nagyon szép, hogy védik itt a kisvasutakat, és így tovább, de ők írták alá azt a 80 milliárd forintról szóló kötelezettséget, hogy ennyivel csökkenti a kormány a közösségi közlekedés költségeit. (Babák Mihály: Úgy van. Kovács úr, figyel?) Tehát talán erről kellene beszélgetni. Ők hozták ebbe a nehéz helyzetbe a kormányt, és ez nem visszafelé mutogatás, mert visszafelé mutogatás akkor lenne, ha már nem lenne aktuális ez a kérdés, de sajnos ezek a kötelezettségek mind a mai napig lógnak a levegőben, tehát igazából nem visszafelé mutogatunk, hanem sajnos a jelenlegi helyzet értékeléséhez tartozik az, hogy nem mehetünk el e mellett.
Tehát nagyon nehéz helyzetben van az Országgyűlés, amikor a közösségi közlekedés finanszírozásáról kell beszélgetni, mert nagyon nagy a múlt árnyéka. De egyébként a konzekvens magatartást talán tényleg naivitás lenne elvárni, de a munkaadói járulék kérdésében mutatkozik meg, hogy igazából most nem tudom, hogy melyik szocialista felszólalást kellene figyelembe venni, amelyik támogatja a munkaadói járulékot, vagy amelyik azt mondja, hogy tönkre fogják tenni a vállalkozókat, ha ez életbe lépne. Mindenesetre tény, ahogy azt már jeleztük, és Fónagy János államtitkár úr is aláírta azt az előterjesztést, hogy ezt a későbbiekben lehet pontosan szabályozni, mert valóban az az igazság - és azt gondolom, hogy a Fidesz-frakció is elfogadja ezt az észrevételt -, hogy a mai feltételek között ennek a bevezetése most valóban túl nagy terheket jelentene a munkaadóknak. Habár a munkavállalók szempontjából kedvező, és a közlekedés finanszírozása szempontjából is előremutató lenne, de úgy gondolom, hogy ezt csakis fokozatosan, valóban a többi kedvezményrendszerrel összehangolva, és ami legfontosabb, hogy folyamatos egyeztetéssel - és a kormányzat erre vállalt felelősséget a beadott módosító javaslatban - valósítható majd meg.
(13.40)
Tehát most a jelenlegi félelmek alaptalanok, de kétségtelen, hogy hosszú távon mindenképpen valami ilyen konstrukció mindenképp a tömegközlekedés előnyben részesítése, amit szavakban mindenki pártfogol, annak a része lehet.
Visszatérve a törvényhez, hiszen itt essék szó azért magáról a törvényről is, mert ezek elsősorban csak a közlekedés mint téma kapcsán felmerült kérdések. A törvénnyel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy nagyon fontos ez a kerettörvény és fontos ez a szabályozás, még ha kétségtelen, mint említettem, hogy mindig lehet rajta vitatkozni, hogy mennyivel lehetett volna konkrétabban megfogalmazni, mennyivel lehetett volna messzebb menni a szabályozásban.
Itt a törvény nagy része kereteket állapít meg, és később például a kormánynak, elsősorban a kormányzatnak vagy miniszternek, adott esetben az önkormányzatoknak lesz feladata a pontos szabályozás. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen elméletileg elfogadható. Lehet persze vitatkozni, kétségtelen, hogy lehetne, mondjuk, az egyeztetés szabályait részletesen szabályozni. Egyeztetést ír elő a törvény például a vasút és a busz jobb összehangolásában. Én azt gondolom, hogy talán egy törvényben nehéz lenne pontosabban szabályozni, kétségtelenül lehet, és a felelősség majd a kormányzaton lesz, hogy a közeljövőben ezt az elvet rá is tudja oktrojálni, tehát éppen érvényesíteni tudja az egyeztetéseknél. Azt gondolom, hogy ez a kormányzatnak is érdeke, hisz a hatékonyabb közlekedés egyrészt jobb szolgáltatási színvonalat, másrészt költségmegtakarítást is jelent.
Ami viszont nagyon fontos, és a törvényben benne van, és itt Steiner Pál szocialista képviselő aggodalmainál a Budapesti Közlekedési Központtal kapcsolatban én nem szeretnék a konkrét működéséről szólni, gondolom, azt a fővárosban meg tudják vitatni, hogy hatékony vagy nem hatékony ennek a központnak a működése, de mint elv mindenképpen helyes, és azt gondolom, hogy nagyon sok pozitívumot hozott az elmúlt időszakban a megjelenése. Arról is van szó ugyanis, hogy a szolgáltatásszervezőnek, a szolgáltatásmegrendelőnek és a szolgáltatáslebonyolítónak külön kell válnia. Nagy kár, hogy ez nagyon sokáig, 2010-ig nem így volt. Nagyon sok probléma származott abból, hogy nem teljesen így volt egész pontosan - mert voltak persze lépések, de nem teljesen így volt -, hogy a BKV tulajdonképpen saját maga végezte a közlekedés szervezését is, jóllehet a Fővárosi Önkormányzat közreműködésével.
Azt gondolom, hogy világosan kettéválik a törvénytervezetben is a megrendelő és a szolgáltató, és a megrendelőnek természetesen az utazási igényekből kell kiindulnia, és a szolgáltatást biztosítani, mint ahogy a fogyasztói árkiegészítés siratása sem érthető, ami itt megtörtént szocialista részről. Habár érthető olyan szempontból, hogy a fogyasztói árkiegészítés rendszerét elsősorban ők maguk tették tönkre a 2010 előtti időszakban, annak az elszámolását. Egyértelmű, hogy ott csökkentették az összegeket, jelentős pénzeket vontak ki.
A fogyasztói árkiegészítés helyett most egy korszerűbb, a szociálpolitikai menetdíj-támogatás fogalma lép be a törvénybe, tehát benne van lényegében a fogyasztói árkiegészítést kiváltó fogalom. A kormányzat vállal felelősséget arra, hogy ennek a mértékét megállapítsa.
Ugyancsak előremutató, és aki a közösségi közlekedés mellett van, annak felhívnám a figyelmét azokra a részekre, amelyek természetesen az érvényes európai irányelvekből vezethetők le - legyen ez itt most pozitív -, tehát az idevágó EK-rendeletekből, ez a veszteségfinanszírozás, amely kimondja, hogy adott esetekben a szolgáltatásmegrendelőnek a szolgáltatás valós költségeit kiszámítva az úgynevezett ésszerű - ez a legjobb kifejezése - nyereséget biztosítva és figyelembe véve a veszteségfinanszírozásra kötelezettséget kell vállalnia.
Nyilván, hogy itt majd a részleteken nagyon sok minden múlik, de azt gondolom, az, hogy ez a törvényben ki lett mondva, igenis előrelépés az elmúlt időszakhoz képest.
Tehát összefoglalva azt tudnám mondani, hogy azzal a módosító javaslattal, ami beadásra került a munkadíjjárulékkal kapcsolatban, és még egy pont van tulajdonképpen az általános vitát tekintve, ahol esetleg azt gondolom, hogy lehet változtatni, mérlegelés tárgya a változtatás, ez a közlekedési közösségek rendszere, amely valóban nagyon sok országban jól működik, így elsősorban Németországban. Korábban azt gondoltuk és támogattuk elsősorban Magyarországon is. Elképzelhető, hogy ennek a lehetőségét biztosítani kellene ebben a törvényben, de én azt gondolom, hogy nem csak ez az egyedül üdvös út, sőt, ezzel kapcsolatosan Magyarországon bizonyos értelemben talán kedvezőbb a közlekedésszervező fogalmának a megvalósítása, ami Budapesten is így van. Tehát ha a törvény mind a kettőt lehetővé teszi úgy, hogy nem zavarja a főváros körül kialakult jelenlegi konstrukciót, akkor az összességében hatékony lehet, és ily módon biztosíthatja a különböző közlekedési ágazatok, közlekedési cégek jobb együttműködését. Tehát ebben a formában ez a törvény mindenképpen lényeges előrelépést jelent.
Finanszírozás kérdéseit egy törvénnyel nem lehet megoldani, ezt mindenki tudja, aki itt a parlamentben dolgozik. Nyilvánvaló, hogy azt szeretnénk, hogyha jelentősebb finanszírozást kaphatna a közösségi közlekedés is. Ilyen formában viszont a jobb szolgáltatással, a hatékonyabb működéssel ez a törvény is megnyitja a lehetőséget a jobb működés előtt.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
