PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közlekedési munkamegosztást, azon belül a taxiközlekedés szerepét a társadalmi-gazdasági fejlettség határozza meg.
(9.50)
A munkamegosztást alakító közlekedéspolitika feladata, hogy a jelentkező utazási igények minél teljesebb kielégítését a rendelkezésre álló források - ezek lehetnek pénzügyi és fizikai kapacitások - lehető leghatékonyabb felhasználásával biztosítsa. Az életszínvonal emelkedésével és a motorizáció térhódításával megváltozik az egyének viszonya a közlekedéshez, az utasok egyre igényesebbek lesznek: ma már nem elég csak eljuttatni őket az úti célhoz, de azt egyre gyorsabban, egyre kényelmesebben és egyre korszerűbb közlekedési eszközökkel, valamint nem utolsósorban megfizethető áron szeretnék megtenni, kortól, jövedelmi viszonyoktól és fizikai képességektől függetlenül, a közforgalmú közlekedés és a személygépkocsi közötti választás jogával is élve.
A korábban csak a gazdagok eljutási lehetőségeként kezelt taxik szerepe mára átértékelődött. Ez a közlekedési eszköz világszerte egyre jobban integrálódik a városi közforgalmú közlekedés rendszerébe, ami a közlekedéspolitikai megfontolások oldaláról nézve azt jelenti, hogy a taxik jó megoldásnak tűnnek az igények és kapacitások hatékony megfeleltetéséhez. Akkor bizonyítható igazán a létjogosultságuk, amikor szórványigények atipikus időpontokban jelentkező kielégítése a feladat. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a taxik az általuk nyújtott komforttal és gyors rendelkezésre állással, valamint a megfelelő informatikai háttérrel sokkal hatékonyabb eszközei az utasszállításnak, mint például az autóbuszok vagy a villamosok.
A taxit ma általában a következők miatt választják az utasok. Mivel az igényekhez igazodik, térben és időben ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy viselkedik, mint a személykocsi; ha a taxi igénybe veheti a buszsávot, még jobb is, mint az egyéni személykocsi, miközben nincsenek parkolási és helyismereti problémák a használatakor. A rászorulók - idősek, akik már nem vezethetnek, mozgásukban korlátozottak, éjszaka utazni akarók, nem fertőző betegek - számára biztos és biztonságos mobilitási lehetőséget jelent. A közforgalmú közlekedés hagyományos szereplői a klasszikusan közszolgáltatóként definiáltak szempontjából a taxikkal kialakítandó újfajta együttműködés azért bír kitüntetett jelentőséggel, mert a rugalmasan az igényekhez igazodó, csak a konkrét, eseti igény jelentkezésekor kapacitást igénylő szolgáltatások kvázi kiszervezésével a közszolgáltatók meglévő hálózatukat újragondolhatják.
Mivel a taxi ma Magyarországon nem tölti be azt a szerepet, amelyet a fejlett piacgazdaságokban, azaz nem vált a közforgalmú közlekedésbe integrált helyváltoztatási eszközzé, és egyes állami, önkormányzati feladatok megoldására sem veszik azt igénybe - például szociális szállítás, helyváltoztatásukban korlátozottak szállítása -, ezért indokolt feltárni a problémás területeket, és egy lehetséges megoldást felvázolni a mielőbbi integráció megteremtésére.
A lakossági és idegenforgalmi fogyasztói igények biztonságos kielégítése olyan szempont, amely szükségessé teszi, hogy a személytaxi-szolgáltatás az utasok számára elérhető és kiszámítható áron működjön, de a vállalkozások jövedelmezőségét is biztosítsa. A rugalmas közlekedési rendszerek hazai vizsgálatának legnyomósabb indoka a jelenlegi közlekedési közszolgáltatók működésfinanszírozási helyzete, amely a közfinanszírozás elégtelensége miatt rákényszeríti a szolgáltatókat a hatékonyságjavítás módszereinek kiszélesítésére. Emellett a több éve tartó, majd a 2007. évi, a tarifa- és kedvezményrendszer reformja következtében felerősödő utasforgalom-csökkenés is arra figyelmeztet, hogy a meglévő vagy potenciális utasok megtartására, megszerzésére az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani. A hazai mellett a nemzetközi gyakorlat is egyre markánsabban igényli a rugalmas közlekedési rendszerek intenzív alkalmazását.
A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a menetrend szerinti mellett érdemes a jogszabályokban is megteremteni a rugalmas, igényvezérelt, azon belül a menetrend szerinti közlekedést kiegészítő és az azt helyettesítő közlekedési rendszer feltételeit is. A legfontosabb eldöntendő kérdés a rugalmas rendszerrel kapcsolatban, ami a szükséges jogszabály-módosításokat is döntően befolyásolja, hogy az e rendszer szerint közlekedő járatokat közforgalmú közlekedésnek, illetve közszolgáltatásnak minősítsük-e.
Közforgalmú közlekedésnek célszerű tekinteni ezt a közlekedési formát, mert ugyan nem tömegszerű igényeket szolgál ki, de ugyanúgy rendelkezésre áll, és adott feltételek megtartása mellett bárki igénybe veheti. Ha a közforgalmú mellett közszolgáltatásnak is tekintjük a rugalmas rendszert, akkor a szolgáltató csak közszolgáltatási szerződés keretében végezheti a feladatot. Indokolt közszolgáltatásnak tekinteni, mert azokon a helyszíneken és időpontokban, ahol az utazási igények mennyisége a menetrend szerinti helyett ezt a formát igényelné - például kis lakosságszámú települések, zsáktelepülések, késő esti órák, s a többi -, szabadáras szolgáltatással nem tudnánk elérni célunkat.
Fontos mérlegelési szempont, hogy a rugalmas rendszer bevezetésével a meglévő személyszállítási közszolgáltatásokat kiegészíteni vagy azokat pótolni akarjuk-e. Ha kiegészítő, jelenleg nem kínált szolgáltatás nyújtásáról van szó, akkor akár magasabb tarifát is alkalmazhatunk. Ha helyettesítő a szolgáltatás, akkor egyértelmű, hogy a díjszabás-kötelezettség megsértése nélkül nem alkalmazhatunk magasabb árakat. Ebben az esetben kötelező a törvényben meghatározott kedvezmények nyújtása, és a szolgáltató fogyasztói árkiegészítésre is jogosult.
Más szemszögből vizsgálva a cél a jelenlegi közszolgáltató társaságok gazdaságosan nem üzemeltethető járatainak kiváltása. Ez kétféleképpen is elképzelhető. Az egyik lehetőség, hogy a meglévő járatok a reggeli és a délutáni csúcsidőszakban hagyományos menetrend szerint közlekednek, és napközben, illetve kora reggel és késő este pedig úgynevezett feltételes menetrend szerint. Vagyis kijelölnek elméleti indulási időpontokat, de valós indítás csak abban az esetben történik, ha arra igény keletkezik. Ennek az igénynek a jelzésére és kezelésére egy diszpécserközpontra van szükség, ahova be kell telefonálni valamennyi idővel a tervezett utazás előtt. Ez némileg korlátozza az igénybe vehetőséget, ezért ezt a rendszert menetrend szerinti helyett feltételes menetrend szerintinek célszerű elnevezni. Ebbe a feltételes menetrendbe az is beleértendő, hogy ha betérős viszonylatról van szó, akkor a betérőt is csak igény esetén szolgálja ki a járat. A másik lehetőség, hogy teljes üzemidőben alkalmazkodunk az utazási igényekhez, vagyis egyetlen kötött indulási időpont sincs kijelölve, hanem a bejelentett igények szerint szervezzük meg a járatokat. Így a kapacitáskibocsátás is tud alkalmazkodni az igényekhez, ami megtakarítást eredményezhet.
A hatékonyság javítása érdekében lehetővé kellene tenni, hogy ezeket a nem hagyományos menetrend szerinti járatokat a szolgáltatónak ne nagy befogadóképességű autóbusszal kelljen kiszolgálnia, hanem legyen lehetősége egy kisebb jármű - adott esetben személygépkocsi - közlekedtetésére is. Arra is szükség lenne, hogy ezeknek a járatoknak az üzemeltetését a szolgáltató alvállalkozásba adhassa, így ha olyan csekély az igény, akkor akár egy-egy taxiszolgáltatást nyújtó alvállalkozó is elvégezhetné a feladatot. Ezáltal a jelenleg a menetrend szerinti közlekedés kiegészítőjeként üzemelő taxik annak helyettesítőivé válhatnának, nekik is jutna biztos feladat, és talán a közforgalmú közlekedés igazi részeként működhetnének.
A személytaxi-szolgáltatás piacán az állami beavatkozás ellenére évek óta anomáliák tapasztalhatók.
(10.00)
Alapjában véve itt szeretném megjegyezni, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka, a szolgáltatásban részt vevő vállalkozások száma a fizetőképes kereslethez képest túlzott. Ez az állapot gyakorlatilag a rendszerváltás óta fennáll. A helyzetből szükségképpen következik az alacsony kihasználtság, további következményként pedig az optimálisnál magasabb bevételszükséglet. A fogyasztók védelme miatt indokolt, hogy a vállalkozók magasabb bevétel iránti igényét az állam korlátozhassa, ellenkező esetben a kevéssé hatékony vállalkozások irreális tarifát érvényesítve elriasztják az utasokat.
Alapvető szemléletváltás szükséges az állami és önkormányzati döntéshozók részéről, hogy a taxiszolgáltatás körülményeiben változás történjen, és a taxiközlekedés a közforgalmú személyszállításba is bevonhatóvá váljon.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
