SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bödecs Barna képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában már átfogóan bemutatta az előttünk lévő jogszabálytervezetben rejlő hiányosságok és ellentmondások sokaságát, a magam részéről ennél szűkebb körben, elsősorban a főváros és annak lakossága szemszögéből szeretnék rávilágítani mindazon okokra, amelyek miatt e jogszabály képtelen megvalósítani, kiváltani azt a célt, amelyet az előterjesztő a miniszteri indokolásban körülírni igyekezett.
(11.20)
Amellett, hogy a benyújtott törvényjavaslatból nyilvánvalóan kirajzolódik számunkra az, hogy már nem is álcázott módon a tervezetben benne rejlik az egyes gazdasági érdekkörök, nyerészkedő lobbisták, hogy ne mondjam, spekulánsok előretörésének lehetősége immáron a közösségi közlekedés területén is. Az egész ország gazdaságára kiható fővárosi tömegközlekedés kritikus helyzetét nemhogy nem oldja meg a tervezet, hanem még jobban ellehetetleníti. Sajnálatosan azt is ki kell jelentenem, hogy e két állítás egymást erősíti, és a főváros tekintetében hatványozottan igaz.
Nem kell túlságosan messzire tekintenünk a múltban ahhoz, hogy felidézzük például a HÉV utastájékoztató tábláival kapcsolatos visszaéléseket. Az egykori rossz emlékű szocialista főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós, aki, gondolom, legalábbis remélem, hogy nem kapott oklevelet a BKV és Budapest megmentéséért; tehát Hagyó Miklós minden bizonnyal irigylésre méltónak tartja a bevezetni tervezett rendszerben rejlő jogszabályi szintre emelt üzleti lehetőségeket.
A főváros és lakossága szemszögéből nézve azonban - ahogyan akárcsak a Hagyó-korszakban - most sem rózsás a helyzet. Ki szeretném emelni a miniszteri indoklás alábbi részletét: “Az elővárosi, regionális és az országos személyszállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódó szabályozási, megrendelői és finanszírozási feladatok a jövőben is állami felelősségi körben maradnak, míg a helyi személyszállítási szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokat a települési önkormányzat képviselő-testületének önként választott, a főváros esetében a Fővárosi Önkormányzat közgyűlésének kötelező feladata marad.” Tehát még egyszer: a helyi, települési önkormányzat képviselő-testületének önként választott, a főváros esetében a Fővárosi Önkormányzat közgyűlésének kötelező feladata marad.
Megszoktuk már az elmúlt időszakban az önök által képviselt kettős mércét. Erre nagyon sok példát tudnék felhozni. Elég, ha csak a Gárdát vagy a Szebb Jövőért Polgárőrséget említem, akik nem megtűrtek az önök számára, ellenben a Jófiúk, a VIII. kerületben Kocsis Máté által szervezett, hasonlóképpen kinéző szervezet teljes mértékben megtűrt az önök számára, vagy mondhatnám az LMP és Gyurcsány Ferenc irányába gyakorolt közkegyelmüket, és a 2006-os történésekben elítéltek részére pedig nem. A kettős mérce önöknél az elmúlt időszakban valóban megvolt. Mi ez ellen küzdünk, de egyelőre önök vannak kétharmadban, és nem lehet másként értékelni az indoklással érintett szabályozást, mint a nyilvánvaló kettős mércét most már az önkormányzatok között is, amely méltánytalanul és elfogadhatatlanul hátrányos, diszkriminatív a fővárosra nézve.
Hogyan lehetséges az, hogy míg például Debrecen vagy akár Hódmezővásárhely városának képviselő-testülete önként vállalt feladatként dönthet úgy, hogy saját hatáskörben el kívánja-e látni a közösségi közlekedéssel kapcsolatos feladatokat, a Fővárosi Közgyűlést ugyanez a jog nem illeti meg? Mint ahogy ennek ésszerű indoka nem igen látszik, csak arra tudunk gondolni, hogy önök továbbra is akként vélekednek - és bocsássanak meg, persze nem önök, hanem a választók és a tévénézők, hogy Lázár János szavaival élek -, a főváros csak tartja a markát, mert önök ezt mondták eddig is és többször is. Felháborítónak és valamennyi budapesti honfitársunk arculköpésének tartjuk ezen kijelentéseket és rendelkezéseket.
Bár sajnos már természetesnek tűnik, hogy az ilyen és a hasonló horderejű jogszabályokat nem előzi meg kellő mélységű hatástanulmány, ennek hiányában is látható mindenki számára, akár a Fővárosi Önkormányzat 2012. évi elfogadott költségvetéséből is, hogy ezen kötelezően előírt feladat olyan egyéb feladatok ellátását lehetetleníti el, amelyek szintén nélkülözhetetlenek Magyarország fővárosa számára. Gondolok itt elsősorban szociális ellátórendszerekre, oktatásra, kultúrára, amelyekre már idén is csak a korábbi évek finanszírozásának töredéke jutott.
Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért bünteti a kormányzat a főváros lakosságát. Lehetséges, hogy önök már most az országgyűlési választási ciklus közepén lemondtak a fővárosi szavazatokról? Nem, ezt nem hiszem, és gondolom, önök sem így gondolják, csak egyszerűen beáldozzák Budapest lakosságát a kisstílű belső harcaiknak és az annál nagyobb volumenű üzleti érdekeiknek, amit az önökhöz közel álló üzleti körök erőltetnek önökre.
Hogy hozhatják ilyen lehetetlen helyzetbe a fővárosi embereket? Önök mint a kétharmad birtokosai, felelősséggel tartoznak a budapesti emberekért is. Bár sajnos ez az elmúlt két évben nem látszott a budapesti ügyek intézésénél az önök részéről, de ne feledjük: a Fidesz van kormányon, a Fidesz van többségben a Fővárosi Közgyűlésben, a Fidesz adja a főpolgármestert, a Fidesz országgyűlési képviselői a polgármesterek majd’ minden budapesti kerületben. Tehát szögezzük le: bármi történik Budapesten, az az önök felelőssége! Szögezzük le: bármi történik a jövőben a BKV-val, az az önök felelőssége! Nem lehet másra mutogatni, ez az önök felelőssége, ami Budapesten és ami a BKV-val történik.
Ugyanazen anomáliáknál maradva egy kicsit másik aspektusból egyértelműen rá kell világítani arra is, hogy mit jelenthet ez, ha az egyéb önkormányzatok nem kívánnak élni e törvényjavaslatban foglalt jogaikkal, és nem óhajtják önként elvállalni a közösségi közlekedéshez kapcsolódó feladatokat; mondjuk, a már említett Debrecen vagy Hódmezővásárhely, de említhetnénk akár Szarvast is.
Talán nem kell senkinek sem bemutatnom, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében arányaiban is mérhetően a legtöbbet Budapest lakossága fizeti, de nem a fővárosi, hanem a központi költségvetésbe. Jól értem, hogy az adott esetben ebből akarják finanszírozni az egyes helyi közlekedési feladatok ellátását is? Valahogy nem emlékszem arra, hogy akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választások során azt ígérték volna budapesti választóiknak, hogy amellett, hogy folyamatosan csőd közeli állapotban tartják a fővárosi tömegközlekedést, velük finanszíroztatják az ország különböző részeinek közösségi közlekedését is. Az, hogy az önök elődei nem vettek tudomást a problémákról, nem jelenti azt, hogy önök ugyanezt megtehetik. Abnormális állapot az, hogy az ország fővárosában életveszélyes a tömegközlekedés. Heti rendszerességgel elfüstölő metrókocsik, kettészakadó csuklós buszok vagy adott esetben az utasok által tolt trolibuszok közlekednek, és ebben a helyzetben a kormányzat gyakorlatilag kivonult a finanszírozásból, avagy az eredeti elképzelés szerint gazdaságélénkítés jegyében, a költségeket kötelező munkáltatói utazási költségtérítés jogcímén egyszerűen áthárítja a gazdasági élet szereplőire.
Egy hónappal ezelőtt Tarlós István, Budapest főpolgármestere, aki az önök támogatásával ült ebbe a székbe és itt ült a parlamentben is, látván a főváros kormányzati ellehetetlenítésének egyértelmű szándékát, a következő kijelentésre ragadtatta magát: “Azt kérjük miniszterelnök úrtól, döntsük el közösen, tud-e még tovább hátrálni a magyar főváros” - mondta Tarlós István.
Nos, a válasz nem sokat váratott magára. Az előttünk lévő tervezet képében megérkezett és mindenki számára kézzelfogható: önök szerint még mindig tud és hátrálni kell. Önök szerint a budapesti emberek még mindig sanyargathatóak, még mindig megsarcolhatóak, még mindig lenyúzható róluk egy bőr. Meglepő az önök hozzáállása ebben a kérdésben. Azért is meglepő az önök hozzáállása, mert volt szerencsém - nevezhetjük így is - végigülni az egyik költségvetési bizottsági ülést, ahol többek között Babák képviselő úr összehasonlította Budapest közlekedését a szarvasi közlekedéssel. Kvázi annyi köze van a kettőnek egymáshoz, mint… - inkább most nem mondok minősítéseket.
Ön elmondta folyamatosan azt, hogy a BKV-t oldják meg Budapesten, önök majd megoldják Szarvason azt a problémát, amit meg kell oldani. (Babák Mihály: Nem mond igazat a Szilágyi! Hazudik!) Összehasonlította azt, hogy a BKV hogy működik, és amikor én azt mondtam önnek például, hogy ha a BKV tönkremegy, akkor az az egész nemzetgazdaságra óriási hatással lesz, egész Magyarországra óriási hatással lesz, ön mint a költségvetési bizottság tagja azt mondta: dehogy lesz, semmi köze nincs hozzá. Körülbelül ennyire foglalkoznak önök komolyan Magyarország problémáival és Magyarország ügyeivel.
De egy biztos: mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom sem ehhez a szemlélethez, sem az ilyen törvényekhez semmilyen formában nem kívánunk asszisztálni. Nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy önök még jobban tönkretegyék az országot, mint ahogy jelen pillanatban is van. Nem kívánunk asszisztálni ahhoz, hogy még jobban tönkretegyék a közösségi közlekedést és a fővárost is, mint ahol jelen pillanatban tart, éppen ezért nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, mert nem fogunk asszisztálni ahhoz, hogy önök ne azt tegyék, amit a választási ígéreteikben mondtak, ne azt csinálják, amit meg kellene tenniük, hanem mutogassanak még mindig csak szavakban az elmúlt 8 évért 2 éve már a szocialistákra, és nem tesznek semmit, sőt, rosszabb helyzetbe hozzák jelen pillanatban a BKV-t és a fővárost, rosszabb helyzetbe hozzák a budapesti embereket, mint ahol egyébként 2 évvel ezelőtt voltak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(11.30)
