VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a Ház, akkor azt gondolom, alapvetően azt kellene eldöntenünk, hogy ez a törvényjavaslat hogyan szolgálja azt a társadalmi felemelkedést, azt a társadalmi ügyet, amelyet nekünk szolgálni kell. A Fidesz-kormány a gazdaságpolitikájában… - és ebben talán a Házban egyetértés is van, hogy a munkahelyteremtésnek kell elsődlegesnek lennie Magyarországon, tehát ez a legfontosabb dolog, ezzel tudnánk a magyar gazdaságot kilendíteni abból a helyzetből, amelyben van.
Persze, a munkahelyteremtéshez is hozzá tartozik egy nagyon fontos dolog, és erről is sokszor beszélünk itt a Házban, ez pedig a társadalmi mobilitás kérdése. A társadalmi mobilitás egy elég tág fogalom, de azt gondolom, hogy amikor a személyszállítási törvényről beszélünk, mindenféleképpen azt is látni kell, és azt is figyelembe kell venni, hogy hogyan szolgálja ez a törvényjavaslat, ennek megvalósulása majd az elkövetkezendő időszakban azt a közös gondolatot, hogy az emberek, ha már a munkahelyteremtés nem is tud minden régióban, minden településen megvalósulni úgy, ahogy szeretnénk, egyszerűen az emberek el tudjanak jutni a munkahelyeikre, el tudjanak jutni iskolába, el tudjanak jutni olyan helyekre, ahol az ügyeiket intézik. Ez a személyszállítási törvény, azt gondolom, hogy aki ezt elolvassa, láthatja, teljes egészében szembe megy ezzel az elképzeléssel, és ez a legnagyobb problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy nincs igazán koncepció mögötte.
Pichler képviselőtársam hosszan ecsetelte a taxiszolgáltatás előnyeit. Én azt gondolom, hogy ezzel nem lehet ma a magyar társadalom többsége elé járulni, hogy ahol megszűnik a személyközlekedés, akár a kötött pályás, akár az autóbuszos közlekedés, ott járjanak az emberek taxival. Azt gondolom, hogy ma ez a kérdés persze fölvethető, de ahhoz teljesen más társadalmi és gazdasági viszonyok kellenek. Napirend előtti hozzászólásában például képviselőtársam pontosan azt ecsetelte, hogy több millió ember él ma a létminimum környékén, és ezeknek az embereknek önök azt ajánlják, hogy a közösségi közlekedésnek ma az egyik olyan válfaját válasszák, amely az igénybe vevők számára a legdrágább. Persze, ön mondhatja azt, hogy társadalmilag ez egy olyan szolgáltatás, amelyik a legolcsóbb, de az, aki ezt igénybe veszi ezen üzemanyagárak mellett, azt gondolom, hogy ez egy nagyon álságos dolog.
Amikor önöket halljuk abban a tekintetben, hogy önök a vidék és a leszakadó térség pártján állnak, akkor egyszerűen nem is értjük, hogy hogyan gondolják megvalósítani azt az elképzelést, amelynek a szellemisége ebből a törvényjavaslatból következik, hogy elsősorban ezeknek a leszakadó térségeknek üzeni ez a személyszállítási törvény azt, hogy ott fognak azok a költségcsökkentési eljárások megvalósulni, amelyeknek most ezen törvényjavaslat alapján szabad utat adunk.
És persze, ehhez jön aztán a hab a tortán, az, amit az elmúlt héten lehetett olvasni, meg a héten gyakorlatilag a sajtó ezzel volt tele, és azt gondolom, hogy ez aztán végképp álságos, hogy egy április 15-ei menetrendváltozást megelőző kiszivárogtatás alapján gyakorlatilag azt lehet látni, hogy önök meg sem várják azt, hogy ez a törvényjavaslat elfogadásra kerüljön, hogy ezen törvényjavaslat vitája lezajlódjon, és majd valamilyen javaslatok alapján ez a törvényjavaslat javulhat, hanem megjelennek már tételesen azok a változások a menetrendekben, amelyek bebizonyítják, hogy önök abban érdekeltek, hogy a költségeket mindenáron lecsökkentve, ezen alapon a kötött pályás közlekedést gyakorlatilag a különböző térségekben nagyon drasztikusan csökkentik. Ha valaki megnézi, ezek a kötött pályás közlekedési csökkentések elsősorban a leszakadó térségekben valósulnak meg.
Békés megyei képviselőként teljesen megdöbbentem azon a javaslaton, amelyben azt lehet látni, hogy még a fővonalak is beleestek ebbe a járatritkításba. Azért csodálkozik az ember ezen a dolgon, mert például most folyik a Békéscsaba-Budapest vasútvonal uniós pénzen történő felújítása, amelyről azt lehet hallani, hogy az elkövetkezendő időszakban 160 kilométeres sebességgel fognak közlekedni ezen a vonalon a vonatok, javulni fog a szolgáltatás minősége. Nagy örömünkre, a Békés megyei képviselők nagy örömére a békéscsabai pályaudvar is megújul uniós pénzen, és ehhez képest gyakorlatilag 12 vonatpárral radikálisan csökkentik a vasúti szállítást ezen a fővonalon úgy, hogy ha valaki megnézi a menetrendet, gyakorlatilag csak nemzetközi vonatok fognak maradni ezen a fővonalon, és aki már utazott nemzetközi fővonalon, az tudja, hogy ezek különböző okok miatt fél órától másfél órás késéssel közlekednek. Hogy lehet így rászoktatni az embereket arra, hogy használják ezeket a kötött pályás közlekedési dolgokat?
Ehhez képest még inkább radikálisan csökkennek a leszakadó térségeknek a vasúti elérhetőségei. Konkrétan megnéztem, például van olyan település, ahol gyakorlatilag a meglévő vasútvonalon reggel és este lesz egy-egy vonat, a közbenső időszakokban gyakorlatilag semmilyen közlekedési mód nem lesz a településről. Ha önök ebben gondolkodnak, hogy a kistérségi mellékvonalakon is radikálisan csökkentik a kötött pályás szolgáltatást, akkor persze érthető, hogy a fővonalakon is csökkenteni kell, mert nem lesz ember, aki ezekre a fővonalakra be tudna járni. Ilyen tekintetben én azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly gond és probléma.
Ráadásul, képviselőtársam is már a felszólalásában emlékeztette önöket arra, hogy az elmúlt időszakban bármilyen olyan javaslat és olyan intézkedés került a Ház elé törvényjavaslat formájában, amelyik a közösségi közlekedésnek valamilyen változtatását szerette volna elérni, akkor önök gyakorlatilag mindenben ellenkeztek, és mindent megpróbáltak és meg is tettek annak érdekében, hogy megakadályozzanak minden ésszerű változtatást. Ma önök, gyakorlatilag azt kell hogy mondjam, nem mondtak igazat, és igaza van képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy önöket becsapták, és hazudtak a választóiknak akkor, amikor azt ígérték, hogy a közösségi közlekedést majd fejlesztik. Gyakorlatilag azon kívül, hogy PR-módon, pár szárnyvonalon visszaállították a közlekedést, ahhoz képest ma ez a törvényjavaslat és most már az a menetrendi változtatás, amely napvilágot látott, gyakorlatilag azt jelenti, hogy önök továbbra is abban gondolkodnak - a kampányukkal, a PR-fogásukkal ellentétben -, hogy radikálisan csökkentik azokon a vonalakon a vonatok számát, amelyeken az emberek az ügyeiket tudják intézni.
(10.30)
És persze, kíváncsian várjuk, és azt gondolom, hogy az autóbuszos közlekedés ügyeit is mellé kell tenni, mert a javaslatból kiviláglik, és erre Kovács Tibor képviselőtársam nagyon pontos információt adott, hogy bizony látjuk, hogy a különböző Volán-társaságoknál vannak kifejezetten olyan járatok, amelyek nagyon komoly nyereséggel közlekednek, és ezeknek a kiszervezése is benne van a pakliban, hogy ez meg fog történni.
Tehát tovább lehet és kell hogy éljünk azzal a gyanúperrel, hogy önök a közösségi közlekedésben továbbra is csak a megszorítások politikáját, a járatcsökkentést és a járatritkítást akarják előtérbe állítani.
Nagyon érdekes volt olvasni a MÁV vezérigazgatójának az ezzel kapcsolatos véleményét, aki azt mondta, hogy gyakorlatilag ezzel a járatritkítással igazából nem lehet elérni akkora költségcsökkentést, amelyben gondolkodik a kormány. Ez azt fogja jelenteni, hogy az emberek le fognak szokni ezeknek a közlekedési eszközöknek a használatáról, kialakulnak nyilván másfajta megoldások. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy önök most készítik elő ezeknek a vonalaknak a leépítését, utána pedig azt fogják mondani, hogy mivel nem használja senki, akkor zárjuk be, mert nincs rájuk szükség. Én pedig azt mondom, hogy igenis tovább kellene gondolkodni azon, hogy mi módon lehet ezeket a közösségi közlekedési formákat normálisan üzemeltetni. Ehhez szerintem az elmúlt időszakban nekünk nagyon sok olyan javaslatunk volt, amit önök akkor lesöpörtek, például a regionális és a kistérségi egyeztetések elővétele, mert azt gondoljuk, hogy nagyon fontos helyi egyeztetési formák lehetnének, amelyekből aztán kialakulhat olyan kompromisszum, amely hosszú távon fenntartható, hosszú távon jó az utasoknak, és nyilvánvalóan a költségvetés is tud ezzel bánni. Tehát én azt gondolom, sokkal jobb lenne, ha önök ezt a törvényjavaslatot visszavonnák, és egy igazi társadalmi egyeztetés és szakmai egyeztetés után visszakerülne a parlament elé.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
