IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Amikor viharba kerülünk, jó, ha a hatalmas szélben van hol megkapaszkodnunk. Amikor egy nemzet zivataros időket él, akkor bizony szüksége van azokra az emberekre, akikre számíthat.
1912. március 10-én Kapuváron született Szigethy Attila, egy elszegényedett nemesi család második gyermekeként, Szentiványi Szigethy Attila János néven, de ő maga csak a Szigethy Attila nevet használta. A családi örökség mindössze egy könyvtár, amelyet sajnos nagyon korán megörököl, hiszen négyéves, amikor édesapja meghal, viszont ez a gazdag családi könyvtár sokat jelent, egy életre meghatározza ennek a kisfiúnak az útját. Rengeteget olvas, gyakorlatilag saját maga műveli magát, és ilyen módon olyan olvasottságra tesz szert, amely eligazítja a világban.
Kapuváron járja iskoláit, majd ott kezd dolgozni, a kapuvári járásbíróságon lesz jegyző 1929-ben, 1939-ben a körzeti ipartestületnek a jegyzője. Ebben a beosztásában hivatali teendőinek ellátása mellett a legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy minden segítséget megadjon a tanulni vágyó helyi fiataloknak. Egész életét végigkíséri az, hogy segítsen másoknak. A harmincas években csatlakozik a népi mozgalomhoz, Veres Péterrel, Illyés Gyulával, Tamási Áronnal, Fekete Gyulával ismerkedik meg. A német megszállás alatt embereket bujtatott, akkoriban figyeltették a házat, házkutatást is tartottak nála. Mindig segített az embereken. 1945-ben járásbizottsági tisztségviselő, ily módon keresi meg a Nemzeti Parasztpárt, amely a földosztó bizottság munkájára is felkéri, és 1945-ben még a Nemzeti Parasztpárt képviselőjelöltje is lesz. 1946-ban aztán újra megmutathatja, hogy hogyan viselkedik egy ember. Kapuvár - idézőjelben - felszabadításának egyéves évfordulóján, míg az ünnepség tart, szovjet katonák fosztogatnak a városban. Szigethy Attila az, aki rendet teremt a városban, akinek a fellépésével sikerül megakadályozni, hogy komolyabb konfliktus legyen.
(9.40)
1947-ben a Nemzeti Parasztpárt révén országgyűlési képviselő lesz, majd 1949-ben és 1953-ban is újraválasztják, az egypártosítás alatt a Hazafias Népfront jelöltjeként kerül be a parlamentbe. Sohasem lesz tagja az MDP-nek, sőt, sajátos ellenállást mutat: 1948. február 26-án beszél a parlamentben utoljára nyilvánosan, többé nem szólal fel, a személyi kultusz rombolásával nem vállal közösséget. Helyben továbbra is elismerik a munkáját, a megyei tanács elnökhelyettese a Hazafias Népfront jelöltjeként, de mivel Nagy Imre mellett kiáll, ezért leváltják. Kistölgyfamajorba, az állami gazdaságra száműzik, ahol az emberek a negyven-egynéhány éves embert csak Attila bácsinak szólítják, az idősek is, mert mindig nyitva van az ajtaja mások előtt, ha segíteni kell valakin. Száműzetése alatt tovább tartja a kapcsolatot a népi írókkal, köztük Csoóri Sándorral is.
1956-ban a Parlamentbe indul, de rájön, hogy Győrben a helye. Megválasztják először a győri, később a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének. Amikor a mosonmagyaróvári sortűzről hallanak, Tihanyi Lászlót (sic!) és Földes Gábort küldi el, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Kiss M. Sándor történész személyesen a következőt meséli Szigethy Attiláról:
13 évesként Győrött éltem át a forradalmat. Emlékszem életem nagy pillanatára, amikor a városháza előtt óriási tömegben magam is együtt skandáltam az emberekkel Szigethy Attila nevét. Olyan rendkívüli pillanata volt ez a városnak, amikor emberek tömege talált egymásra: közös cselekvésről áhítoztunk, és azt fogalmazgattuk, hogy mit akarunk együtt, s ennek az együttlélegzésnek, együttakarásnak volt letéteményese és szimbóluma Szigethy Attila. 1956-os beszédének sarokkövei a rend, a biztonság, a konszolidáció és a kibontakozás. Mint mondta: “Rendet akarunk teremteni, a nép rendjét, amelyben az ember ember tud lenni, olyan rendet, melyben a múltnak semmi önkénye nem kaphat helyet.” 1957-ben azonban letartóztatják, és máig tisztázatlan körülmények között - sokak szerint - öngyilkos lesz.
Szigethy Attila a sopronkőhidai börtöntemetőben lett eltemetve jeltelen sírban az éj leple alatt, nyolc másik társával együtt. Az 1956-os forradalom vidéki hősei 1989-ben a soproni ellenzéki kerekasztal révén kapták meg végül is a lehetőséget, hogy végső nyughelyet találjanak. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Szigethy Attila életútja a józanság és emberség minden időben, minden zivataros időben. Emlékeznünk kell ezekre az időkre, mert a nácizmus és a kommunizmus rémtettei között nincs különbség. A kapuváriak is 1956-os témaparkkal emlékeznek. (Az elnök ismét csenget.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
