SPALLER ENDRE
SPALLER ENDRE
SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament most tárgyalja a személyszállításról szóló törvényt. Ez számos eszközzel támogatja a közösségi közlekedést, minden elé helyezi a közösségi, csoportos utazást. Van azonban egy terület, ami igazából nem közszolgáltatás, ezért a törvény nem is vonatkozik rá.
Csírájában azonban létezik az országban és talán érdemes lenne támogatni, ez pedig az úgynevezett teleautó-mozgalom. A teleautó azt jelenti, hogy magánszemélyek együtt utaznak, és az utazási költségeiket szétosztják egymás között. Együtt mennek dolgozni, vagy például valaki meghirdeti, hogy az adott napon adott városba utazik és magához útitársakat keres. Civil kezdeményezésről van szó, és nem profitorientált tevékenységről. Mint minden civil kezdeményezés, nincs szabályozva, számos olyan szabály vonatkozik rá azonban, amelyet nem direkt, közvetlenül erre a tevékenységre szabtak. Az eredmény az, hogy ha valaki másokkal együtt akar utazni és véletlenül netán egy adóellenőrt visz magával, akkor az utazása igen drága lesz. Jogszerűen ma így szinte lehetetlen utazni, akármennyire is támogatandó a magánszemélyek önszerveződése.
Az a jó jogrendszer véleményem szerint, ami nem bünteti a civil kezdeményezéseket, hanem hagyja és támogatja azokat; hagyja az embereket normálisan élni, és csak a bűnözőket bünteti, a józan paraszti ész szerint vitt életet nem. Vannak olyan országok, ahol kifejezetten szokás stoppolni, és utána a benzinköltséget megosztani. Ez egészen addig nem is jelentett problémát, amíg ezek a baráti felajánlások, ezek a szívességek fel nem költöztek a világhálóra, és néhány, talán túlbuzgó adóellenőr észre nem vette azt, hogy itt bizony olyan tevékenység van, amely esetleg az ő érdeklődését is felkeltheti.
Kérdezném, államtitkár úr: adóköteles-e az, ha a benzinköltség megosztása mellett civilek összefognak és nem üzletszerűen, de segítenek egymásnak a közlekedésben? Adó- és adminisztrációmentessé tehető-e ez a tevékenység?
Várom megtisztelő válaszát.
