DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos olyan fontos elem hangzott el a mai napon az általános vitában, amit - úgy gondolom - fontos lereagálni.
Burány Sándor képviselőtársam már nincs itt, ő úgy kezdte, hogy két tudós ma nyilatkozott, és nyilatkozataikban a mostani bérkompenzációval kapcsolatban negatív felhangok jöttek. Engedje meg, a címét olvasom ennek a nyilatkozatnak: Fontos, hogy a kormány felismerte, javítani kell a legalacsonyabb keresetűek bérszínvonalát, és emelni kell a minimálbért. Hát, erről ennyit, hogy a tudósok mit nyilatkoztak.
De ami lényeges és számos felszólalás - gyakorlatilag azt mondom, azt látom, ellenzéki oldalról az egykulcsos adórendszerre lett kihegyezve ez az egész mai vita, és inkább az adórendszerről, mintsem a bérkompenzációról szólt.
Képviselőtársaim! Lehet, hogy az önök olvasatában az egykulcsos adórendszer - hogy mondjam - hanyagolható, szükségtelen, rossz, és vissza kell állni a progresszív adózásra. Mi meg azt mondjuk, hogy a többkulcsos adórendszer nyűgjeit kell végre levetni magunkról ahhoz, hogy az egykulcsos adórendszer hatásai, pozitív hatásai mind a gazdaságfejlesztésben, -növekedésben, mind a foglalkoztatásbővülésben megvalósuljanak.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Hogy ez nem megy egyszerűen, ez tény és való, ez így van. És ez a mai vita, a mai alkalom is, amikor a bérkompenzációról mint lehetőségről beszélünk, valóban az adójóváírás kivezetése miatti problémák kezeléséről szól.
Elhangzott itt az, hogy nettó szinten nem történt bérnövekedés. Kedves Képviselőtársaim! Szomorú kimondani, de 2007 óta - 2007 óta! - nem történt nettó szinten növekedés. A minimálbér és a garantált bérminimum folyamatosan csak annyit tudott teljesíteni, amennyi a nettó szinten tartáshoz szükséges. Hála a Jóistennek, a valóság nem így van, mert az elején mondtam, a mai napon, hogy a tavalyi esztendőben reálbér-növekedés volt, méghozzá 5,2 százalékos reálbér-növekedés, ami különösen örvendetes, de ez nem a minimálbér növekedéséből származott automatikusan.
Azt is többször hallottuk, hogy elkésett a kormány. Kedves Képviselőtársaim! Mihez képest késett el a kormány? 2012. január 1-jétől él a bérkompenzációs rendszer. Két lába van. Az egyik az 5 százalék fölötti kompenzáció. 2010-ben 73 500 forint volt a minimálbér, ez emelkedett 78 ezerre, ez 6,2 százalékos növekedésnek felel meg. 2012-ben 78 500-ról emelkedett 93 ezer forintra. Ez 19,2 százalékos növekedésnek felel meg. Nyilvánvalóan 19,2 százalékot képtelenek kitermelni - képtelenek kitermelni - a vállalkozások, éppen ezért a kormány egyetlenegy pillanatra sem hagyta magára a vállalkozókat, és azt mondta, azt mondtuk, hogy 5 százalékot, tehát a korábbi időszakhoz, a 6,2 százalékhoz képest 5 százalékos növekedést kérünk és várunk el a munkáltatói oldaltól, és ha ezt megteszik, akkor az 5 százalék fölötti részt teljes egészében kompenzáljuk. Ez történt, erre van 93 milliárd forint a költségvetésben rögzítve.
A másik, amiről ma beszélünk, az az 5 százalék alatti. És aki aggódik a kis-, középvállalkozásokért, aki aggódik a szabolcsiakért, borsodiakért, zalaiakért, a szerencsétlen sorsú emberekért, akiket munkáltatók foglalkoztatnak, annak szeretném üzenni, hogy pontosan azért van úgy kiírva a pályázat, ahogyan látják, mert azt célozzuk meg, azt a kört, azokat a munkáltatókat, akiknek valóban komoly gondot okoz még az 5 százalék kitermelése, megvalósítása is.
És Göndör képviselőtársam is, meg szocialista oldalról többen jelezték, Kovács képviselő úr is, hogy rosszul van kiírva a pályázat, mert vajon oda jut-e majd a pénz, ahova kell. Mi is van megfogalmazva? Cégszinten 215 ezer forint fölötti jövedelem esetén nem jár a kompenzáció. Mi ezzel a probléma? Száz százalékban végre kell hajtani valamennyi dolgozónál. Nem érthető? Részmunkaidőben a tavalyi évhez képest 20 százalékkal nagyobb lépés nem lehet.
Nem érthető, kedves képviselőtársaim, hogy miért csináltuk ezt? Pontosan azért csináltuk, hogy a célzott kör tudjon bepályázni. És tudják mi lesz? Két számadatot kell összesen - ez is elhangzott, hogy bonyolult lesz a rendszer, a lehető legegyszerűbb lesz az 5 százalék alatti pályáztatási rendszer -, két számot kell majd kreálnia gyakorlatilag a munkáltatónak, ami arról szól, hogy azokat kívánjuk támogatni, akiknél a költségeken belül a bérköltségek magas hányadot képviselnek - ezt sem kell magyarázni, és közgazdásznak se kell lenni, hogy miért pont ezt gondoljuk -, és azokat, akiknél egyébként alacsony a jövedelme a munkavállalónak. Tehát magyarul: minimálbéren vagy garantált bérminimumon, vagy ennek közelében. Felismerték a magyar kkv-szektort, képviselőtársaim? Ők azok. Döntő többségben, most borítékolom, több mint 80 százalékban ők fognak pályázni, és ők fognak nyerni ezeken a pályázatokon, mert úgy van kiírva a pályázat.
A de minimis szabályról nem is beszélve, és itt csodálkoztam, hogy Veres képviselő úr hozta ezt fel, hogy miért hozzuk a de minimis szabályt be, hát tudhatná, ő igazán tudhatná, hogy szabályai vannak, európai uniós szabályai vannak, hogy ha én pályázatot írok ki, és a pályázattal bizonyos csoportot hozok helyzetbe, akkor ott bizony a de minimis szabálynak élnie kell. Bár meg tudtuk volna kerülni, mert akkor szélesebb keresztmetszet lett volna! Ismerik a támogatásvizsgáló irodát mint intézményt, és az ő javaslatukra hallgattunk és nem az önökére, de szerintem jól tettük, mert nagy pofonba futottunk volna bele, ha ezt a szabályt mi most itt figyelmen kívül hagyjuk.
Működik-e a rendszer? Három számadatot a tisztánlátás kedvéért. Ma Magyarországon a versenyszférában nagyságrendileg 2,3 millió ember dolgozik. Ebből nagyságrendileg 500 ezer ember az, aki 215 ezer forint fölött keres, magyarul, náluk nincs probléma a bérkompenzációval. Vegyük le, marad 1,8 millió. Nagyságrendileg 800 ezer ember van minimálbéren és garantált bérminimumon foglalkoztatva. Egymilliónál tartunk.
Egymillió ember az, akit a bérkompenzáció intézménye érint, mert a minimálbért és a garantált bérminimumot január 1-jétől végre kellett hajtani. De szeretném üzenni azoknak a vállalkozásoknak, amelyek tisztességgel, becsülettel ezt megtették és végrehajtották, és a pályázati feltételek meg fognak felelni, tudnak pályázni, és visszamenőlegesen is meg fogják kapni a támogatást, mert számunkra a legfontosabb, hogy valamennyi munkavállaló ott dolgozzon, ahol eddig is dolgozott, tehát a munkahelyek megőrzése, adott esetben a munkahelyek bővítése. Tehát ez a pályázat gyakorlatilag alapvetően erről szól.
Bonyolult a rendszer. Igen. Vettem a fáradságot én is, és megnéztem. Az én munkatársaim ügyfélszolgálatot működtetnek, több mint kétezer kérdés érkezett. Így van. Az én gépészmérnökagyam nehezen áll rá a közgazdász szakmára, de megnéztem, jószerivel ahány munkavállaló, annyiféle probléma. Mert ott, ahol mondjuk valaki minimálbéren van és műszakba se jár, meg semmi probléma, meg nincs pótléka, ott könnyű megoldani. Bizony nagyon nehéz feladat az, amit meg kell oldanunk, de hogy minek a jóvoltából - idézőjelben -, arra most nem térnék ki, azt az első mondataimban mondtam.
Tehát valóban nem egyszerű a feladat, de a munkatársaim helytállnak, és a kérdéseket megválaszoltuk. Egyébként a kérdések döntő többsége arról szólt, hogy jól csinálom-e. Természetesen mi pedig csekkoltuk, hogy igen vagy nem. Ez egy nagyon fontos kérdés egyébként. És az is sokról árulkodik, hogy a kétharmad-egyharmados szabályra a több mint kétezer kérdésből nem volt öt, aki rákérdezett.
Magyarul, ez azt jelenti, és úgy is van a rendszer kialakítva, hogy a vállalkozások döntő többsége a százszázalékos kompenzációban érdekelt, és ezt is fogja végrehajtani. Nyilvánvaló, hogy ez pedig a mi szándékunkkal teljes egészében összevág.
(16.40)
Az, hogy több millió embernek csökken a bére, 3,8 millió ember dolgozik Magyarországon, tehát nem egészen értem; itt az előbb soroltam számadatokat, most nem akarok ebbe a vitába belemenni. Az, hogy vajon van-e Magyarországon olyan ember, akinek csökkent a bére, vagy sem, bizonyára van. Mondjuk, a kereskedelemben például teljesítménybérben dolgoznak, január-februárban tudjuk, hogy uborkaszezon van, nagy valószínűséggel nem annyi volt a bérük, mint mondjuk tavaly, hasonló időszakban. Bizonyára van ilyen.
Nekünk a célunk az, hogy az adójóváírás kivezetésével senki ne járjon rosszabbul. Tehát egy olyan rendszert építsünk föl, amelyikben a lehetősége annak megvan, hogy az embereknek nettó szinten azt a jövedelmét, amely a tavalyi esztendőben megvolt, tudjuk tartani. Ez nagyon fontos, remélem, érthető szocialista képviselőtársaim számára is a mondandóm.
A kölcsönzők problémáját, az LMP-nek szeretném jelezni, hogy megoldottuk. Valóban egy komoly, súlyos gond van itt, meg a mezőgazdaságban is komoly probléma van, hiszen a mezőgazdaságban, gondoljuk el, teljesítménybérben, idénymunkában kell dolgozni. Ott aztán ember legyen a talpán, aki elkezdi majd számolgatni a kompenzáció lehetőségét. Tehát megoldottuk ezt a gondot is, illetve a kölcsönzők szempontjából is nagyon fontos volt az, hiszen 200 ezer ember fölött van Magyarországon azok száma, akiket munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatnak.
Józsa képviselő úr mondta, hogy 3 millióan kerestek kevesebbet. Itt megint hadd mondjak egy adatsort, képviselőtársaim! Általában Magyarországon hosszú évek óta nagyjából olyan 550-600 ezer ember van, aki regisztrált álláskereső munkanélküli. Ebből durván 200-250 ezer az, aki hosszú évek óta semmilyen ellátásban nem részesül. Vegyük le ezt a számot, marad 300 ezer ember, akinek valamilyen ellátást kell biztosítani. Önök, kedves szocialista képviselőtársaim, úgy gondolták annak idején, hogy 100 ezer embernek adnak minimálbért, 200 ezer embernek meg 28 500 forintot, és nem kérik számon azt, hogy mi van emögött. Mi meg azt mondtuk, hogy 200 ezer embernek szeretnénk munkabért adni, és 100 ezernek foglalkoztatáshelyettesítő támogatást. Értik vagy érzik a kettő között a különbséget? Körülbelül ez a fajta, a munka becsületét vissza kell hozni. Hosszú-hosszú ideje nincs helyén, és ebben egyetértek itt Volner képviselőtársammal, hogy a termelő szférát folyamatosan hangsúlyozni kell, mert enélkül, termelés nélkül nincs az a gazdaság, amelyik képes talpon maradni vagy képes fejlődni.
Tukacs képviselőtársam konkrét kérdéseket kérdezett, ezért nem csúszok el fölöttük, nem szokásom. Mi lesz 2013. január 1-jén? Valóban, nincs tiszta rendszer 2013. január 1-jétől még, hiszen gyakorlatilag a bérkompenzációval kapcsolatos problémák egy része még fent van. Erre jeleztük, hogy ha figyelmesen hallgatta a korábbi felszólalásainkat, tudjuk, érzékeljük, és számolunk annak lehetőségével, hogy a munkáltatókat ne hagyjuk magukra 2013. január 1-jén sem.
Amit még kérdezett a kamarákkal kapcsolatban, azt szeretném elmondani, hogy azzal teljesen egyetértek, hogy a kamarák, és nemcsak a kamarák, hanem minden szervezet - a munkaügyi hivataltól kezdve a különböző vállalkozói fórumokon át - számára nagyon fontos az, hogy ezek az információk eljussanak az érintettekhez, hogy tudjanak róla, ezért minden csatornát meg kell nyitni. De az, hogy a kamara vigye ennek a pályáztatási rendszernek a tematikáját, technikailag is meg számfejtsen is - mert ezt nem egészen értettem -, ebben már nem tudok egyetérteni. Itt a munkaügyi hivatal az, amelyik valamennyi információval rendelkezik, és a munkaügyi hivatalon keresztül ezt az egyszerű pályáztatási megoldást meg lehet majd oldani.
A járulékcsökkentés témája is elhangzott itt, ami hosszú vita közöttünk. A tények a következőt mutatják: az önök idejében, a szocialista kormányzás idejében volt egy egyszeri, 4 százalékos járulékcsökkentés. Nézzék meg a statisztikai adatokat, hogy a foglalkoztatásbővülésben mutatott-e ez valamit, bár egy kicsit rugalmas, gumiszabályok élnek a foglalkoztatás és a gazdaságélénkítés között, de azt látni kell, hogy 1-2 százalékos általános járulékcsökkentéssel csak a költségvetést tudjuk megrövidíteni, azzal hathatós eredményt nem tudunk elérni.
Tehát amíg a költségvetés állapota nem engedi meg azt, hogy érdemi járulékcsökkentés legyen általánosságban, addig azt tudjuk tenni, hogy célzott járulékcsökkentésekkel próbálunk segíteni. Felhívnám a figyelmét a január 1-jétől hatályos Start Bónusz programra, amelynek lényege, 3 hónapos álláskereső esetén nulla forint járulékot kell fizetni egy évig, vagy akár három éven keresztül a munkavállaló után. Na, ez igen! Ez eszköz, és ez, hála istennek, látszik is a számadatokból, hogy hatásos és működőképes lesz.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, szeretném megköszönni mindenkinek, akár bizottsági szinten, akár itt a mai nap alkalmával, aki hozzászólt ehhez a nagyon fontos témához, és érdemben próbálta segíteni azt a gondolkodásmódot, amelyet a kormány ebben az ügyben tett. Mi hiszünk benne, önöket pedig, ellenzéki képviselőtársaim, arra kérem, hogy higgyenek abban, hogy megszabadulva azoktól a terhektől, gondoktól, nyűgöktől, ami a többkulcsos adórendszer átállásából adódik, segítsék a munkánkat, és ne folytonosan csak az egykulcsos adórendszert szapulják nekünk, hanem próbáljanak érdemi segítséget adni, mert nyitottak vagyunk egyébként a gazdaságélénkítés és a foglalkoztatásbővítés szempontjából fontos javaslatokra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
